BundesarchivBild 146-1983-108-29, Michael Wittmann
1914. április 22-én született a Bajorországi Vogethal faluban egy helyi gazdálkodó családban. Miután Németország felrúgta a versailles-i szerződést, 1934. február 1-én, 20 éves korában belépett az ún. Reichsarbeitdienst-be. Itt fél évet szolgált mindössze, majd 1934. október 30-án belépett a München melletti Freisingben állomásozó 19. gyalogezred 10. századába és 1936 októberéig ott is szolgált, miközben őrvezetői rangra emelkedett. 1937-ben átvezényelték az első fegyveres SS-hadosztályhoz az SS Leibstandarte Adolf Hitlerhez. Itt kiképzést kapott az Sd.Kfz.222 könnyű felderítő és az Sd.Kfz 232 páncélozott felderítő jármű vezetésére, amely jó bevezető volt a későbbi harckocsi parancsnoknak.
Sd.Kfz. 222
Sd.Kfz. 232
A háború kitörésekor SS-Unterscharführer (szakaszvezető) rangban egy Sd.Kfz.232 páncélozott felderítő gépjármű parancsnokaként harcolt Lengyelországban, majd Franciaországban. A franciaországi hadjárat után 1940-ben kapta meg hadosztálya a Strurmgeschütze III. Ausf. A (StuG III) rohamlövegeket. Wittmann maga választhatta ki járművének legénységét, akikkel szoros baráti kapcsolatba került a kiképzés és később a sorozatos bevetések során. Az 1941-es balkáni hadjárat idején egy StuG III-as rohamlöveg parancsnokaként teljesített szolgálatot, és nagy érdemeket szerzett a Kliszúria-szoros elleni támadásban, ahol felmorzsolták a 13. görög hadsereget.
Strurmgeschütze III. Ausf. A (StuG III)
A Barbarossa hadművelet megindulása után az umanyi harcokban tűnt ki több szovjet harckocsi megsemmisítésével, amiért 1941. július 12-én átvehette a másodosztályú Vaskeresztet. A Vaskereszt első osztályát szeptember 8-án vehette át, mivel egyetlen ütközetben hat orosz páncélossal végzett.
Agresszív támadásaira mi sem jellemzőbb, mint hogy egy éjszakai támadás során a Krimi-félszigetnél két ellenséges harckocsival került szembe. Wittmann a meghátrálás helyett a támadást választotta, neki hajtott mindkettőnek, akik az ütközés következtében mozgásképtelenné váltak és a legénységük pánikszerűen elmenekült.
1942-ben tiszti tanfolyamra küldték Bad Tölz-be az SS-Junkerschuléba. Sikeres vizsgái után előléptették SS-Untersturmführerré (hadnagy) és 1942. december 21-én visszaküldték a keleti frontra. Leibenstandarte-ban rajparancsnoki kinevezést kapott az 1. SS-páncélosezred 13. századában. Ekkor lett egy Panzer III-as parancsnoka, amit nemsokára lecserélt a századhoz frissen érkezett Panzerkampwegen VI–ra, azaz a Tigris I-re.
A Tigris I
A német hadseregben már 1938-ban felismerték, hogy a Pz IV harckocsit a közeljövőben le kell cserélni egy jobb harcképességű járművel. Több vállalat is készített prototípust, de végül a Henschel féle verziót fogadták el. Ez volt a VK 36.01 H, melynek tömege volt a névadója, 36 tonnás volt. A prototípus fejlesztését 1941-ben leállították, mivel májusban a 45 tonnás VK 4501-es harckocsit rendelték meg. Úgy tervezték a rettegett 8,8 cm-es légvédelmi üteg kerül a tankba beépítésre. A járműnek 1942. április 20-ára kellett elkészülnie, Hitler születésnapjára. Henschel az idő rövidsége miatt felhasznált néhány technikai elemet a VK 3001-ből és a korábbi VK 3001(H)-ból is.
Porsche is beszállt a tervezésbe, azonban az akkor forradalminak számító, de kiforratlan benzin-elektromos hajtás rendszer bonyolult és meghibásodásra hajlamos volt. Porsche annyira bízott tervében, hogy még annak elfogadása előtt egy 100 db-os széria legyártását kezdte meg. Később ezek lettek átépítve Ferdinánd tankelhárítóvá egy Maybach motorral.
Tiger I (P) tervrajza
Ezekből lettek a Ferdinándok
A Henschel féle Tigris főfegyverzete a 8,8 cm-es L/56-os ágyú volt, egy 7,92 mm-es MG 34-es géppuska toronnyal párhuzamosítva, illetve volt még egy MG 34-es a vezető mellett elöl.
