Ez az oldal (és egyes külső összetevői) cookie-kat (sütiket) használ a felhasználók hitelesítéshez és a látogató statisztikához. Elolvastam és az Ok gomb megnyomásával elfogadom ennek tényét és az ÁSZF-ben foglaltakat is.

Jelenleg 1416 vendég és 23 tag online

2017. augusztus 10., csütörtök 08:25

Budapest ostroma (by Bodzy)

Írta:
Értékelés:
(50 szavazat)

Budapest ostroma több szempontból is rendkívüli volt. A szovjet hadsereg magyarországi összes veszteségének fele Budapesttel kapcsolatosan keletkezett. A város elfoglalásáért indított hadművelet 108 napig, a tényleges ostrom 102 napig tartott, amelyből 52 napot a védők teljes bekerítésben harcoltak végig.

Ezzel szemben Berlin két hét alatt, Bécs hat nap alatt elesett. Sztálingrád ostroma ugyan 125 napig tartott, de ennek döntő része nem érintette a város területét, ahonnan a civil lakosságot egyébként is evakuálták. Budapest ostromához igazából csak Varsó 1944-es ostroma mérhető – csak ott a németek voltak a támadó fél – írta az ostromról Ungváry Krisztián történész.

Előzmények

Az Alföldi csata következménye volt, hogy az út megnyílt Budapest felé. Horthy Miklós kormányzó októberben megpróbált kiugrani a háborúból, de a rosszul szervezett, előkészítetlen kísérlet kudarcba fulladt. Az országot megszálló németek Horthyt lemondatták, a hatalmat átvevő nyilasok pedig el voltak szánva arra, hogy a végsőkig folytassák a harcot. Sztálin minden egyéb tájékoztatást és árnyaltabb értékelést figyelmen kívül hagyva 1944. október 28-án este rádión utasította Malinovszkij marsallt, a 2. Ukrán Front parancsnokát, hogy a 2. és 4. gárda-gépesített hadtestek 321 harckocsijával és önjáró lövegével megerősített 46. hadsereggel haladéktalanul indítson támadást Budapest gyors elfoglalása céljából. Miután az alföldi páncéloscsata záró szakasza Nyíregyháza körül befejeződött, az ott bevetett német páncélos erőket október 30-tól átdobták a Budapest előterében támadó szovjet csoportosítás feltartóztatására. Megkezdődött a versenyfutás Budapestért.

Budapest körbezárása

Magát a csatát 1944. október 29. és 1945. február 13. közé teszik a hadtörténészek. Az Attila-vonalat 1944. szeptember 22-től építették ki a pesti hídfő védelmére. Szárnyaival félkörívben a Dunára támaszkodott. Három védőövből állt: a külső Dunaharaszti – Vecsés – Ecser – Maglód – Valkó – Gödöllő – Szada – Veresegyház – Csomád – Alsógöd; a közbülső Soroksár – Soroksárpéteri – Pestszentimre – Pécel – Isaszeg – Kerepes – Mogyoród – Fót – Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal III.) az akkori peremvárosok: Csepel – Pestszenterzsébet – Pestszentlőrinc – Rákoskeresztúr – Rákoscsaba – Cinkota – Rákosszentmihály – Rákospalota – Újpest külső szélén húzódott. A védelmi vonal a budai oldalra nem terjedt ki.

A megszilárduló német-magyar védelem ellen november 4-én indított újabb szovjet frontális támadás csupán újabb jelentős veszteséget eredményezett. A szovjetek ezek után már belátták, hogy a magyar főváros menetből való bevétele megvalósíthatatlan. Német adatok szerint csapataik a Budapest körül folyó harcokban 1944. október 29. és november 27. között összesen 642 szovjet harckocsit és önjáró löveget lőttek ki. Megközelítőleg annyit, mint az alföldi páncéloscsatában. 2. Ukrán Front Magyarországon nem egész két hónap alatt több mint ezer harckocsit és önjáró löveget veszített. Egy november 12-i adat szerint a német Dél Hadseregcsoport teljes állománya csupán 146 bevethető harckocsival és rohamlöveggel rendelkezett.

A szovjet vezetés belátta, hogy a 2. Ukrán Front legyengült erői egyedül nem képesek a Budapest körül védekező német-magyar csoportosítás felszámolására és a magyar főváros gyors birtokbavételére. Ezek után a szovjet főparancsnokság 1944. december 12-én kiadott utasításában elrendelte, hogy a 2. és 3. Ukrán Front csapatai közösen, északról és délről egyidejűleg mért csapásokkal kerítsék be és semmisítsék meg a német-magyar csapatokat Budapest körzetében és foglalják el a várost. A frontoknak 1944. december 19-20-ig kellett felkészülniük a támadásra.

Adolf Hitler 1944. december 4-én a magyar fővárost “erőddé” nyilvánította, és elrendelte, hogy Budapestet házról házra harcolva kell védeni, a "szovjet csapatok sírjává kell változtatni". Hitler a szovjet csapatokat a Kárpátokig visszavető ellencsapásról fantáziált, a cinikus birodalmi főmegbízott, Edmund Veesenmayer pedig azt mondta: tízszer is leromboltatja Budapestet, ha ezzel egy napig is késlelteti Bécs ostromát. Budapesten december 10-én kihirdették a hadiállapotot, a minisztériumok, államigazgatási szervek nyugat-Magyarországra költöztek.

A német hadvezetés létrehozta a Dunántúlon a 220 km hosszú Margit-vonalat. Ennek nyugati szektorát a Dráva (Gyékényes) és a Balaton (Balatonszentgyörgy), keleti szektorát a Balaton (Balatonvilágos), a Velencei-tó és Érd között építették ki. A vonal fő feladatai az Ostmark (Ausztria), s ezzel a németek által tervezett Alpesi Erőd felé vezető utak lezárása, az osztrák hadiipari vidék védelme volt. Minimális hadműveleti feladata pedig a zalai olajvidék (mivel 1944 második felétől innen származott a még német kézen lévő területek kőolajtermelésének 80 százaléka), a dunántúli magyar ipar-, kőolaj-finomító és bányavidék, a nyugat-magyarországi mezőgazdasági körzetek fedezése, valamint Budapest nyugati irányú átkarolásának megakadályozása volt.

1944. december 20-án a 2. és 3. Ukrán Front csapatai megindították közös, Budapest bekerítésére irányuló hadműveletüket. Ennek keretében a 6. gárda-harckocsihadseregnek a 7. gárdahadsereg jobbszárnyával együttműködve Ipolyság körzetéből kiindulva – biztosítandó a Budapestet bekerítő szovjet csapatok jobbszárnyát – támadást kellett indítania Nyitra irányában és a Garamon átkelve december 25-28-án elfoglalnia a Nyitra – Gimeskosztolány – Verebély vonalat, hogy a későbbiekben innen kiindulva elérhesse a Nyugati-Kárpátokat és a Cseh-Morva Medencét elválasztó nyereg irányából Budapest felé vezető utakat.

Malinovszkij ezzel egy időben azt is elrendelte, hogy a 7. gárdahadsereg balszárnyán a 30. lövészhadtest, a román 7. hadtest és az önálló 18. gárda-lövészhadtest december 20-án megindulva 23-án estig, mindössze három nap alatt(!) foglalja el Budapest keleti felét egészen a Duna vonaláig. December 26-ára a 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének erői elfoglalták Esztergomot, a 2. Ukrán Front 7. gárdahadserege pedig birtokba vette Párkányt.

Szovjet ISU–122 önjáró löveg átszállítása a Dunán (Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma)

Ezzel Budapest teljes bekerítése megvalósult, de ez még nem jelentette annak elfoglalását. Miután a védők elutasították a megadásra felszólító ultimátumot (a parlamentereket, Osztapenko és Steinmetz kapitányokat meggyilkolták) megkezdődött a harc Budapestért.

Budapest ostroma esetében a harcok elhúzódásának oka, a védelem elszántsága mellett, a három felmentési kísérlet (Konrad hadműveletek) volt, melyek az utolsó nagy német ellentámadásoknak is számítottak, ugyanakkor jelentős szovjet erőket kellett ezek miatt kivonni Budapest ostromából.

