Tudod ez olyan, mint a magyar válogatott. Kesereghetnének azon, hogy a legesélytelenebbek voltak és már az is öröm, hogy kijutottak. Meg lehet úgy is hozzá állni, hogy ha már itt vagyunk, akkor hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Annyi a különbség, hogy otthon a gép előtt nincs egy edzői stáb, magadnak kell megoldanod. Hozd ki magadból a legtöbbet! Ha nem érted, akkor csak fogadd el és magadba hidd el, hogy az MM, az RNG, és a többi ilyen az hosszú távon kiegyenlíti egymást. Ha mentálisan idáig eljutottál, akkor nem fog zavarni, ha pedig nem zavar akkor a dohogás, mérgelődés, magyarázás helyett jobban figyelsz majd a játékra. Bemegy 1-2-vel több lövés, felismersz kritikus játékhelyzeteket, amikor a döntésed a csata végkimenetelét befolyásolja, és ott jobban fogsz dönteni. Persze lehet a pohárnak az üresebbik felét is nézni. Már megint az átlagsebzés alatt sebzett, már megint nem ütött át, pedig át szokott, már megint low tier vagyok, már megint városi pálya, már megint noob a csapat, már megint 36% a győzelmi esély. Én ebben nem találok se motivációs, se semmi más olyat, amiért leülök játszani.
Viszont mélységes csodálattal töltenek el azok, akik mégis ezzel foglalkoznak, és képesek sok ezredszerre is újra és újra leülni a gép elé, és egy előre definiált világtól azt várni, hogy másképpen működjön, mint ahogy a szabályai miatt működhet. Bár Einstein erről kicsit mást mondott: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen". És ebben is sok igazság lakozik. Ha valakit meg ennek ellenére is ennyire zavarja, akkor törölje a játékot. Az előbbiek okán a mennyi időt és/vagy pénz öltem bele nem lehet kifogás. Ha nem élvezi a játékot, akkor el kell fogadni, hogy kiégett, hogy már nem köti le, és tovább kell lépni. Biztosan lesz valami új, amiben örömét leli. Kár, és értelmetlen is ezen ennyire pörögni.
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...