A Tigrisnek két gyenge pontja volt, a motor, ami megfelelő dízel erőforrás hiányában benzinmotor volt, ami eléggé korlátozta a bevethetőségét a fogyasztása miatt, terepen csak 40-50 km-re volt képes. A másik a lánctalp volt, mivel vasúti szállításhoz a 725 mm-es lánctalpat a keskenyebb 520 mm-esre kellett cserélni a német szabványok miatt.
A harckocsi teste viszonylag egyszerű volt, közel merőlegesen hegesztett páncéllemezekből készült. A döntöttség hiányát viszonylag vastag 60-110 mm-es lemezekkel ellensúlyozták. Tömege végül a tervezett 45 tonnáról 55 tonnára növekedett. Ezt a tömeget a közel 700 lóerős motor úton 37 km/h sebességre tudta gyorsítani. A megnövekedett tömeg miatt számos probléma keletkezett, mint például az elektromos toronyforgató meghibásodása, amit ilyenkor kézi üzemben tudtak csak működtetni, meglehetősen lassan. A tömeg másik hátránya a hidakon való átkeléskor mutatkozott meg, mivel a legtöbb nem bírta el ezt a súlyt.
Az első példányokat 1942-ben vetették be Leningrádnál, de nem volt eredményes, mivel mind a négy meghibásodott. 1943 januárjában az oroszoknak sikerült egyet zsákmányolni és tanulmányozni a kurszki csatáig, ahol is az első nagyobb számú bevetésükre került sor. Lövege és homlokpáncélja akkoriban a legjobbnak számított. Harctéri tapasztalatok alapján a szövetségesek egy Tigris kilövéséhez átlagosan 5 Sherman vagy 8 T-34-es elvesztésével számoltak. A Tigrisek a bonyolult technikai megoldások miatt legtöbbször nem is az ellenséges tűztől pusztultak el, hanem személyzetük robbantotta fel inkább azokat a meghibásodása után. A Sherman Firefly-t kifejezetten a Tigrisek elleni harca alkották meg a szövetségesek, és az oroszok is miatta vetettek be egyre nagyobb ágyúval felszerelt páncélosokat.
A szerkezet bonyolultságára jellemző, hogy a tankhoz járt egy 92 oldalas kezelési útmutató is. Ezt megpróbálták figyelemfelkeltőnek megírni, ezért még hiányos öltözetű lányok is szerepeltek benne. A lenti kép éppen a célzás bemutatását szemlélteti. Aki kíváncsi az egész kezelési leírásra a tárhelyemről innen le tudja tölteni pdf formátumban.
A magyar hadseregben is szolgált 10 db, amit a Kárpátok védelméhez kaptak a német szövetségesektől. A Tigrisből a háború végéig 1355 db készült.
Wittmann a kurszki csatába, ami 1943. július 5-én kezdődött, már mint az SS páncélos ezred Tiger III-as szakaszának parancsnokaként érkezett meg. Már az első napon 13 db T-34/76 és 2 db páncélelhárító löveget semmisített meg, miközben kimenekítette a szorongatott helyzetben lévő Helmut Wendorff parancsnok szakaszát. Július 7-én és 8-án újabb 2 db T-34-est, 2 db SU-122-t és három egyéb harcjárművet pusztított el. Július 12-én Wittman újra lecsapott és újabb 8 páncélossal, 3 tankelhárítóval és egy tüzérségi löveggel tette szegényebbé az orosz erőket. A kurszki offenzíva alatt összesen több mint 30 tankot és 28 löveget semlegesített.
Wittmann 205-ös sorszámú Tigrise
1943 augusztusában az 1. SS páncélos gránátos hadosztály kivonták a frontról, és Olaszországba küldték pihenni és feltölteni az állományt. Októberre felduzzasztották annyira, hogy elérje a páncéloshadosztályok szintjét, így megalakult az első Waffen SS páncéloshadosztály. A 13. páncélosszázad új nevet kapott, ezután a 101. SS Panzer Ableitung néven említik. Wittman ekkor vehette át a 1331. lajstromszámú Tigrisét.
Alakulatát az 1943-as nagy szovjet offenzíva idején visszavezényelték keletre. Október 13-án az irányítása alatt álló tank 20 db T-34-est és 23 tábori és páncélelhárító löveget semmisített meg. Decemberben számos kisebb csatában vett részt, és több tucat ellenséges harcjárművet pusztított el újra.