A Konrad hadművelet

1944. december 24-én este Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – elrendelte Herbert-Otto Gille SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS Modlin körzetében védőállásban lévő IV. SS-páncéloshadtestének ellentámadás céljából Magyarországra való vezénylését.

Herbert Otto Gille SS-Oberstgruppenführer

A tervezett támadással kapcsolatban két változat látott napvilágot. A „Déli megoldás” (Südlösung vagy „Paula”) esetében a németek Székesfehérvár északi térségéből kiindulva északi-északkeleti irányban támadtak volna, a páncélosok számára igen kedvező terepen. Azonban a felvonuláshoz öt teljes napra lett volna szükség és a vasúthálózat rossz állapota miatt az úton való átcsoportosításhoz 900 köbméterrel több üzemanyagra lett volna szükség, mint az északi változatban.

Az „Északi megoldás” (Nordlösung vagy „Konrad”) előnye a gyorsabb felvonulás és a kisebb üzemanyagigény volt, de a terep hegyvidéki jellege miatt a Komárom felől támadó SS-páncélosok manőverezése és harctevékenysége jelentős akadályokba ütközhetett.

A hadseregcsoport parancsnoka Otto Wöhler gyalogsági tábornok az 1945. január 1-jén induló Konrad fedőnevű támadás célját Budapest és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők szétzilálásában és megsemmisítésében, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtésében jelölte meg.

„Konrad” hadműveletben résztvevő IV. SS-páncéloshadtest bevethető páncélos ereje 1945. január 1-én. 

 „Konrad” hadművelet támadási sávja mögött elhelyezkedő szovjet harckocsizó erők 1945. január 1-én.

A támadás napján, annak megindítása előtt a német III. páncéloshadtest 1. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja megtévesztő célzattal, Székesfehérvártól 22 kilométerre, nyugatra támadást indított Ősi elfoglalására, de a bevett helységet hamarosan fel is kellett adniuk. A szovjet felderítés nem tudta megállapítani, hogy a németek a 4. gárdahadsereg melyik szakaszán készülnek támadni, de leginkább Székesfehérvár körzetét tartották veszélyeztetettnek.

A IV. SS-páncéloshadtest - az addig beérkezett erőivel - 1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A balszárnyon a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály Becker SS-Brigadeführer vezetésével, attól délre az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály támadott, új parancsnoka Karl Ullrich SS-Oberführer vezetésével. A jobbszárnyat a Feldherrnhalle egy részlege a Pape-harccsoport, a balszárnyat pedig a 96. gyaloghadosztály fedezte. A meglepetés növelése céljából mellőzték a tüzérségi előkészítést, azonban légi támogatást kaptak a legendásan híres Hans Ulrich Rudel ezredes Immelmann páncélvadász-repülőcsoportjától.

A 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály harcjárművei vonulnak el a szomori templom előtt a Konrad-1 alatt. (jobbra egy StuG III rohamlöveg, balra egy Pz.IV harckocsi, míg a háttérben egy Pz.V. Panther látható)

A főcsapást mérő IV. SS-páncéloshadtest támadása sikerrel bontakozott ki; a német páncélosok lerohanták a szovjet 31. gárdahadosztály állásait. A Wiking Tatától jobbra, a Totenkopf balra támadott, míg a 96. gyaloghadosztály 100 rohamcsónakkal átkelt a Dunán Esztergom irányában, elfoglalta Nyergesújfalut és rohammal Süttőt. A Wiking Germánia ezrede Hans Dorr SS-Obersturmbannführer parancsnoksága alatt Aggastyánt, a Totenkopf Theodor Eicke ezrede pedig Bajnát foglalta el. A megjelenő német katonákat, a szovjetektől meggyötört lakosság mindenhol kitörő örömmel fogadta. Az SS-páncélosok mindenhol áttörve a szovjet védelmet, a Vértes átjárói felé nyomultak előre, hogy elérjék Bicskét, a budapesti irány kulcsát.

A szovjet front és hadsereg parancsnokság magához térve az első megrázkódtatásból, lázas sietséggel kezdte meg csapatai átcsoportosítását a veszélyeztetett irányba. Tollbuhin tudta, ha Bicske a németek kezére kerül, és az SS-páncélosok kijutnak a Vértesből, akkor akár 24 óra alatt is elérhetik Budapestet. Ezért aztán Zaharov hadseregtábornok, a térségben lévő 4. gárda hadsereg parancsnoka, a támadás elreteszelésére bevetette valamennyi tartalékát, az 5. gárda lovas hadtestet, a 7. gépesített hadtestet, a 2. gárda gépesített hadtestet, végül a 18. harckocsi hadtestet is. A fokozatosan megszilárduló szovjet védelem ellenére a Wiking Germánia és Westland ezredének sikerült Bicskéig előretörniük. A Totenkopf ezalatt a balszárnyon Zsámbékig jutott. A német 711. gyaloghadosztály január 6-án pedig felszabadította Esztergomot. Itt azonban a bevetett szovjet erők hatására a front január 7-én megmerevedett, a német támadás ereje a súlyos veszteségek következtében - 2.938 embert veszítettek - kifulladt. Ekkor indult meg a 2. Ukrán Front elit hadseregének, a többszörösen kitüntetett 6. gárda harckocsihadseregnek (Kravcsenko vezérezredes) támadása, támogatva a 7. gárda hadsereggel, északon Komárom irányába. Ha ott sikerül az áttörés, akkor a Budapest felé előnyomuló német csoportosítás hátát veszélyeztették volna. A szovjet elitcsapatok támadása azonban a német LVII. páncéloshadtest szívós védekezése és a Lévától átdobott 20. páncéloshadosztály január 10-i ellenlökése következtében megrekedt, sőt a szovjet csapatokat vissza is szorították.

Január 7-én a német Breith páncélos tábornok harccsoportja (I. lovashadtest, 23. páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja) Székesfehérvár északnyugati körzetéből Csákvár irányába indított támadást, hogy az elakadt IV. SS-páncéloshadtest Budapest felé való előnyomulását elősegítse. Ennek keretében Székesfehérvár térségében páncélos ütközetre került sor. Ezzel a kisegítő csapással lekötötték a szovjetek harckocsi erejét, és sor kerülhetett az újabb Budapest felmentését célzó támadásra, a Konrád 2-re.

Egy SS-légvédelmi szakasz Sd.Kfz. 7/1 típusú 2 cm-es négycsövű önjáró légvédelmi gépágyúja földi célokra tüzel (Bundesarchiv/183/J 28607)

Január 9-re virradó éjszaka a IV. páncéloshadtest áthelyezte támadásának súlypontját a balszárnyra. A Wiking Westland páncélgránátos ezredét Esztergomtól délre gyülekeztették, hogy a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányába újabb támadásra készüljön fel. Január 11-én a Westland, a magyar I. SS-rohamvadászezreddel megerősítve betört Pilisszentkeresztre és másnap el is foglalta. Számos foglyot és gazdag hadizsákmányt ejtettek, Budapest már csak 21 kilométerre volt, a támadók látták a főváros harci fényeit. Budapest védőinek is ez volt az utolsó reménye.

Este nyolckor azonban a támadásra készülő IV. hadtest parancsot kapott a visszavonulásra. A német katonák nem értették a parancsot, még utoljára felmentek a Dobogókőre, és sírva néztek Budapest felé, amelynek templomtornyai a ködből is kiemelkedve szinte kézzel foghatónak látszottak. Gille kétségbeesetten és dühösen tiltakozott, de sem ő, sem katonái nem tudták, hogy Budapesttől 15 kilométerre már gyülekeztek a szovjet erők, amelyek bekeríthették volna őket. Wöhler tábornok ezért intézkedett a visszavonásról, de nem mondott le Budapest felszabadításáról. Erőit átcsoportosította, és más irányból újra megindította. Ez volt a Konrád 3.

