Ahhoz, hogy ezt a problémát a lehető leghamarabb megoldják, a magyarok első ízben a szövetségesük, Németország felé fordultak segítségért. Arra kérték őket, hogy adják el a gyártási jogát egy fejlett német harckocsinak például a Panzer IV-es kései, hosszú csövű 75 mm-es löveggel ellátott változatának, vagy a Párducénak. A németek rövid úton elutasították a kérést azon indokokkal, miszerint ekkor még e járművek fejlesztése nem volt még elég kiforrott és sok gyermekbetegséggel küzdöttek. Azzal is tisztában voltak - ellentétben a túlzottan optimista magyar katonai vezetőkkel -, hogy a magyar nehézipar minden bizonnyal amúgy sem lett volna képes legyártani ilyen kifinomult technikát az előre látható jövőben.

Röviddel a sikertelen tárgyalásokat követően a magyar Hadügyminisztérium (továbbiakban: HM) úgy döntött, hogy a problémát belföldön oldják meg. 1943 áprilisában ideiglenes megoldásként a HM egy, a Turán tankokat érintő modernizációs programot indított, mely keretében a tankokat extra páncélvédelemmel (a front részen) és a hosszú csövű 43M. 75 mm-es löveggel látták el egy új, megnagyobbított toronyban. Ez a projekt lett a 43M. Turán III.

Ugyanakkor a HM hosszú távú megoldás gyanánt megbízta a Weiss Manfréd vállalatot (továbbiakban: WM), hogy tervezzen meg és gyártson le egy új típusú harcjárművet, ami leváltaná az elavuló félben lévő Turán szériát. Az új járműnek képesnek kellett lennie egy nagy csőtorkolati sebességű löveg hordozására, illetve a szovjet T-34, vagy a német Párduc mozgékonyságához és páncélzatához hasonló mutatókkal kellett rendelkeznie. Ez az új projekt lett a 44M. Tas.

Nevét a hét vezér egyikéről, Tasról kapta, aki a IX. században a hagyomány szerint egyike volt a hét magyar törzs vezéreinek.

A prototípus előzetes tervrajzai rekord idő alatt, 1943. augusztus végére el is készültek.

A Tas "nehéz tank"

A második világháború ideje alatt használatos magyar típus besorolási rendszer szerint minden tank ami 75 mm-es, vagy annál nagyobb kaliberű löveggel volt ellátva nehéz tanknak minősült, függetlenül annak súlyától, illetve méretétől. Ezért a 44M. Tas is nehéz tank minősítést kapott volna a magyar rendszer szerint, ahogy a rövid csövű 75 mm-es löveggel szerelt 41M. Turán II-re is gyakran hivatkoztak úgy, mint ,”Nehéz Turán”. Mindezek ellenére a mérete, súlya és alap harci feladatköre alapján a Tas közepes tanknak számított volna a nyugati szövetséges, a szovjet vagy a német terminológia szerint.

Gyári makett a Tas páncélosról egy 41M. Turán II makett mellett.

Alváz és torony

A harcjármű külseje nagyban hasonlított a Párduc tank megjelenésére, ami onnan ered, hogy a Haditechnikai Intézet (továbbiakban: HTI) néhány tisztje 1943 elején lehetőséget kapott, hogy Kummersdorf-ban megvizsgálja az új Párduc és Tigris tankok külsejének felépítését. Ők a későbbiekben komoly részt vállaltak az új magyar harcjármű megjelenésének fejlesztésében.

A hegesztett alváz alakja többnyire követte a Párduc tank alakját kivéve a front részen, ahol a hasi lemez és a felső front lemez közé egy majdnem függőleges orr részt alakítottak ki. A páncélzat vastagsága 120 mm és 75 mm között változott a front részen és 50 mm körüli volt az oldalainál és hátul. Összességében a páncélvédelme egy szinten volt a Párducéval.

A Tas alváza.

Sajnálatos módon nagyon kevés dokumentáció élte túl a háborút a Tas tornyát illetően. Csupán néhány fénykép az 1:10 arányú gyári makettről és számos leírás az ami megmaradt. Amit biztosra tudni lehet róla az a nyolcszögletű forma, a Párducéhoz hasonlatos széles lövegpajzs és a körbe 100 mm vastag páncélzat, illetve a tetején lévő parancsnoki kupola a búvónyílással és még egy nyílással a lövész számára. Két további nyílást adtak még hozzá a torony oldalaihoz valamikor a gyári makett elkészülése után.