1944. január 13-án újabb 19 páncélost és 3 önjáró löveget semmisített meg. Ezekért megkapta a Lovagkeresztet (1944. január 15.) és SS-Obersturmführerré nevezték ki (1944. január 20.). A súlyos keleti harcok után átvezényelték a Franciaországban állomásozó 101. nehézharckocsi-zászlóaljhoz. Ekkor már felfigyelt rá a náci propaganda is, amelynek mindig is szüksége volt hősökre. Híres képén a tankszemélyzetével együtt állnak az S04-es Tigrisük előtt, melynek csövét már 88 kilőtt páncélos trófeája díszíti.
1944. március elsején feleségül veszi kedvesét, Hildegard Burmestert, majd az egy hónapnyi szabadságát követően visszatérve egységéhez kinevezik a 2. század parancsnokává.
A szövetségesek normandiai partraszállásának napján, 1944. június 6-án a 101. zászlóalj megindul Normandia felé, de a szövetséges légitámadások miatt csak június 10-én ér oda. 1944. június 12-én Wittman parancsot kapott, hogy foglaljon állást Villers-Bocage-tól északkeletre és védje meg a térséget az északi irányból várható angol támadás ellen. Wittmann egysége 6 db PzKpfw.VI-ból (Tiger I) és legalább 1 db PzKpfw.IV-ből állt. Jobbján Möbius SS-Hauttsturmführer 1. százada foglalta el állásait.
Június 13-án 8:00-kor az ellenséges harckocsik - a 3. Country of London Yeomanry (az angol 22. harckocsidandár egy harckocsizó és egy gépesített lövészzászlóalja) - egy Cromwell, Stuart harckocsikkal és négy Sherman Firefly páncélossal felszerelt osztaga haladt felfelé az úton. Wittmann elhatározta, hogy felderíti a helyzetet és az ellenséget megkerülve behatol a faluba. Majdnem azonnal beleütközött három ellenséges harckocsiba a négy közül, és ki is lőtte azokat 88 mm-es lövegével. A negyedik angol páncélos az útról betolatott egy gyümölcsösbe, és a parancsnok - Pat Dyas százados - illetve legénysége bénultan nézte végig, ahogy Wittmann Tigrise, amelynek oldala ilyen távolságból sebezhető lett volna, elhalad mellettük. Wittmann folytatta az útját a falu központja felé, és kilőtt újabb három harckocsit. A csata közben tankja is találatot kapott egy Sherman Firefly-tól, amely akkoriban egyedül tudta felvenni a harcot a Tigrisekkel szemből, köszönhetően a 17 fontos lövegének. A lövés hatására Wittmann tolatni kezdett, egyenesen Pat Dyas elé, aki ekkor már felocsúdott zavarából. Kétszer is rálőtt a Tigrisre, de nem sikerült a találatot bevinni, mire Wittmann válaszul kilőtte Dyas harckocsiját. A német parancsnok ekkor az úton lévő hadtáp konvojt védő páncélosok ellen fordult. Először kilőtte az oszlop élén haladó fél-lánctalpast, ezzel eltorlaszolta az utat, majd a konvoj mellett végig haladva sorra kilőtte mind a 25 ellenséges járművet. A faluba már két másik Tigris és egy Pz IV társaságában tért vissza, azonban harckocsijának bal oldali lánctalpát egy páncéltörő gránát üzemképtelenné tette. Wittman tankját hátrahagyva gyalog ment a Panzerlehr hadosztály 6 km-re lévő hadiszállására erősítésért. Nemsokára egy század Pz IV-essel tért vissza, melyeket Möbius Tigrisei erősítettek.
A falut kisebb veszteségek árán visszafoglalták és közel 100 foglyot ejtettek. Ezért a tettéért kinevezték SS-Hauptsturmführerré (százados), majd Sepp Dietrich előterjesztése alapján 1944. június 25-én Adolf Hitlertől személyesen vehette át a tölgyfalombokkal ékesített Lovagkeresztet és a kardokat. Ezzel Michael Wittmann lett a legmagasabb kitüntetésben részesülő páncélos. Ezt a kitüntetést egyébként a 7 milliós német haderőben csak alig 160-an kapták meg a háború 5,5 éve alatt. Wittmann ebben az ütközetben tulajdonképpen az angol 22. páncélosdandár két zászlóalját semmisítette meg.
A német parancsnokság ekkor felajánlotta számára a Waffen-SS kiképző központban a kiképző tiszti feladatkört, azonban Ő ezt visszautasította – mint utólag kiderült vesztére.