A január 18-án reggel 05.00 órakor induló Konrád 3 hadművelet céljaként a következőket jelölték meg: előbb elérni a Dunát keleti irányban, hogy a Balaton és a Vértes között elhelyezkedő szovjet csapatokat elvágják, majd észak felé fordulva áttörni Budapest felé, hogy a budapesti védőkkel a harcászati kapcsolatot újra megteremthessék. A súlyponti csoportosítás a Totenkopf és a Wiking SS-páncéloshadosztályokat, az 1. és a 3. páncéloshadosztályt, illetve az 509. Néhézpáncélos-osztályt (Königstiger azaz Királytigris páncélosokkal) és a 24/I. páncélososztályt tömörítő IV. SS-páncéloshadtest volt. A támadásban a III. páncéloshadtest és az I. lovashadtest erői is részt vettek.

A támadást a 4. Légiflotta 135 repülőgépe támogatta.

A támadás kezdetben eredményes volt. A Wiking - amelynek élcsoportjában maga Gille haladt - már első nap áttörte a szovjet védelem harcászati mélységét és Kálóznál átlépte a Sárvíz-csatornát, míg a 3. páncéloshadosztály kifutott Pentelénél a Dunához. A németek ezzel gyakorlatilag 24 óra leforgása alatt kettévágták a 3. Ukrán Frontot. Az 1. páncéloshadosztály még aznap elvágta a Székesfehérvár-Seregélyes útvonalat, amely a szovjetek egyik legfontosabb utánpótlási útvonala volt.

Január 21-én a német 1. páncéloshadosztály, alárendeltségében a Ney Károly SS-Sturmbannführer magyar legénységű SS-harccsoportjával, a német 23. páncéloshadosztály részeinek támogatásával visszafoglalta Székesfehérvárt. Itt került a németek birtokába 40 darab amerikai Sherman harckocsi, amelyet orosz személyzete pánikszerűen elhagyott. Eközben a Wiking Sárosdig nyomult előre, ahol 20-án erős szovjet ellencsapás érte. Ez a vasárnap fekete betűkkel vonult be a hadosztály történetébe. Egy orosz páncéltörő lövedéke megsebesítette a Germánia ezred parancsnokát, Hans Dorr SS-Obersturmbannführert, aki a háború folyamán 16-szor sebesült meg, és az a legenda járta róla, hogy sohasem fog elesni. Hát ez a legenda most megtört. 1945 április 17-én a kórházban belehalt sérüléseibe.

A Wiking, miután visszaverte a szovjet támadást, 22-én folytatta az előnyomulását, és másnap Adonynál elérte a Dunát. A Germánia a Duna jobb partján, míg a Westland a bal parton támadott, de nem csak a szívós szovjet védelem, hanem az időjárás is nehezítette az előrejutást. Mégis elérték Pettendet, amelyet több órás elkeseredett harcban bevettek. Itt ismét megrázó élményben volt részük a páncélgránátosoknak. A szovjetek kegyetlenül bántak el - kiszúrt szemek, levágott nemi szervek - a kezükbe került fogoly és sebesült német és magyar katonákkal. A Wiking elfoglalta Baracskát, egy páncélos éke pedig Philipp SS-Obersturmbannführer vezetésével már 16 kilométerre közelítette meg Budapestet. Január 25-én azonban a IV. SS-páncéloshadtest már csak 50 bevethető páncélossal rendelkezett. Ennek ellenére még egy utolsó kísérletet tettek a Velencei-tó és a Duna között időközben kiépített szovjet védelem áttörésére. A Totenkopf és az 1. páncéloshadosztály részei átkeltek a Váli-vizen. Ekkor bontakozott azonban ki a hatalmas szovjet ellencsapás a Velencei-tótól északra és délre. A 3. Ukrán Front két csapásmérő csoportosításának (északon a 23. harckocsihadtesttel, az 5. gárda-lovashadtesttel és a 104. lövészhadtesttel, délen pedig a 18. harckocsihadtesttel, a 30. és a 133. lövészhadtestekkel) Sárosd irányába találkozó irányú csapást kellett mérni a német csoportosítás bekerítése és megsemmisítése céljából.

Megsemmisített szovjet M4A2 Sherman harckocsi Székesfehérvárnál. A felvétel 1945 márciusában készült (Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma)

A Wiking hadműveleti naplójában olvasható, hogy január 28-án reggel 7 órakor kellett volna újabb támadásba lendülnie, amikor váratlanul a reggeli ködből hatalmas erejű szovjet támadás zúdult állásaikra. A súlypont a norvég zászlóalj arcvonalát érte, ahol 180 szovjet páncélos próbált áttörni. A zászlóalj felvette a harcot, maga a parancsnok Foch SS-Sturmbannführer 6 szovjet harckocsit lőtt ki páncélököllel, és amikor a villámgyorsan tüzelőállásba vontatott 88-as lövegek tüzet nyitottak, szörnyű pusztítást végeztek a szovjet harckocsikban.

Gille ekkor azonban a bekerítést elkerülendő, már elrendelte hadtestének a visszavonulást. A visszavonulás során egymás után intézett német páncélos-ellenlökések igen súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, amelyek visszaszorították ugyan a németeket, azonban Székesfehérvárt nem tudták visszafoglalni. Budapest sorsa azonban ezzel megpecsételődött.

Pest ostroma

A városban lévő német parancsnokság december végén még reménykedett abban, hogy utasítást kapnak a kitörésre, ezért Pfeffer-WIldenbruch december 26-án a rádióban bejelentette, hogy hamarosan kitörnek, de Hitler december 28-án érkező kategorikusan tiltó parancsára ezt azonnal leállították. Hindy Iván magyar parancsnokot egyáltalán nem vonták be a döntésbe, aki már maga is javasolta a kitörést, de az elutasítást a német parancsnok még csak indoklással sem látta el. Ezekben a napokban már harcok folytak a főváros külvárosaiban a szovjet–román támadások visszaverésére. December 30-án a szovjetek ezer löveggel indítottak három napon át tartó tüzérségi előkészítést Budapest ellen, napi 7-10 órában lőve a várost, ezek szünetében pedig bombázók támadták azt. Mintegy egymillió civil kényszerült ettől kezdve pincékbe, a vízhez és élelemhez jutás is életveszélyes vállalkozás volt. A szovjetek nagy tűzerőt koncentráltak a gyalogság támogatására: egy légihadtest, két áttörő tüzérhadosztály, valamint 15 tüzér-, illetve aknavető dandár vagy ezred, illetve harckocsik kerültek bevetésére.

A szovjetek jelentős területszerzést értek el Pest keleti és déli részén a legelső napon, és ki kellett üríteni Pestszentimrét. A következő napon indított német–magyar ellentámadás azonban rövid időre visszaszerezte Mátyásföldet és a repülőteret. A Vörös Hadsereg január 1-jén folytatta a korábban megkezdett támadást Pestújhely irányába, az akkori közigazgatás szerinti első pesti házat is aznap foglalták el Sashalom mellett. A szovjet–román csapatok elérték a Rákos-patakot is, aminek túlpartját az elkövetkező két napban a folyamatos ellentámadások ellenére is sikerült megtartaniuk. A szovjetek másnap két kilométerre megközelítették az Örs vezér teret, valamint ötszáz méterre a Lóversenytéren kialakított szükségrepülőteret, amit hamarosan aknavetőkkel is be tudtak lőni, ami után a légi utánpótlás szállítására csak az észak-csepeli leszállópályát használhatták a német pilóták. Budán viszonylagos nyugalom volt ebben az időszakban, így a német parancsnokság is igyekezett átcsoportosítani erőit Pest védelmére.

Panzerfausttal felszerelt Waffen-SS katona a városban. A védők az utcai harcok során 200 szovjet páncélost lőttek ki.

