Egyszer régen, mikoron a magyarok felkerekedtek, hogy új hazát keressenek maguknak, élt közöttük egy szorgos nyeregkészítő, aki messze földön híres volt az ügyességéről. Az ő eszemunkája volt a húspuhítás feltalálása, amit ük, ük, ük, ük unokája, bizonyos Kotány fejlesztett tökélyre, tehát ami ma kapható, az nem más, mint porított nyereg. Mondom, hát mentek a Magyarok és egyszer csak elérkeztek egy irdatlan hegységhez. Nézik a hegyet, méricskélik, miként lehetne ezen általjutni, mert a tatárok már igen szorongatták őket. Találtak is egy ösvényt, de a jövés menésben a vezér, Árpád nyeregszíja bizony már nagyon elvásott, azzal bíz nem lehetett nekivágni a kalandnak. Hívatta hát a nyergesmestert, aki gyorsan kicserélte a bőrt, és fel is szerszámozta a lovat legott. De gond volt, mert a jószág táncolt, oldalazott, nagyokat horkantott, nyugtalanította valami. A vezér halk szavakkal csitította, ellenőrizte a szíjakat, majd összevont szemöldökkel nézett a mesterre. - Vereckei, ez szoros! A magyarok egyből levették a szitut, és kacagásuk hosszan visszhangzott a szurdok kőfalai között. De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, hogy ne hátráltassa a vonulást a vezér átült a tartaléklovára és úgy folytatták az utat. Sikeresen átkeltek a hegyeken és, ha Árpádnak eggyel több vezetéklova lett volna most nem itt ülnénk, hanem Burgenlandban. Mindezek ellenére azért csak Isten éltesse az Árpádokat!
Battlefield 2D style
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...