Michael Wittmann utolsó tankja, amit a sérült helyett kapott a 007-es számot viselte. Halála nem teljesen tisztázott, a német tankász kilövését több egység is magának követeli.
Az egyik verzió hogy 1944. augusztus 8-án Cintheaux faluban foglalta el állását, a Caenból Falaise-be tartó út mellett. Késő délután összecsapásba keveredett 8 Sherman-nel, amelyek közül kettőt kilőtt, a harmadikat mozgásképtelenné tette, de a megmaradó öttel már nem bírt. Amikor Wittmann este nem tért vissza a harcból, páncélososztályában harcoló bajtársai, valamint a 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztály katonái a keresésére indultak, akik végül is megtalálták a kilőtt harckocsit.
A 007-es legénységét jeltelen sírba temették a szétroncsolódott harckocsi mellett. Nem volt szemtanú vagy túlélő, aki pontos leírást adhatott volna arról hogy mi is történt a végzetes napon. Sokan a brit Northamptonshire Yeomanry "A" századának tulajdonították Wittmann legyőzését, akik állítólag egy Sherman VC Firefly harckocsi 17 fontos ágyújával lőtték ki a Tigrist. Bár mások szerint kétséges, hogy a századnak lett volna egyáltalán Firefly páncélosa. De ugyanezt a dicsőséget más egységek is szeretnék maguknak tudni, mint pl. az 1. lengyel páncélos hadosztály, és a 4. kanadai páncélos hadosztály.
A másik verzió szerint a Királyi Légierő egy Hawker Typhoon csatarepülőgépe lőtte ki egy páncéltörő rakétával. A rakéta átütötte a Tiger hátsó részének 25 mm vastagságú páncélját, és felrobbantotta a motorblokkot, a második robbanás pedig elérte a harckocsi lőszertárolóját, megölte a személyzetet és a levegőbe repítette a lövegtornyot.
Hawker Typhoon
Wittmann bajtársa visszaemlékezésében leírja, hogy Ő is ott volt amikor a tankász tankjának roncsait megtalálták. A nyomokból ítélve repülő okozhatta a páncélos pusztulását, ahogy aznap (1944. augusztus 8-án) még 134 másik német páncélos pusztulását is (ebben az időben a nyugati fronton leginkább már a vadász- és csatarepülőgépek pusztították legnagyobb számban a német haderőt). 1945-ben egy Serge Varin nevezetű úriember megtalálta a 007-es roncsait és le is fényképezte. Ez újabb bizonyítékul szolgál a repülőgép elmélet pártolói számára. Véleményük szerint mivel a lerepült lövegtornyon nincs igazán sérülés, ez pedig elképzelhetetlen lenne, ha harckocsi ágyútól kapott volna találatot.
A harckocsizók jeltelen közös sírját 1983 márciusában egy útépítés során találták meg. Miután fogászati kórlapok és az azonosítási cédula alapján azonosították a maradványokat, a harckocsi személyzetét végső nyugalomba helyezték a normandiai De La Cambe német katonai temetőjében. A temető Isigny-sur-Mer és Bayeux között a 13-as út mentén található, Wittmann és bajtársai sírja a 47-es parcella 3. sorának 120. helyén fekszik.
Leibstandarte-beli bajtársai számára Michael Wittmann jelentette a csendes, de kimagasló tudású harckocsizót, aki a harcban is nyugodt maradt, és szinte hatodik érzékkel jósolta meg ellenfeleinek következő lépését. Ez a tehetség természetesen nem érvényesülhetett volna kiváló legénysége nélkül, akikkel tökéletes összhangban harcoltak.
Michael Wittmann (parancsnok) - élt 30 évet
Karl Wagner (megfigyelő) - élt 24 évet
Günther Weber (töltő-kezelő) - élt 20 évet
Henrich Reimers (harckocsi vezető) - élt 20 évet
Rudolf Hirschel (rádiós) - élt 20 évet
Szinte minden német katona ismerte nevét, ami a küzdeni akarással és a profizmussal fonódott össze. Rossz oldalon harcolt ugyan, de katona volt és abból a legjobbak közül való.
Írta: Bodzy
Források:
- Karl-Dietrich Wolff : A III. Birodalom páncélos hadműveletei
- http://toriklub.blog.hu/2016/11/03/a_ii_vilaghaboru_nemet_hose_michael_wittmann (Harmat Árpád Péter)
- http://panzerace.net/
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Wittmann