A szovjetek Fót és Csömör között indított támadása január 5-én érte el mély betöréssel Zuglót. Január 6-án a németek feladták Soroksárt, szovjet kézre került Kőbánya és Zugló keleti része, valamint tüzérségi hatókörbe került az észak-csepeli repülőtér, amit másnapra használhatatlanná bombáztak. 7-én elfoglalták Kőbánya maradékát is, délen pedig kemény harc folyt Kispestért, amit másnap már teljes egészében a szovjetek ellenőriztek. Malinovszkij célja a hídfő északi és déli szárnyának levágása volt, hogy külön-külön semmisíthessék meg a bekerített erőket. Ezt a veszélyt német parancsnokság is érzékelte és 8-án Észak-Pesten indított ellentámadást hungarista egységekkel kiegészülve a Czobor utcáig, ami során a Csömöri utat is sikerült elérni, de a visszafoglalt terület nagy részét, még aznap feladni kényszerültek. Már több napja nagy harcok folytak Rákosrendező pályaudvara körül, amit január 9-én a szovjetek nagy túlerővel támadást indítva vettek végül be másnapra, ezzel Újpest feladására kényszerítve a németeket – amelyet szintén másnapra ürítettek ki – és Zugló is elesett. A román 7. hadsereg eközben elfoglalta a Lóversenyteret, majd betört a Kerepesi úton keresztül a Hungária körútra és visszaverte a németek szükségrepülőtér visszafoglalására indított ellentámadásait.

Január 11-én napokig tartó kemény küzdelem kezdődött a Városliget birtoklásáért, valamint az Angolpark és Széchenyi fürdő ellenőrzéséért. Az Állatkert állatainak és épületeinek többsége elpusztult a harcokban, másnapra a Városliget nagy része már szovjet kézen volt. Január 13-án a német parancsnokság számára már nyilvánvaló volt Pest elvesztése, ennek dátumát jelentésükben január 15-re tették. Afonyin ekkor már a Nyugati pályaudvarnál vezényelte támadásra csapatait, a 10. magyar gyalogoshadosztály pedig a Hungária körútnál lévő állását feladva a Keleti pályaudvarhoz vonult vissza. A Keleti pályaudvart január 14-én, a Nyugatit január 15-én foglalták el a szovjetek, több helyen megkezdődött a megmaradt német–magyar erők visszavonulása a budai oldalra. Malinovszkij a közelgő győzelmet látva kivonta a román erőket és a felvidéki frontra csoportosította át őket, hogy a dicsőséget csak neki tulajdonítsák. Nicolae Sova tábornok kénytelen volt engedelmeskedni. Január 17-én megindult az utolsó szovjet roham Pesten, fél nyolckor Pfeffer-Wildenbruch megkapta az engedélyt a pesti oldal kiürítésére, ami másnap reggelig meg is történt, ezzel véget ért Pest ostroma. A németek ekkor felrobbantották a még álló Erzsébet hidat, Lánchidat és a Margit híd budai részét (a Horthy – ma Petőfi – hidat január 14-én, a Ferenc József – ma Szabadság hidat 16-án robbantották fel), és Budára vonultak vissza.

A felrobbantott Ferenc József, ma Szabadság-híd

Január 18-án szabadult fel a pesti gettó is. A szovjet katonák közeledtére a nyilas őrség eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. Több mint 100 ezer csontig soványodott és elcsigázott zsidó szabadult fel, egy részük az ún. “nemzetközi” gettóban (30-35 ezer ember), többségük pedig a “nagy” gettóban (70 ezer ember). A gettó felszabadulásakor a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak. Pest hatalmas károkat szenvedett, kiégett a Vigadó, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, az Állatkert 2500 lakójából csak 14 maradt. A budai oldalon még majdnem egy hónapig folytak a harcok.

Buda ostroma

Buda védelmének gerincét a Pestről átdobott 8. SS lovashadosztály adta, emellett csupán a bekerítés elől visszavonuló egységek töredékei, az egységüktől elszakadt németekből felállított „Európa” riadózászlóalj és önkéntes egységek, mint a Vannay-zászlóalj és az egyetemi rohamzászlóalj, csendőrök, illetve hungarista harccsoportok álltak rendelkezésre. Kezdetben a szovjetek sem rendelkeztek a támadáshoz elegendő gyalogossal, délen azonban hamar felzárkóztak a gépesített csapatokhoz, így még decemberben elfoglalták Albertfalvát és a Kelenföldi pályaudvar egy részét. A német hadvezetés december 27-én indított ellentámadást, ami sikerrel foglalta ezt vissza, majd december 29-én újabb sikeres ellentámadásra került sor. A harcok fő pontja hamarosan a Városmajor lett, mivel ennek ellenőrzése alapvető fontosságú volt Buda ellenőrzéséhez. Ezt a Vannay-zászlóalj katonái igyekeztek minél jobban megerősíteni műszaki akadályokkal, géppuskákkal és páncéltörő kézifegyverekkel, valamint nehézfegyverzettel. A Széll Kálmán téren tüzérséget állítottak fel támogatásukra.

A január 1-jei támadás kezdeti szovjet sikerei után a Vannay-zászlóalj visszaverte őket, majd ellentámadásban visszafoglalta elvesztett állásait, amit január 19-ig tudtak ezután tartani. A támadók az év elejére harc nélkül szerezték meg a Rómaifürdőt, valamint nagyobb harc nélkül Budakalászt és Békásmegyert. Január 3-án a Mátyás-hegy hétszer is gazdát cserélt, az ezt követő szovjet rohamok azonban január 7-ig nem jártak sikerrel. Nagy harcok folytak még a Sas-hegy birtoklásáért is, aminek elvesztése esetén kétségessé vált volna Buda védelme, mivel onnan be lehetett látni a környező részeket és oda tüzérségi tüzet irányítani. Január 20-án támadás indult a Farkasréti temetőben is, ami azonban elakadt, és a január 25-én SS csapatokkal indított ellentámadás visszafoglalta azt. Pest elfoglalásáig azonban viszonylagos nyugalom volt Budán, a kiürítést követő napokban pedig az áthozott katonák enyhítették az itteni katonai helyzetet, hiszen a befagyott Dunán nem kellett szovjet támadástól tartani. Január 20-a után a német felmentési kísérletek szovjet csapatokat vontak el, a városban mintegy heti nyugalom következett, a város déli részén napokra megszűnt az állandó tüzérségi tűz is. Eddigre Buda 722 háztömbjéből mindösszesen 114 került szovjet kézre. A német parancsnokság igyekezett ezeket a napokat az arcvonal kiigazításával tölteni, valamint felkészültek, hogy szükség esetén megpróbálják visszaszerezni a budaörsi repülőteret az ellátmányozási gondok megszüntetésére. A január 22-i harcokban repesztalálattól megsérült Afonyin altábornagy, helyét Managorov vette át a Budapest csoport élén. Az elkövetkező napokban lassan újraindultak a szovjet támadások, elkezdték a Sas-hegy bekerítését, valamint elfoglalták a Városmajort. Az előrenyomuló vöröskatonák már kézifegyverekkel is be tudták lőni a Vérmezőt, az utolsó szükségrepülőteret, ahol az utánpótlást hozó vitorlázógépek leszállhattak.

Repülőgéproncsok a szükségreptérként használt Vérmezőn. 1945. február

Január 26-án értesült a német parancsnokság a harmadik felmentési kísérlet összeomlásáról, de Pfeffer-Wildenbruch egyelőre nem szánta el magát a kitörésre. Január 29-én német rohamlövegek fedezete mellett indult magyar ellentámadás a Városmajor visszaszerzésére, többek között középiskolásokból, kalauzokból és különítményesekből sebtében felállított egységgel, de a magyar gyalogság súlyos veszteségeket szenvedett, a fejenként kiosztott 45 puskatöltény hamarosan elfogyott, így a céljukat nem érték el. Este visszavonulási parancsot kaptak a Margit körúthoz, és mivel a védők kettévágása fenyegetett, a délen lévő egységeket a Gellért-hegyhez rendelték vissza. Január 30-án a szovjetek betörtek a Széll Kálmán térre. A tengelyhatalmi vonalak ezen a részen stabilizálódtak és kezdetét vette a Várhegyért folyó harc.

