Mussolini kiszabadításáért megkapta a lovagkeresztet

Íme, a legenda: Skorzeny dandár méretű egysége angolul kiválóan beszélő katonáival sikeres felforgató akciók sorát hajtotta végre, halálra rémítve az ellenséget. 

A kalandor jellegű kommandós vállalkozásairól elhíresült Otto Skorzeny Obersturmbannführer (balra) diverziós akciója csak átmeneti pszichés zavart okozott

A tény: Otto Skorzeny SS-Obersturmbannführer irányitásával a Greif-hadművelet keretében amerikai egyenruhába öltözött diverzánsok szivárogtak volna be az amerikai vonalak mögé, akik zűrzavart keltettek volna, hidakat foglaltak volna el, lőszerraktárakat robbantottak volna fel, és így tovább.

A német főparancsnokság 1944 októberében egy közlemény szétküldésével kezdett angolul jól beszélő német katonákat keresni a feladathoz. A nyugati frontvonal parancsnokságát azzal bízták meg, hogy az akcióhoz szerezzen be 15 harckocsit, 20 páncélozott járművet, 100 Jeep-et és löveget valamint 120 teherautót az amerikai egyenruhák mellé. A kért felszerelésnek csak a töredéke érkezett meg, 2 db M4 Sherman borzalmas állapotban, ezért Skorzenyéknek német járművet kellett alkalmazni, amelyeket kicsit „Amerikásítottak”, öt tankot és hat páncélozott járművet. Panthereket az M10-es amerikai tankvadászra hasonlítva próbálták meg módosítani. Végül csak 30 Jeep-et, 15 teherautót és 4 felderítő járművet tudtak összeszedni.

A jelentkező katonák összképe is enyhe szóval siralmas volt. 10 katona beszélt tökéletesen angolul ismerve az amerikai szlenget, 40 fő aki jól beszélt de az akcentusa elárulta volna, és 300 ember aki közepesen vagy épphogy csak tanulva azt. Végül a tervhez beígért 3300 katona helyett 2500 fő állt rendelkezésre, azonban ebből csak a 150 angolul tudó került az Einheit Stielaunak elnevezett kommandóba.

Panther mint amerikai M10 páncélvadász

Stug III álcázva

M8 német kézben

A kevés zsákmányolt amerikai hadfelszerelés miatt, illetve olyan kevés, diverzáns feladatra valóban alkalmas katonát sikerült csak összeszedni, hogy az alakulat nagy része német egyenruhában a támadóékkel indult végül útnak, és csak 44 fő került álruhában bevetésre.

Az amerikaiak visszavonulása eleinte egyébként is olyan gyors volt, hogy Skorzeny embereire szinte nem is volt szükség. Tényleges eredményekkel nemigen dicsekedhettek, lélektani hatásuk azonban hatalmas volt: miután néhányukat elfogták, az a rémhír kezdett terjedni, hogy sok ezer diverzáns tevékenykedik a frontvonal mögött, akiket többek közt Eisenhower tábornok megölésével bíztak meg. Ekkor kapta Skorzeny az „Európa legveszélyesebb embere” nevet.      

A német kommandósok az álruhában, félrevezető utasításokat adtak az amerikai katonáknak, zavarták, megsemmisítették a katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzőtáblákat, a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat, amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a fegyverzetüket megsemmisítették, őket pedig fogságba vetették. Az egyik diverzáns egységnek sikerült rábeszélni az amerikaikat, hogy vonuljanak ki Poteau-ból.  Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját telefonvonalaikat lőtték szét tankokkal, a jó útjelző táblákat szereltették le, stb.

Amikor az amerikaiak tudomást szereztek a német diverziós alakulat létéről, jelentősen túlértékelték a szerepét. 

Az amerikai katonai rendészek, ezért parancsot kaptak arra, hogy mindenki személyazonosságát ellenőrizzék, rendfokozattól vagy egészségügyi állapottól függetlenül. Ezenfelül tipikusan amerikai vonatkozású kérdéseket is fel kellett tenniük, amelyekre - érthető módon - nem mindenki tudott felelni az igazi amerikaiak közül sem. Bruce Clarke tábornok például nem tudott egy baseballcsapattal kapcsolatban helyesen válaszolni, minek folytán öt órán át őrizetben tartották.

A brit Montgomery tábornagy is hasonló sorsra jutott a körzeten átutazva, mivel a szóbeszéd szerint az egyik diverzáns megszólalásig hasonlított rá (hogy az egyszerű katonák néha milyen jól értesültek...) Ezen az incidensen legalább Eisenhower jót nevetett, főleg, hogy biztonsági okokból neki is szobafogságban kellett töltenie pár napot.

Belga civileket ellenőriznek a katonai csendőrök. Mindenki gyanús volt...

A szövetséges katonák között elterjedt rémhírek eredménye: barát-barát tűz, amelyben sok amerikai katona vesztette életét, és számos olyan német hadifogoly kivégzése, akiknek semmi közük sem volt Skorzeny embereihez, csak zsákmányolt amerikai kabátot húztak egyenruhájukra a hideg ellen.

A német diverzánsok számára hamisított amerikai katonaigazolvány egyébként tartalmazott egy hibát, pontosabban hiányzott belőle egy helyesírási hiba (a német alaposság most megbosszulta magát), vagyis ez alapján már könnyebb volt kiszűrni az álruhásokat. Közülük végül huszonhármat fogtak el és többségüket kivégezték.

Az eredetileg német egyenruhában átdobott katona közül, csak 8 ember tért vissza a német oldalra, a legtöbbet elfogása után kivégezték.

Otto Skorzeny a háború után

Skorzeny a második világháború végén a briteknek adta meg magát, akik a „Griffmadár-hadművelet” lebonyolításáért bebörtönözték. Azonban hűen önmagához, a fogságból 1948-ban megszökött, előbb Argentínában, majd Franco Spanyolországában telepedett le, ugyanakkor Perón argentin és Nasszer egyiptomi elnök katonai tanácsadója is volt.

Hihetetlenül energikus és tettre kész katonaember maradt 1975-ben Madridban bekövetkezett haláláig. Bécsi temetésén régi bajtársai náci karlendítéssel vettek tőle végső búcsút.

Korunk akciófilmjeinek főhőseit is megszégyenítő tetteket hajtott végre - a valóságban. Életútját megörökítő visszaemlékezéseit nem véletlenül jelentette meg „Élj veszélyesen!”címmel. Hiszen ha volt valaki, aki tudatosan kereste a veszélyt, s elébe ment a legképtelenebbnek tűnő harci kihívásoknak, az Otto Skorzeny volt.

Otto Skorzeny - "Európa legveszélyesebb embere"

Írta: Bodzy