Tankos Apukák Fóruma #3

Samy70 beküldte:

Századosnak(is)!

Ha már péntek......

Samy

Samy, ő már főzött nekünk kávét...

AntTheZ beküldte:

(Ezekert a sorokert valamikor magja halal jart volna.)

Ma is megkaphatod hamar tőlem... a férfinak van magja... na jó, a baracknak is, meg még pár pálinka-alapanyagnak... ha még egyszer pontos j-vel írod a máglya szót, leíratom veled százszor, s ha csak egyszer is eltéveszted, gyűjtheted is a rőzsét...

Szete58 beküldte:

AntTheZ beküldte:

(Ezekert a sorokert valamikor magja halal jart volna.)

Ma is megkaphatod hamar tőlem... a férfinak van magja... na jó, a baracknak is, meg még pár pálinka-alapanyagnak... ha még egyszer pontos j-vel írod a máglya szót, leíratom veled százszor, s ha csak egyszer is eltéveszted, gyűjtheted is a rőzsét...

Latom a beeges rutinbol megvolt. Megy ez nekem, valveregetes meg ije........ Nem . ilyenek. OK?

„nem szemrehányás, hogy megemlítem” AntTheZ mester!

Szete58 beküldte:

„nem szemrehányás, hogy megemlítem” AntTheZ mester!

Figyelem: Spoiler!

Francois Villon: Ballada és könyörgés Cotard mesterért (Szabó Lőrinc fordítása)

Rossz irány. Csakis a telefon lehet...

ÁÁÁÁ, dehogy telefon, majd rajzolok. Na az lesz majd elrettentő.

www.wotinfo.hu/...ng.gif

Filler1 beküldte:

Szete58 beküldte:

„nem szemrehányás, hogy megemlítem” AntTheZ mester!

Figyelem: Spoiler!

Francois Villon: Ballada és könyörgés Cotard mesterért (Szabó Lőrinc fordítása)

Rossz irány. Csakis a telefon lehet...

Hmmm, nekem nem lép elő az emlékeim ködéből, hogy Cotard mester valaha is telefonált volna... de lehet, az Őrmester Úr jobban emlékszik, mert akkoriban mindketten sokat kísérgettük Villon mestert – ő dobon, én kobzon, vagy fordítva, mittudomén, de hogy korcsmáról korcsmára, azt biztosan, mert folyvást be voltunk rúgva, csak az Őrmi néha kijózanodott... olyankor mindig rémeket látott és hülyeségeket beszélt, összehordott hetet-havat akasztófáról meg bordélyházakról, ahol hol borért szalajtották, hol kidobólegényest dobolt, Francois meg megrímelte az összes hagymázas hablatyolását. Lehet, egy olyan alkalommal történt.

Szete58 beküldte:

AntTheZ beküldte:

(Ezekert a sorokert valamikor magja halal jart volna.)

Ma is megkaphatod hamar tőlem... a férfinak van magja... na jó, a baracknak is, meg még pár pálinka-alapanyagnak... ha még egyszer pontos j-vel írod a máglya szót, leíratom veled százszor, s ha csak egyszer is eltéveszted, gyűjtheted is a rőzsét...

Annyira bennem volt, szólok neki, hogy javítsa mielőtt ideérsz, aztán rájöttem, hogy neked is kell a szórakozás.

CrawlingChaos beküldte:

Magyarországon ez a nyuszitartás úri huncutsága még sokakat meglep, de teszem azt a sokat kárhoztatott Egyesült Államokban a kutyák és a macskák után a leggyakoribb kedvencként tartott emlős kisállatok.
Személy szerint Isten szerető, humanista és állatbarát emberként, nem fogyasztom a húsukat, nem hordom a szőrméjüket, de ahogy mindenkinek a saját belátásának tartom, hogy miben hisz, így abba sem kívánok beleszólni, hogy mit fogyaszt, vagy mit hord.

Az én kérésem annyi, hogy aki él a felajánlással, az arra a pár napra is felelősséggel éljen, és ne tekintse a nyuszikat játéknak, mert bár a székely mondás szerint a medve nem játék, meglátásom szerint egyik állat sem.

6 éves kép, Konyak már sajnos nincs meg , Melba meg kb 5x nagyobb lett..

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Jó reggelt

Szete58 beküldte:

Hmmm, nekem nem lép elő az emlékeim ködéből, hogy Cotard mester valaha is telefonált volna... de lehet, az Őrmester Úr jobban emlékszik, mert akkoriban mindketten sokat kísérgettük Villon mestert ...