Kitörési kísérlet

A korábbi kitörési lehetőségeket elvetette a német parancsnokság, de végül 1945. február 11-ére kidolgoztak egy megkésett tervet. A kitörés 20 órára tervezték, két fő irányban és három hullámban, a Városmajor úttól a Mechwart térig, a Krisztina körút és Margit körúti vonal áttörésével. A védők állományát ekkor 24 ezer német és 20 ezer magyar katona alkotta. A szovjet tüzérség 20 órakor erős tüzérségi tűzzel árasztotta el a Várat és az onnan kivezető utakat. A kitörési kísérlet szó szerint vérbe fulladt. A szovjetek – a németekkel vívott hasonló városcsaták tapasztalataiból kiindulva – számítottak a kitörésre, ezért több védőövet is kialakítottak: az első a Széll Kálmán téren, a második a János kórháznál, a harmadik pedig a János-hegy lejtőin húzódott. A hatalmas szovjet túlerő miatt az elcsigázott, munícióból is kifogyó német–magyar védősereg szinte leküzdhetetlen nehézségekkel találta szembe magát a kitörés során. Az első hullám végül átverekedte magát a Széll Kálmán téri első védőgyűrűn, és elképesztő veszteségek árán kijutott a Budagyöngyéig. A késő éjjel induló második hullám sok katonája számára olyannyira ijesztő volt az előttük haladó katonák lemészárlása, hogy sokan inkább el sem indultak.

Taxiállomás a kitörés után az Új Szent János Kórháznál (Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

A hatalmas vesztésegek ellenére végül – a szemtanúk feltornyozott holttesteket láttak a Széll Kálmán téren – Ungváry Krisztián történész adatai szerint február 12-én reggelre nagyjából 16 ezer katona jutott ki a város környéki hegyekbe, ám mindösszesen 785 főnek sikerült csupán átjutnia a saját csapatokhoz. A kitörés során elfogott német katonák többségét az oroszok a helyszínen agyonlőtték.

A szovjetparancsnokság, február 13-án jelentette a főhadiszállásnak Budapest “bevételét” -, a hírt díszsortűzzel adták a moszkvaiak tudtára.

Budapest ostromának következményei

Budapest ostromának eredményeként az egykor csodált főváros romokban hevert. Az akkori főváros területén található 39.600 épületből Budapest ostromát követően: 1.500 teljesen megsemmisült, 9.100 súlyosan sérült, 18.600 pedig sérült volt. A legsúlyosabban a Várhegy sérült az itt lévő 6.500 lakásból mindössze 1.400 maradt ép Budapest ostroma után. Budapesten házakban és épületekben esett kár teljes értéke 1938-as pengőben: 1.266.508.000 pengő volt (5 pengő = 1 dollár). Budapest ostroma során a főváros védői szinte teljes egészében meghaltak vagy hadifogságba kerültek (sebesültek, egészségesek). Budapest ostromának hevességét jól jellemzi, hogy a városon beüli harcok során csak a kieső német védők száma heti szinten elérte a 3000 főt, ami a nyugati fronton elszenvedett német heti veszteségek háromszorosa volt. Mihályi Balázs történész szerint, a kitörési kísérletig 30 ezres katonai és körülbelül 25-30 ezres civil vesztességgel lehet számolni. Ehhez a számhoz még hozzá lehet adni a kitöréskor életét vesztett 15-18 ezer főt. A fővárosban az 1944. márciusi 1.38 millió lakos helyett, 1945 tavaszára már csak kb. 832 ezer fő maradt, sokan elmenekültek a városból, amíg lehetett, viszont sok lakost az oroszok hurcoltak el. Szovjet oldalról szintén kiemelkedően veszteség teljesnek számított volt Budapest ostroma. Pontos adat csak a fővárosban elszenvedett veszteségre nem áll rendelkezésre, de becslések szerint 95.000 fő körüli lehet a szovjet veszteség halottakban és sebesültekben Budapest ostroma során és ebben még nincsenek benne a románok veszteségei. Vécsey Aurél könyvében említést találunk, hogy a Szovjet Katonai Enciklopédia második kiadása szerint, amely az 1990-es évek elején először közölt adatokat a budapesti harcokról. Ez a könyv a szovjet veszteséget 74.000 halottban és 220.000 sebesültben adta meg.

Kilőtt Tigris I.

KirályTigris Budapesten 1944

Malinovszkij, hogy az elhúzódó ostromra magyarázatot adjon Moszkvának, Budapest védőinek számát 180 ezer főben adta meg, akik közül 70 ezret megöltek, 110 ezret fogságba ejtettek. A valóságban 35 ezer foglyuk volt, így amikor az NKVD jelentkezett a foglyokért, minden egyenruhás és hadra fogható férfit összefogtak, és őket adták át nekik. Ezeket az embereket vitték”malenkij robotra”, akik közül sokan soha nem térhettek haza.

Számvéber Norbert Konrad 3 könyvében lehet találni egy érdekes adatot az 1944. október 29. és 1945. február 13 közötti harcok hevességére, és a német-magyar katonák ellenállására vonatkozóan:

„Az 1944. október 29. és 1945. február 13. között dühöngő budapesti csatában a szovjet csapatok támadási üteme 10-15-ször(!) volt lassúbb, mint a háború ezen időszakában megvívott egyéb hadműveletek során. Ez mindössze napi 1500 méternyi előrenyomulást jelentett.”

Budapest ostromának legfontosabb következménye mégsem a lerombolt város és az óriási emberveszteségek voltak, hanem hogy a Vörös Hadsereg Ausztria nagy részét, és Dél-Németországot már nem tudta elfoglalni.

A főváros ostromát követően 3 heti szünet állt be a harcokban, majd március elején megindították a német haderő utolsó második világháborús támadó hadműveletét a Tavaszi Ébredést. De ez már egy következő történet.


Felhasznált források:

  • Számvéber Norbert: Konrad 3 Páncéloscsata Budapestért 1945
  • Vécsey Aurél: II. Világháború legnagyobb csatái Magyarországon
  • http://budapest-ostroma.hu/
Utoljára frissítve: 2017. augusztus 11., péntek 18:42

Nincs jogod kommentelni.

Hozzászólások   

#56 Rohamnyuszi 2017-08-13 21:08
@object

Mivel a hétvégét az online világtól távol töltöttem, ezért nem volt alkalmam refektálni a kedves megszólításokra és "kimagasló" megítélésre, de úgy látom Bhalangir és mások már leírták amit magam is elmondtam volna.

Néha azt érzem, hogy már külön mellékállásban magyarázhatnám a dolgokat, amiket a szövegértési problémák okoznak egyes embereknél, de inkább elengedném most ezt ha nem haragszol.

Igaz, ha haragszol, akkor is.

Zsebnáci még sosem voltam, szóval köszönet, hogy ezt is megtapasztalhattam, igaz "finoman" szólva is félrement a kedveskedés.
#55 Hunyadi_Loveszdandar 2017-08-12 13:41
#54 fly 2017-08-12 12:38
Idézet - Rohamnyuszi:
Köszönet a munkádért Bodzy, az ilyen írásokat mindig érdeklődéssel olvasom.

Amellett, hogy elborzadva látom milyen körülményeket kellett megéljenek a felmenőim, szinte a hihetetlennel határos számomra, hogy mára mivé váltak mindazok az események, melyek a második világháborúban történtek.

Azt még el tudom fogadni, hogy a történelmet a győztesek írják, de a "mérték és forma" néha már az érthetetlen határát súrolja. Miként lett a milliókat felemésztő szovjet medve győztes hatalom, pláne a román áruló kutyát láncon tartva mint dicsőséges felszabadító...2017-ben is, na ez nekem már átlépi az elfogadás határát.

De ebbe kár is lenne belemenni, szóval csak köszönet a tartalmas 20 percért, sokat tanultam általa.


