Szép jó reggelt!

Szóról szóra azt írtad, amit gondolok.

Velem anno az történt, hogy könnyű tankkal mentem (ELC even 90), mivel nagyon vesztésre álltunk, beálltam foglalni, mert a foglalókör táját valahogy sikerült még kipucolnunk, a pálya túloldala viszont durván bukott. De foglalással még lehozható volt a meccs, nekem volt max. 30 HP-m a vasban, a harciborsó nem egy pofonbajnok, a kapokról van szó. Beállt velem együtt foglalni két közepes tank, így már biztosra vehettük, hogy fordítunk a szerencsénken. Az utolsó másodpercekben a velem együtt foglaló(!) csapattárs klikkelget, hogy menjek el valahova a távolba (teljesen értelmetlen volt a "kérése"). Miután kategorikusan nem foglalkoztam vele, már csak pár másodperc volt hátra, csapattárs közepesek egyike akkora második végbélnyílást lőtt a tankom farába, hogy ihaj. Eleinte azt hittem, szuperbamba voltam, és az ellenfél valahogy mögém került. Aztán láttam, hogy mi a helyzet, jelentettem is a sportszerűtlen friendly-fire-t, ezt jeleztem is a taplónak. Erre a másik foglaló csapattárs kezdett engem(!) savazni, hogy mekkora tomato vagyok, és hogy ők jelentenek engem (hogy milyen okból, az X-aktákra tartozik). Mondanom se kell, velem együtt annyi foglalási pont párolgott el, hogy az ellenfél röhögve odaért és sajtreszelővé lőtte az ott lévőket. Egyetlen ember önkényes, pillanatnyi elmebaja miatt bukott az egész csapat, és a mai napig nem értem, mi volt a szándéka vele. De nem kékült be... bár szerencsére engem sem ért retorzió.

Tanulság tehát. hogy sajnos frusztrált hülyék az élet minden területén voltak, vannak, lesznek.