Villon, Villon. Nem ugrik be így hirtelen, hacsak nem François de Montcorbierre gondolsz. Jó srác volt, sokat ivott, írogatott, versekkel próbálkozott, de mikor egyszer említettem neki, hogy sántít a jambus, azt válaszolta, hogy:-Még jó, hogy! Abban a verekedésben mindenhol megrugdostam... Akrosztikonokkal is próbálkozott, de versszakai kezdőbetűit összeolvasva mindig az jött ki, hogy szeretem a pinát. Tipikus egyetemista fazon, a Sorbonne-on végzett, és csak azért nem viselt szakállt, mert az időben még nem oktattak rendszergazdákat. Nyakában a Szent Jakab-út jelképét, a fésűskagylót viselte, de mivel soha nem járt Santiago de Compostellában valószínűleg ezzel utalt a későbbi Faludy Györgyre, aki soha nem használt fésűt. A versek mellett értekezéseket is írt, a legismertebb: A leíró stilisztikai alkalmazása a házi gyümölcspárlatok fogyasztása közben felmerülő, a nőnemű szülő erkölcsi hovatartozása feletti aggodalom kifejezésére. c. mű. Kalandos életű ember volt, 1463 -ban kiutasították Párizsból, azt mondják utána eltűnt, csak én tudom, hogy Afrikába ment és beállt a légióba. Ezzel a ténnyel tisztában volt a nagyszerű Hegedűs Géza is, mikor Rejtő Jenővel kapcsolatban ezt írta: "Az a szűk látókörű és lapos erkölcsű világ, ahonnét Rejtő Jenő is származott, romantikusan borzongatót érzett a vagányság látszólagos szabadságában. Ez teszi érthetővé például azt is, hogy a harmincas években modern vagánnyá hamisított villoni költészetnek miért volt olyan hirtelen fellángolt divatja Budapesten."

Őrmi!

Matildkáról rég hallottunk meg az Ő otthonkájáról...

Samy

Matildka már nagyon vágyott a napfényre, a friss levegőre, nyomasztotta a dohos bérház szaga, a csupasz ecetfa a poroló mellett, ami jó, ha csak május végére zöldellt ki a az örökké árnyékos, sárga keramitos udvaron. Virágmintás otthonkája fölé vette fekete kardigánját, belebújt férje barna félcipőjébe, amit az még a seregből hozott, és megfésülte a haját a félhomályos előszoba vakfoltokkal tarkított tükrében. Nézte egy darabig néhai ura fényképét, aki az alkoholizmussal folytatott harcban esett el, és megigazította a műanyag virágokat a portré alatt. -Jó ember volt, gondolta, nem ütött feleslegesen, előtte mindig hármat kérdezett: - 'Miva, 'miva, 'miva?! Kilépett a gangra, gondosan bezárta maga mögött az ajtót, leköpte Talicskáné a korlátra kiteregetett konyharuháit, és elindult a hátsólépcső felé. No még mit nem, állt meg hirtelen. Öt éve járok, osonok, hátul, de a télen elvitte az ördög Tormánét, el az adósságot, mehetek már bátran elől. Megfordult, ment le a főlépcsőn és rácsodálkozott a fényesre koptatott, csorba lépcsőkre, a salétromos falakra, a hullott stukkókra, a fénye vesztett, rozsdafoltos kovácsoltvas korlátokra. -Hej régebben, mikor még Schlesinger Lipót volt a háziúr nem így nézett ez ki, kesergett magában, de a házat eladták, és vettek egy fényesebb, úri bordélyt a Magyar (Unger) utcában. Fürgén lépdelt lefelé, hisz nem volt túl öreg, bár ifjú korában még nem az úttörőmozgalomban vett részt, hanem szüfrazsett volt. A hűvös kapualjból kilépett a napfényben fürdő utcára. Csiviteltek a madarak, a távolból füttyszó hallatszott, majd egy kiáltás: -Tubák, papuskám, tubák! Az utcát egy szemetes kocsi foglalta el, de nem szemetet szállított, vidám kukások és gyerekek hordták be róla a gyeptéglákat az egyik kapualjba tudj isten milyen okból. Egy hirdetőoszlopon plakátragasztó dolgozott, halkan morogva magában: - ...ne szaggassák le a plakátokat. Mert az az utca hírmondója. Matildka befordult a Rózsák terére, majd kicsit megtorpant, a templomkertben megpillantotta az utcagyerekeket, és már nyúlt is a csíkos rafiaszatyorba a palacsintasütőért, de azok illendően köszöntek neki, és invitálták némi borra, pálinkára, mert Szete haverjuk születésnapját ünnepelték. Mondom szép nap volt, vidám, békés, boldog, tavaszi...

Pesten, Nyomtattatott Kaliwoda Leopóld betüjivel. MMXVIIdik esztendőben.

Bore da