Nem 88 mm-es löveg volt a szóban forgó Straussler önjáró löveg, hanem 17 fontos (17 pounder, röviden 17 pdr, ami 76,2 mm-nek felel meg metrikusan). Nem tudom miért írta a választ adó Ed Francis 88 mm-est, majd megkérdem tőle. Straussler Monitor volt a neve, egy darab prototípus épült belőle és így nézett ki:
Nem akarok túl sok időt szánni ennek a hozzászólásnak a megírására, szóval engedelmetekkel ide copy-paste-elek egy általam pár éve írt összefoglalást. A doktori munkámmal még nem jutottam el ideáig, lenne még egy két hozzáfűznivaló, de a lényeg benne van:
A Straussler Monitor önjáró 17 fontos löveg
1943-ban Straussler hounslow-i műhelyében elkészült egy az eddig tárgyalt DD tankoktól merőben különböző kerekes önjáró löveg prototípusa, ami sok tekintetben megelőzte korát.
A terv a Straussler Monitor elnevezést kapta,de egyes szakirodalmak Straussler Conversion néven is emlegetik.
A jármű lényegében nem volt több, mint egy négy kerékkel ellátott, motorhajtású 17 fontos tankelhárító ágyú, melyhez egy Bedford QL teherautó alkatrészeit használták fel. A kiszélesített első tengely felett, a menetirány szerinti baloldalon kapott helyet a löveg a hozzátartozó vékony lövegpajzzsal, míg a jobboldalon a nyitott vezetőkabin és a hathengeres, 72 lóerős motor volt. Ez hajtotta az első két, illetve álló helyzetben a jobboldali hátsó kereket. Az egymáshoz viszonylag közel elhelyezett hátsó kerekeket egymással ellentétes irányban, „kifelé” fordítva lehetővé vált álló helyzetben, hogy jármű az első tengely körül 360°-ban, egyhelyben körbeforoghasson.556 1944 elején Straussler megtervezte kisebb, 6 fontos tankelhárító löveggel szerelt változatát is, de ez nem került megépítésre végül.
1944. április 24-29 között az MEE kipróbálta a Monitort, s az remek eredményeket produkált. Rendkívül alacsony építése miatt kiválóan lehetett volna terepen álcázni, és jóval könnyebben lehetett vele helyet változtatni, mint egy hagyományos gépvontatású, hasonló kaliberű páncéltörő ágyúval.
Mindazonáltal a május 10-én kelt végső jelentésben nem javasolták rendszeresítésre, azzal az indoklással, hogy nem biztosított elegendő páncélvédelmet kezelőinek. Ez igencsak különös, főleg annak tükrében, hogy egy hagyományos, motor nélküli 17-pdr sem nyújtott volna akármivel több védelmet. Így feltételezhető, hogy valami más is állhatott az elutasítás hátterében, ami azonban az általam vizsgált forrásokból sajnos nem derült ki.
A brit hadsereg feltehetően ekkor még nem állt készen egy ilyen eszköz használatára, s végül majd csak az 1970-es években állított rendszerbe hasonló, motorhajtású tüzérségi eszközt: a 155 mm-es FH70 vontatható, de külső, leszerelhető motorral is ellátott tarackot.
Bizonyos tekintetben a napjaink számos hadseregében megtalálható, APU-val (auxiliary power unit, magyarul kisegítő erőforrással) ellátott, alaphelyzetben gépvontatású, de rövidtávon önállóan is mozogni képes tüzérségi eszközök előfutárának is tekinthetjük a Straussler Monitort.