Számomra meg az a felfoghatatlan,hogy állandóan ki akarjuk nyírni egymát.Az emberiség történetében sose volt egy hosszabb,folyamatos "béke".Mindig voltak olyan barmok,akik a saját elmebeteg alkotta kis elképzelésüket akarják mindig másra erőltetni.(vagy a világra)
Mellesleg a Románokat nem lehet leárulózni azért,mert átálltak a másik oldalra.Ezért nem lehet elítélni őket.Miért áruló?Azért,mert a saját érdeke ezt diktálta?Vagy azért,mert elegük volt az egész baromságból?Olaszok ugyanezt a lépést megtették.Habár ott csak félsiker volt.
#53 Artyom1986 2017-08-12 11:29
https://www.youtube.com/watch?v=XbwGRbEqgRc


Hagyaték - Állva meghalni - Budapest ostroma és a kitörés
#52 bodzy 2017-08-12 04:14
Európa háború utáni rendjének kialakítása 1943 őszére nyúlt vissza, amikor a Hitler-ellenes koalíció három hatalma (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) a sztálingrádi fordulatot követően egyeztetni kezdte katonai lépéseit a Hitler által rögtönzött „Európa-erőddel" szemben. Sztálin rövidesen csatlakozott Németország „feltétel nélküli kapitulációjának" követeléséhez, amelyet 1943. január 24-én Roosevelt és Churchill casablancai konferenciáján fogadtak el.
A háború utáni Európa arculatáról a „három nagy" (Roosevelt, Churchill és Sztálin) 1943. november-decemberi teheráni konferenciája döntött. A nyugati hatalmak egyetértettek a régi Curzon-vonalon (a Bug és a San folyók mentén) húzódó új lengyel-szovjet határral és a Königsberg környéki északi kelet-porosz területek szovjet bekebelezésével; Lengyelországot Németország rovására nyugatra, az Oderáig tolták el. Bizonytalan maradt azonban szociális struktúrája és jövendő politikai rendje. Tito jugoszláviai partizánvezért szövetséges főparancsnoknak ismerték el, ami gyakorlatilag az emigráns királyi jugoszláv kormány bukását jelentette. Ugyanakkor Roosevelt – Churchill támogatásával – ragaszkodott Finnország szabadságához, de hiába követelt korrekt szavazásokat a balti államok Szovjetunióhoz csatlakozása ügyében.
Elvi egyetértés született Németország feldarabolásáról. Roosevelt szerint a „birodalom" fogalmát sem lehet meghagyni a német tudatban. Németországot öt részre tervezte felosztani. A brit kormány Attlee-terve a kelet- és közép-német térséget Mecklenburgig, Szászország-Anhaltot és Türingiát a szovjet hadseregnek ítélte. Az amerikai csapatok Dél-Németországot szállnák meg, a fennmaradó kedvező gazdasági és közlekedési hálózatú északnyugatra pedig a britek vonulnak be. A terv Berlinben a három hatalom közös megszállásával és igazgatásával számolt. Sztálin a nyugati államférfiakkal ellentétben tartózkodott Németország jövőjére vonatkozó elképzelései körvonalazásától, s nem kötelezte el magát egyik nyugati terv mellett sem.
A „három nagy" 1945. februári jaltai konferenciáján Lengyelország nyugati határainak rögzítésekor azonban jelentős véleménykülönbségekjelentkeztek. Ezért a konferencia nyilatkozata kjelentette, hogy „Lengyelország területének jelentékenyen növekednie kell északon és nyugaton". Rögzítették Németország négy megszállási övezetre való felosztását, s a francia igények brit és amerikai övezetből való kielégítését: megkapta Baden és Württemberg egy részét, a brit övezetből pedig a Saar-vidéket és Rajna-vidék-Pfalzot. (A Saar-vidéket két évvel Jalta után kivették a francia megszállási övezetből, s Németországtól független tartománnyá nyilvánították, gazdaságilag azonban közvetlenül Franciaországhoz tartozott.) Felállították a berlini székhelyű Ellenőrző Tanácsot, mint a legfelső szövetségesközi igazgatási szervet; elhatározták a nemzetiszocializmus és a militarizmus felszámolását, s Németország teljes leszerelését és nácitlanítását; a németeket jóvátételre kötelezték az elkövetett rombolások arányában.
#51 Jocek89 2017-08-11 21:39
Idézet - project640:
...


Nem értem hogy jön ide a mai szlovén életszínvonal. Trianon után négy országgal voltunk határosak: Ausztria, Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia, én ezekre gondoltam, nem a maiakra. Ausztria velünk bukott de mégis megkapták Burgenlandot tőlünk is kis híján Sopron környékét is. Csehország kb államalapításunk óta előbb a Német-Római Birodalomhoz, majd a Habsburgokhoz tartozott. Szlovákia a legnagyobb poén egy semmi. Románia fél évszázada létező államként megkapta Erdélyt. Szerbia az elsőszámú állama lett az újonnan létrejött szövetségi államnak, amelybe korábbi önállótlan népeket tömörítettek. Mindenki nyert rajtunk, és mai határaikat is Trianonnak köszönhetik, hiszen a 90-es években szétvált szövetségi államok a régi határok mentén függetlenedtek egymástól.
A gyűlölt kommunizmust meg nem azzal vívtuk ki, mert megtámadtuk a nagy medvét. Nobel-békedíjas világmegváltó barátunk, jótevőnk, Szőr Winston Churchill mondta vala, hogy a fasizmus legyőzése érdekében hajlandó fél Európát bolsevizálni. És biza így is lett, Lengyelország és Csehszlovákia( Tiso miatt a rövid ideig független Szlovákia kivétel) legyőzött, a háborúban vétlen félként éppúgy a keleti blokkba került, mint mi, sőt ha úgy vesszük, emigráns kormányaik és külföldön harcoló katonáik révén a győztes angolszász oldalhoz tartoztak. Aztán durvább cocializmus lett arrafelé, mint nálunk a puha átkosban. Nyilván majd kiestek a polákok meg a csehók a padból, amikor jelentkezni kellett, ki szeretne vörösbe öltözni. Hoppá.
#50 project640 2017-08-11 21:04
Idézet - Jocek89:
[quote name="project640"]
És bizony lesajnáljuk szomszédainkat, mert van miért. Szerbia kemény, büszke ország volt mindig is, míg el nem vesztette önálló államiságát a törökkel szemben, ezt el kell ismerni, viszont az összes "nemzet" itt körülöttünk Trianon nettó nyertese, későbbi gazdaságukat, fejlődésüket, önállóságukat zöld asztalnál meghúzott határoknak köszönhetik, előtte nagy semmik voltak. Trianonban egy több pontból álló történelemformáló dokumentumot írattak alá velünk, nem pedig holmi román megszállást konzerváltak.
Rendelkezel történelmi ismeretekkel, de össze-vissza vagdalkozol velük, lehetőleg úgy, hogy az akkori Magyarország felelőssége süljön ki mindenből. Mintha annyi választási lehetőségünk lett volna, de mi csak azért is a rossz oldalra álltunk, nem?

nagy semmik voltak? szomorű, hogy valaki igy gondolkodik azokrol a nemzetekrol, akik -igaz nem lévén még önálló nemzettudattal, ahogy akkor senki sem!- velünk válvetve harcoltak török ellen.... horvátokra azt mondani, hogy snekik nem voltak? és én rendelkezem hézagos történelmi tudással? igen a szerbek hasonlóan kemény nacionalisták , mint mi, kemény "gyerekek", büszke történelemmel, megmutatták 20 évvel ezelőtt is, hogy velük ne vicceljen senki .... meg is lett a végeredménye: Európa egyik legszegényebb országa!!!!! Bezzeg a lesajnált szlovének, akik ugye szerinted senkik voltak, ma osztrák életszínvonalat hoztak össze maguknak.
Amikor a magyar lehetosegekrol beszelek, akkor nem arrol beszelek, hogy kit választottunk magunknak kenyszerbol csatlost, hanem a magyar nemzet pusztulasarol, a kiugras elarulasarol, stb... nem az orosz katonak, roman katonák, angolok, olaszok, stb mondta, hogy kuldjunk halalba 450ezer honfitarsunkat ..... es nekem ez eleg, hogy szarba se vegyem az akkori vezetest!!!!! .... , Trianont azert hoztam fel, mert mar akkor is szar vezetese volt az orszagnak... közvetlen a háború után egyáltalán nem volt szükségszerű, hogy gyengébbek legyünk bármelyik szomszédunknál!!!! lévén pl. hogy szerbia elvesztette mondjuk lakosságának 20-25%-át!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! persze ehhez is biztos semmi közünk! ... mi mindig azt gondoljuk, hogy csak mi szenvedtunk, velunk bántak el ... ameddig igy gondoljuk, addig ne is varjunk a politikánktól sem sokat!
mégegyszer, nem azt kérem számon a mgyar vezetésen, hogy német csatlós lett, ...ez valahol érthető, - és ezt nem is irtam sehol sem, hanem , ahogy népével bánt, hanem amilyen dilettáns modon az orszagot csataterre tette

