Matildka apja mikor berukkolt katonának, az első nagy háborúban igen csak unatkozott. Karpaszományos őrmesterként tartalékba tették, naphosszat ivott, ette hozzá a szalonnát, komiszkenyeret, olvasott. Ott feküdt az ezred Bácskában Törökkanizsa mellet, várták a szerb ellentámadást, ami nem akart bekövetkezni, volt azoknak elég bajuk, a négyesek szorongatták őket Belgrádnál. Hát így csak tébláboltak, pipáltak, ugrattak egy bajszos osztrák futárt, akit a nyugati frontról, a List ezredtől helyeztek oda a sebesülése után pihenni. Különc, hóbortos emberke volt, és a fiúk mindenfélét kitaláltak neki, hol rossz irányba küldték, és nagy szerencséje volt, hogy ép bőrrel tért vissza az aknamezőről, máskor meg, mikor gyónás után érdeklődött, valahogy Lőw rabbinál kötött ki. Mindig motyogott magában a harcáról, de az nem derült ki, hogy a háború, vagy egyéb belső küzdelem nyomasztja. Egy marha volt no, és egyöntetű volt a vélemény, hogy az ilyenből az életben soha nem nem lesz semmi, soha nem jut előre, mindig csak káplár marad . Mesélt valami acélmonstrumokról, amik maguktól mennek, és sebezhetetlenek, dörgő hangjuk van és álgyúcsövek meredeznek belőlük, azzal ontják a halált. Persze. Egyöntetű volt a vélemény, hogy Ypresnél légnyomást kapott a szerencsétlen, attól beszél hülyéket...
Battlefield 2D style
"You've been thunderstruck."