Az új tank modellnek képesnek kellett lennie az olyan durva, egyenetlen, nyílt terepen való áthaladásra is amire a hagyományos könnyű és közepes tankok az akkori szovjet arzenálban nem voltak alkalmasak. Ezt egy úgynevezett "track chain" lánctalp (láncolt lánctalp) megoldással érték el ami teljesen körbefutott mindkét oldalon. A legtöbb tanknak két lánctalpa van, oldalanként egy - egy, de a 279-es 4 lánctalpas futóművel volt ellátva kettő négyszögletű, üreges tartószerkezeten, melyek üzemanyagtartályként is funkcionáltak. A láncfeszességet állító pedig féregmozgású szerkezet volt.
A 279-es modell a nem szokványos második pár T95-ös lánctalpairól vált híressé. A tömeg (font)/négyzetméter talajnyomás értéke ennek a nehéz tanknak egyenlően volt elosztva a négy lánctalpas rendszeren. Ezzel az elrendezéssel a 279-es harci súlya nem haladta meg a maximálisan meghatározott font / négyzetméter talajnyomás értéket ami csökkenthette volna a képességét, hogy teljesítse a küldetéseket bármilyen talajon. Az új tervezési irány megnövekedett terepjáró képességet jelentett miközben lehetővé tette a természetes akadályokon való áthaladást, mint például puha talaj, mocsaras vidék, kivágott fákkal, farönkökkel teli terep és hó. A 279-es továbbá keresztül tudott menni a cseh sündisznókon (tankakadály) és a 3 láb magas "L" és "H" alakú tankakadályokon, melyeket számos nemzet használt a tengerpartokon abban az időben.
A 279-es alváz páncélvastagsága (a döntött front legnagyobb részén) 269 mm vastag és a torony legvastagabb része pedig 305 mm. A tanktestet egy vékony elliptikus pajzs fedte amitől leginkább egy tengeralattjáróra hasonlított, mintsem bármelyik másik korábbi tankra. A túlzottan lapos alakú test lényegesen komoly védelmet biztosított a HEAT (High-Explosive Anti-tank) lövedékekkel szemben. Ez az alak egyúttal azt is megakadályozta, hogy a tank felboruljon egy nukleáris robbanás keltette lökéshullámtól. Annak érdekében, hogy hatékonyabban ellenálljon egy ilyen erejű lökéshullámnak a pajzson egyenetlen formákat alkalmaztak változatos vastagságban és dőlésben. A test öntött front része gömbölyű, vastag páncéllemezekkel volt borítva, hogy minél hatékonyabb legyen a HEAT lövedékekkel szemben és élesen végigfutottak a lemezek a front és az oldalak élein. Az alváz oldalait hasonló páncéllemezek borították. Az öntött torony pedig körkörösen védő, 70°-ban döntött lemezekkel és szintén védett toronygyűrűvel volt ellátva.
A legénység a hagyományos négy emberes felállásban - parancsnok, lövész, töltő, vezető - volt meghatározva. A tank fő fegyverzetét egy 130 mm-es M-65 löveg jelentette APDS (Armor-Piercing Discarding-Sabot) lőszerkészlettel és 1000 m/s csőtorkolati sebességgel. A löveg félautomata töltőrendszerrel, egy optikai és radar alapú távolságmérővel és automata irányzóegységgel felszerelt tűzvezető rendszerrel volt ellátva. Az éjszakai, vagy gyenge látási viszonyok közti műveletekhez egy L2 éjjellátó berendezés és egy infravörös keresőreflektor volt biztosítva. A gyalogság elleni védelemre pedig egy a toronyba, a löveg mellé koaxiálisan beépített 14,5 mm-es KPVT (Krupnokalibernij pulemjot Vlagyimirova tankovij) nehéz géppuska szolgált.
A meghajtást vagy egy 16 hengeres DG-1000 dízel motor 950 lóerővel, vagy egy 2DG-8M 1000 lóerős motor biztosította. A felfüggesztése hidropneumatikus, a váltója pedig egy három sebességes bolygókerekes sebességváltó. A tank fel volt szerelve NBC védelemmel (Nuclear/Biological/Chemical - Nukleáris/Biológiai/Kémiai) és egy automata tűzoltórendszerrel is. Kiegészítő védelem gyanánt ködvető gránátokkal is el volt látva, illetve a küzdőtérbe hűtő - fűtő rendszer is be volt építve ami manapság már alapfelszereltség, ám akkoriban - 1957-ben - eléggé egyedi esetnek számított.
Minden teszten átment ami a nedves és puha talajon való haladását tette próbára, mégis 1959-ben Nikita Khrushchev úgy döntött, hogy a nehéz tank, mint típus - mely tankok eredete a II. Világháború éveihez vezethető vissza - elavult. Mint ahogy a világ legtöbb nemzetének katonai tervezői (beleértve Amerikát és Angliát), ő is úgy gondolta, hogy az irányított rakéta technológia és az azokkal operáló tankok (mint például az IT-1) jelentik a jövőt. A 279-es program így 1959-ben le lett állítva.
Ennek az egyedülálló járműnek az egyetlen prototípusát a kubinkai páncélos múzeumban konzerválták és állították ki.
Technikai specifikációk és egyéb adatok:
- Rendszerben tartási év: 1957
- Típus: Szupernehéz tank
- Származás: Szovjetunió
- Gyártó: Chelybinsk, Nizhnyi Tagil és Kirov gyár - Szovjetunió
- Legyártott mennyiség: 1 db
- Legénység: 4 fő
- Hosszúság: 10,06 méter
- Szélesség: 3,66 méter
- Magasság: 2,22 méter
- Harci súly: 60 tonna névleges (54.431 kg)
- Nukleáris / Biológia / Kémiai védelem: van
- Éjjellátó felszerelés: van
- Motor: 16 hengeres 2DG-8M, 1000 - 1050 lóerő
- Maximális sebesség kiépített úton: 55 km/h
- Maximális hatótávolság: 300 km
- Fegyverzet:
- 130 mm-es M-65 huzagolt csövű löveg félautomata töltőrendszerrel, választható 5, vagy 7 lövés per perces tűzgyorsasággal
- 14,5 mm-es KPVT nehéz géppuska a fő löveggel koaxiálisan beépítve a toronyba
- Lőszer javadalmazás:
- 24 db 125 mm-es APDS lövedék a fő löveghez
- 300 db 14,5 mm-es lőszer a nehéz géppuskához
- Felhasználó ország: Szovjetunió
Forrás
militaryfactory.com - Object 279 (Obyekt 279) Super Heavy Tank
Egyszer sikerült bronzig jutnom, de ...