A méreteit tekintve a legfrissebb kutatások szerint a 44M. Tas némileg kisebb lett volna, mint a Párduc, de a meglévő dokumentációk néha ellentmondásos értékei miatt néhány adat nem tiszta, vagy csupán becslés, ezért óvatosan kezelendőek.

A legénysége őt főből állt, akárcsak a Párduc esetében.

Fegyverzet

A kiválasztott fő löveg a Tas számára a 80 mm-es 29/44M. L/58 volt. Ez az ágyú a svéd Bofors által gyártott 80 mm-es légvédelmi löveg jelentősen módosított változata volt, melyet a DIMÁVAG fejlesztett az elavuló félben lévő 80 mm-es 29/38M. L/48 légvédelmi löveg felváltására, amit a magyar légvédelmi egységek használtak abban az időben. Az említett 1:10 arányú gyári Tas makettet, amit valamikor 1943 végén építettek meg ezzel a löveggel modelleztek.

Az eredeti 1:10 arányú gyári makett különböző irányokból fényképezve. Ezek a fotók a '90-es évek elején kerültek csak elő egy Csehszlovák archívumból.

A 80 mm-es  29/44M. L/58 légvédelmi ágyú tüzelési pozícióban.

A 29/44M. ágyú első prototípusa 1943 októberére készült el, de az első próbái során kiderült néhány súlyos hiba. A fejlesztés emiatt jelentősen megcsúszott és a gyártó úgy becsülte, hogy a tömeg gyártásra nem kerülhet sor 1944 nyara előtt. Ám a Tas fejlesztése nem várhatott ennyit, így fejlesztői kénytelenek voltak kompromisszumot kötni és azt használni ami épp elérhető volt annak érdekében, hogy haladhassanak amíg a 80 mm-es löveg rendelkezésre nem áll.

Az ideiglenes fegyverzetet a 75 mm-es 43M. L/43 löveg képezte mely akkoriban szintén prototípus fázisban tartott, hiszen addigra mindössze két példány volt megépítve és azokat a még szintén prototípus fázisban lévő 43M. Turán III közepes tank és a 44M. Zrínyi I rohamlöveg használta. Így a Tas projekt értékes heteket várt míg egy harmadik példány legyártásra került és beépíthetővé vált.

A Tas prototípusának rajza a 75 mm-es 43M. löveggel felszerelve, szállítási pozícióban.

Másodlagos fegyverzetként egy, a löveg mellé koaxiálisan beépített 8 mm-es (egész pontosan 7,92 mm-es) 34/40AM. Gebauer géppuskát kapott a toronyba. Illetve később fontolóra vettek egy második géppuskát is ami a frontba a rádiós elé került volna, ám ez még nincs rajta a gyári maketten.

David Bocquelet által készített illusztráció a Tas 44M. páncélosról, fantázia álcafestéssel.

Motor

Rögtön a fejlesztés kezdetekor a WM néhány szakembere állítólag egy új, legalább 700 lóerős V12-es motort akart létrehozni a Tas számára. Az ötletet szinte azonnal el is vetették, mert sem idő, sem nyersanyag nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy a határidő előtt le lehessen gyártani.

Ehelyett a magyar fejlesztők a meglévő készletből választottak és a Turán tankban is használt motorból kettőt összekapcsoltak és azt helyezték bele a Tas viszonylag nagy motorterébe. Ennek előnye az, hogy nem került volna sok időbe vagy erőfeszítésbe, hogy tömeggyártásra kerüljön ez a megoldás, hátránya pedig az, hogy a két motor együttes ereje mindössze 520 lóerőt tett ki, ami épphogy csak megfelelő lett volna egy ilyen súlyú (majdnem 37 tonna) járműnek. Mindazonáltal a rendelkezésre álló dokumentációk szerint a Tas elméletben még így is képes lett volna elérni a 45 - 47 km/h-t kiépített úton.

Felfüggesztés

A Tas felfüggesztése hazai megoldás volt, de a Panzer 38(t) felfüggesztése inspirálta. A láncmeghajtó görgő elől, míg a láncfeszítő hátul lett elhelyezve. Az oldalanként hat közepes méretű futógörgőjét párosával, laprugókkal és - a csehszlovák megoldással ellentétben - lengéscsillapítókkal ellátott, módosított forgózsámolyokkal kötötték össze, illetve oldalanként öt darab visszafutógörgőt kapott.

A gyári makett alapján készített rajz. Kovácsházy Ernő munkája.