, amikor az angoloknál puhatoloztunk a békével kacsolatosan, akkor megkérdezték, hogy kivel viselunk háborút, ... mire mi, hát a Szovjetunioval .... , akkor velük kössetek békét!!!!!!!
A Szovjetunio megtámadásával kihivtuk a sorsot, a félt gonoszt, a gyűlölt kommunizmust ellenunk ... , aztan ezt a haborut elveszettuk ... ezt IS!
#49 Bhalangir 2017-08-11 18:23
Idézet - project640:

azt pedig, hogy a 30-as években a bődületes társadlmi egyenlőtelnségeket revizióval, zsidópolitikával, stb. próbálom kendőzni, azt nem csak a történelmi konextusban mondom osotba, rövidlátó lépésnek....


Ne viccelj már! Az ország 4 évig hadban állt, gazdaságilag ki volt merülve, ezt követően elcsatolták területe 2/3-át, lakossága 1/3-át, jóvátétel fizetésére kötelezték és az elcsatolt területekről is jelentős számban érkeztek menekültek gyakorlatilag nincstelenül. A háborúban a munkaképes lakosság hatalmas veszteségeket szenvedett. A háborúból hazatérő, munkára már nem képes sérültek is tovább rontották a helyzetet. A kelet nyugati-irányú határ menti vasút és közúthálózatunkat elvesztettük, ezeket pótolni kellett. Ilyen helyzetben mégis mitől ne lett volna nyomor? Trianon nem csak a területekről szól, hanem a nyomorról is amibe taszították népünket a döntés által évtizedekre. Mert ezt kiheverni nem lehetett egyik napról a másikra. Miközben a gazdasági világválság is felütötte a fejét.

Csak abba gondolj bele, hogy pár éve a devizaválság, ami fenitekhez képest eltörpül, hány évre rántotta vissza az országot úgy, hogy közben az EU-ból folyamatosan jöttek fejlesztési pénzek?

Minden bizonnyal ostoba és rövidlátó mindenki, de én még nem nagyon találtam olyan tanulmányt, vagy írást, ami választ adott volna arra, hogy mégis ilyen körülmények és nemzetközi gazdasági helyzet mellett hogyan és miből is kellett volna felzárkóztatni az elszegényedett rétegeket? Szóval ezt a propaganda dumát hagyjuk már, ez jó volt a szegények felheccelésére, akik aztán lelkesedve bíztak a kommunizmusban az első padlássöprésig. De így utólag sajnos Kossuthnak lett igaza, aki már akkor látta, hogy a Habsburgokhoz kötni a sorsunkat valójában hosszú távon rosszabb döntés, ami csak pillanatnyi előnyökkel járt.
#48 Jocek89 2017-08-11 15:50
Idézet - project640:

azt pedig, hogy a 30-as években a bődületes társadlmi egyenlőtelnségeket revizióval, zsidópolitikával, stb. próbálom kendőzni, azt nem csak a történelmi konextusban mondom osotba, rövidlátó lépésnek....


Én múltkor megfogadtam, hogy többet történelmi cikkhez nem szólok hozzá. Bhalangir nagyon fontos dolgokat írt le, ajánlom figyelmedbe. De nehéz szó nélkül hagyni, amit összehordasz. Ember, az első világháború után az ország kétharmadát elcsatolták. Bányák, iparvidékek, és tengeri kikötők kerültek ki a fennhatóságunk alól, csupa olyan dolog, melyek léte önmagában már befolyásolja egy állam gazdasági helyzetét. Nekünk a mezőgazdasági területeken és Belső-Magyarország könnyűiparán kívül kb lóf*sz sem maradt. A Monarchián belüli Vámúnió helyett önálló országok vettek körül, a nemzetközi kereskedelem még Ausztriával is megnehezült. A külföldre került vasút-és közúthálózathoz arányos mennyiségű gördülőállományt, értsd járműveket, vagonokat kellett átadnunk. Emellé tetemes jóvátételt is kellett fizetnünk évekig a Kisantant államainak. Tehát gyakorlatilag ami mozdítható volt, azt vitték. Ütőképes hadseregünk nem lehetett, tehetetlenül néztük, hogy a környező államok mát a húszas évek végén keresztbe lenyeltek volna bennünket. Ebben a rendkívül igazságtalan helyzetben szinte evidens, hogy az ember ahhoz sodródik, akit szintén igazságtalanságok értek, és aki majd esetleg meg tudja védeni. Akinek a politikai irányvonalát mellesleg nem is volt nehéz befogadni, hiszen kaptunk egy spoilert a kommunizmus szeléből, senkinek sem tetszett. Ilyen helyzetben pedig a világ minden országában előszednek valakit, hogy ki a hibás. Mindenhol. Ezért minket kinevezni sátánivadéknak, meg tömeggyilkosnak komoly szemellenzőre vall. A környező államokban évtizedekig volt "magyarkérdés", a Balkánon még bő 20 éve is albánkérdés volt, amcsiknál kínai, japán és négerpolitika, oroszéknál Sztálin idején kb mindenki áruló volt, a saját népük és a nemzetiségek egyaránt, és a végtelenségig lehetne ezt sorolni. Mindezt nem a zsidópolitika mosdatására hoztam fel, csak azért lássunk tisztán, és ne úgy beszéljünk a 30-as évek Magyarországáról, mint valami sátáni genocid hordáról, miközben más országok a béke jegyében élték boldog napjaikat. Az akkori konzervatív szemlélettel próbálták megóvni az országot a kommunizmustól, mint teljesen társadalomidegen, akkor nekik felfoghatatlan berendezkedéstől, közben pedig a számunkra rendkívül hátrányos békeszerződés korrigálása volt a cél. Azt, hogy mi kihez húzódunk, kinek a mintáját fogjuk követni, lényegében 1920-ban már közvetve eldöntötték. Ostobaság tehát csupán politikusokra fogni Trianon bődületes történelemformáló erejét.
És bizony lesajnáljuk szomszédainkat, mert van miért. Szerbia kemény, büszke ország volt mindig is, míg el nem vesztette önálló államiságát a törökkel szemben, ezt el kell ismerni, viszont az összes "nemzet" itt körülöttünk Trianon nettó nyertese, későbbi gazdaságukat, fejlődésüket, önállóságukat zöld asztalnál meghúzott határoknak köszönhetik, előtte nagy semmik voltak. Trianonban egy több pontból álló történelemformáló dokumentumot írattak alá velünk, nem pedig holmi román megszállást konzerváltak.
Rendelkezel történelmi ismeretekkel, de össze-vissza vagdalkozol velük, lehetőleg úgy, hogy az akkori Magyarország felelőssége süljön ki mindenből. Mintha annyi választási lehetőségünk lett volna, de mi csak azért is a rossz oldalra álltunk, nem?
#47 andras74 2017-08-11 15:09
Azt hiszem Bhalangir nagyon szépen leirta a lényeget,jobban én sem tudtam volna,igen van igazság abban amit irsz,csak az a baj te csak részeket latsz kiemeled,pl nem igazán értem,hogy mi köze a Román első világháborús megszállásnak hazánk rommá válásához,a világáború vége felé.De ahogy irtam zárnám a témát,szia:)
#46 Bhalangir 2017-08-11 15:04
Illetve a tömeggyilkosságokra visszatérve, azokat legnagyobb számban SS alakulatok követték el, vagyis a "hithű" fasiszták, illetve azok akiknek mindegy volt csak kegyetlenkedhessenek. Ahogy hazánkban is hasonlók tették mindezeket.