Prototípusok

Nemsokkal a Tas alapterveinek elfogadása után a HM két prototípus megépítésére adott utasítást a WM cégnek. Az első “vas” prototípus lágyacél testtel készült volna további vizsgálatok céljából, míg a második végleges változat páncélozott felépítménnyel készült volna. Az első, lágyacél verzió építése 1944 májusában kezdődött és az alváz a felfüggesztéssel, illetve a két, összekapcsolt motorral júniusban már készen is állt. Röviddel ezt követően a 75 mm-es 43M. löveggel szerelt torony építése is megkezdődött, illetve feltehetőleg a második prototípus előkészítő munkálataival együtt.

Azonban a Csepelen található WM gyár 1944 július 27-én súlyosan megsérült egy Szövetséges bombatámadás következtében. A fő összeszerelő csarnok beomlott, maga alá temetve a lágyacél prototípust, ami ki is égett. A legyártott Tas alkatrészek zömével együtt a nehézgépek és számos, építés alatt álló Zrínyi II rohamlöveg, illetve Turán közepes harckocsi is megsemmisült.

Mivel a WM képtelenné vált arra, hogy befejezze, vagy újraépítse a Tas prototípusokat, a további fejlesztést felfüggesztették. 1944 augusztusában a WM átadta a teljes projektet a Ganz műveknek, ami akkor még rendelkezett némi gyártó kapacitással. Annak ellenére, hogy ezt követően a fejlesztést újraindították, lényegi munka már nem történt. Ekkorra már a Vörös Hadsereg magyar területeken történt előretörése és a magyar kormányban 1944 októberében beállt politikai változások miatt lehetetlenné vált a projekt folytatása.

Az utolsó Magyarország által tervezett és épített harckocsi típus 1944 nyarán, a prototípusok pusztulásával gyakorlatilag megszűnt létezni.

A legelső Tas makett amit valaha publikáltak. Korbuly Pál készítette az 1980-as évek elején. Az eredeti gyári makettről készült képek megtalálása előtt, csak a Tas programban résztvevő emberek visszaemlékezései alapján készült. Mostanra teljesen elavult.

44M. Tas főbb jellemzői

• Körülbelüli méretek: 6,3 x 3,15 x 2,7 m.
• Teljes súly: 36,6 tonna.
• Legénység: 5 fő (parancsnok, vezető, lövész, töltő, rádiós).
• Meghajtás: 2x Weiss Manfréd V-8H, vízhűtéses, benzin üzemű V8-as motor, együttesen 520 lóerő (2 x 260 LE, 388 kW).
• Fajlagos teljesítmény: 14 lóerő / tonna.
• Felfüggesztés: laprugós.
• Becsült maximális sebesség: 45 km/h.
• Tervezett fegyverzet szériagyártáshoz: 80 mm 29/44M. L/58 Bofors/DIMÁVAG löveg, 2x 8 mm 34/40AM. Gebauer géppuska.
• Prototípus fegyverzete: 75 mm 43M. L/43 harckocsilöveg, 8 mm 34/40AM. Gebauer géppuska koaxiálisan beépítve.
• Páncélzat: 20 - 120 mm
• Legyártott mennyiség: két darab részben megépített prototípus.

Írta: Karika

Angol verzió: http://www.tanks-encyclopedia.com/ww2/hungary/44m-tas

Felhasznált irodalom:

• Barczy Zoltán – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Hovédség légvédelme 1920-1945. 96.
• Bíró Ádám – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség hazai gyártású páncélos harcjárművei 1914–1945. 249-264
• Bonhardt Attila – Sárhidai, Gyula – Winkler, László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. 94-95
• Hajdú Ferenc – Sárhidai Gyula: A Magyar Király Honvéd Haditechnikai Intézettől a HM Technológiai Hivatalig 1920-2005. 48-56
• Hatala András: Lövegcsőcserével továbbfejlesztett magyar tüzérségi eszközök 1945-ig. II. rész. In: Haditechnika 2014/1. 73-75
• Kovácsházy Ernő: A Tas nehéz harckocsi műszaki ismertetése I. rész. In: Haditechnika 2006/4. 86-87
• Kovácsházy Ernő: A Tas nehéz harckocsi műszaki ismertetése II. rész. In: Haditechnika 2006/5. 82-85
• Sárhidai Gyula: Kiegészítés a Tas nehéz harckocsi leírásához. In: Haditechnika 2006/6. 84-85
• Turcsányi Károly: Nehézharckocsik – Összehasonlító értékelések, műveleti alkalmazások és a magyar TAS tervezése. 199-238