De mind a németek, mind a magyarok esetében nem fehér és fekete volt a kép, hogy ez ellen csak úgy fel lehetett lépni, ha nem tetszett, amit láttál. Mert a fellépéssel az életedet kockáztattad. Szóval az vesse a népre az első követ, aki maga önként dobta volna oda magát és családját csak azért, hogy jól megmondhassa a tutit. Ezért sem fogadom el, hogy bűnösök lennénk. Voltak közöttünk azok, de kollektíve nem vagyunk bűnösök!

És legyen itt két idézet:
Dall a vonatkozó parancs közlése után állítólag azonnal lépéseket tett, hogy egységét mentesítse a zsidók legyilkolásában való részvétel alól. Ezt azonban nem sikerült kieszközölnie. Már megkezdődött a mészárlás, amikor Dall ismét jelezte Jeckelnnek, hogy a legszívesebben megszabadulna a reá rótt feladattól. A 2. század rajvezetője, Karl Wolf, aki utasításért ment valamilyen ügyben a kivégzéseket vezető Dallhoz, úgy emlékezett, hogy a zászlóalj parancsnokának ellenvetéseire Jeckeln a következőket felelte: „Önöknek, uraim, semmilyen felelősséget sem kell viselniük e miatt a zsidóakció miatt, erre a parancs magasabb helyről érkezett. Ha nem akarnak közreműködni, akkor oda kerülnek, ahová valók, adott esetben a gödörbe is.” Gödrön a zsidók tömegsírját értette.[79]

A vacsora végén a már említett SD-főnök igyekezett megnyerni a zászlóalj tisztjeit a zsidók megsemmisítése ügyének, miközben többször is világosan utalt arra, hogy felsőbb helyről jövő parancsot kell teljesíteniük. A 2. század parancsnoka, Wiemer azt állította, hogy még ekkor is megpróbáltak tiltakozni az ellen, hogy őket, rendőröket ilyen akcióban használják fel. Ezt azonban az SD-főnök erőteljesen visszautasította, és jelezte, hogy a parancs megtagadása egyenlő a Führer akaratának a semmibevételével. Az SD-vezető nyilván azért is érezhette szükségesnek a meggyőzés és a fenyegetés keverékéből álló buzdítást, mert tudomására juthatott, hogy a zászlóalj parancsnoka már korábban megpróbálta is megpróbálta elérni, hogy az egység kimaradhasson a gyilkosságokból.[71]

Ilyen volt a világ, így tessék tehát megítélni a parancsot végrehajtó kiskatonát. Biztos volt, aki örömmel tette (őket válogatták be lehetőség szerint), de aki nem, annak sem volt választása sok esetben. Még magasabb szinteken sem.
#45 project640 2017-08-11 15:01
Idézet - andras74:
project ok beszéljunk Trianonrol.Te gyakorlatilag leirod a román megszállást,igen mit bizonyit,is ez?Gyakrolatilag az első világháboruból ,hogy kerult ki Magyarország,és hogy is Románia?Kinek mekkora fegyveres ereje maradt meg?És egyvalamit elfelejtesz Trianon miatt kerültünk a Németekhez közel,a revizios politika következménye volt minden!!!Ember ha nincs Trianon egy sokkal erősebb országban üldögélve ért volna minket a világháboru,de ez ilyen mi lett volna ha hagyjuk is.És ne haragudj nem kedvelem Románokat,köpönyegforgató gerinctelen banda.még ha a saját szemszögükból jókor,jol dontottek.Ja és Trianon nem csak Erdélyről szólt...Más én nem akarok védeni senkit sem,csak szeretnék helyre tenni és pontositani dolgokat egy kérdésemre még soha senki nem adott választ:Mit tettél volna az akkori vezetés helyében,hogy elkerüld a háborút,és vele a nép irtást stb?Vádaskodni az események ismeretében nagyon könnyű.Rengetek volt a sőpredék,és az aljas ember ez is igaz és sokan nem kapták meg a megérdemelt büntetésüket.Nem lehet feketén és fehéren látni a történelmet,inkább szürke az bizony...És azt hiszem ezzel zárom is a témát,messze mentünk már Bp ostromától

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bukaresti_b%C3%A9ke_(1918)
, hogy a román haderő a rákényszerített béke ellenére meg tudta tartani ütöképességét, szervezettségét, morálját, az kinek köszönhető? .... a csapattiszetktől elkezdve, a katonai vezetés legmagasabb fokáig, mindenkinek!!!!!! .... nálunk szokás Károlyi-val elvitetni a balhét, valójában egy egész hadseregvezetés, politikai vezetés, dilettantizmus kellett ahhoz, hogy szájtátva nézzük végig, hogy a román csapatok elmasiroztak Gyorig!!!!!
tudom, hogy Magyarországon lesajnálóan beszélünk szinte minden szomszédunkról, csak magunkról nem .... talán ezen kéne változtatni, és egy kicsit talán sikeresebbek lennénk!!!!
azt pedig, hogy a 30-as években a bődületes társadlmi egyenlőtelnségeket revizióval, zsidópolitikával, stb. próbálom kendőzni, azt nem csak a történelmi konextusban mondom osotba, rövidlátó lépésnek....
#44 Szete58 2017-08-11 14:51
storno
#43 Bhalangir 2017-08-11 14:51
A Román kiugráshoz pedig még annyit, hogy ott nem volt olyan stratégiai szempont, ami alapján a kiugrást meg akarták volna akadályozni. Katonailag a Kárpátok előtti terület nem volt védhető, így a benntartásuk mellett nem szólt semmi.

Ott magára hagyták a németek a szövetségesüket, akit aztán leváltottak. Nem a román vezető állt át, hanem a baloldal átvette a hatalmat. A katonai vezetés pedig ugyanúgy átállt.

Nálunk számítottak és készültek a kiugrási kísérletre, és mint a cikk is rámutatott, stratégiai okoknál fogva valójában nem volt esélyünk ezt megvalósítani. Az, hogy eközben a nyilasok mint bábok, hatalomra jutottak szintén nem a magyar nép akaratának kérdése volt. De azt gondolni, hogy bármiféle önállóságunk is volt a háború végén, naív gondolat.
#42 andras74 2017-08-11 14:36
project ok beszéljunk Trianonrol.Te gyakorlatilag leirod a román megszállást,igen mit bizonyit,is ez?Gyakrolatilag az első világháboruból ,hogy kerult ki Magyarország,és hogy is Románia?Kinek mekkora fegyveres ereje maradt meg?És egyvalamit elfelejtesz Trianon miatt kerültünk a Németekhez közel,a revizios politika következménye volt minden!!!Ember ha nincs Trianon egy sokkal erősebb országban üldögélve ért volna minket a világháboru,de ez ilyen mi lett volna ha hagyjuk is.És ne haragudj nem kedvelem Románokat,köpönyegforgató gerinctelen banda.még ha a saját szemszögükból jókor,jol dontottek.Ja és Trianon nem csak Erdélyről szólt...Más én nem akarok védeni senkit sem,csak szeretnék helyre tenni és pontositani dolgokat egy kérdésemre még soha senki nem adott választ:Mit tettél volna az akkori vezetés helyében,hogy elkerüld a háborút,és vele a nép irtást stb?Vádaskodni az események ismeretében nagyon könnyű.Rengetek volt a sőpredék,és az aljas ember ez is igaz és sokan nem kapták meg a megérdemelt büntetésüket.Nem lehet feketén és fehéren látni a történelmet,inkább szürke az bizony...És azt hiszem ezzel zárom is a témát,messze mentünk már Bp ostromától

WOTINFO TV KÖVETKEZŐ ADÁSIG MÉG:

Fórum hozzászólások (WoT)

Hasznos oldalak

Fórum hozzászólások (más játékok)

WOTINFO CHAT/VOICE CSATORNA

Cikk hozzászólások