Tankos Apukák Fóruma #3

Katjaton beküldte:

Kedves Tankos Faterock!

Az új fejlemények fényében ha Cézárunknak is megfelelő lesz a csütörtök esti időpont csapjunk egy kis ramazurit

docs.google.com...d_form

Hellóóó mindenki!

Ez de kedves tőletek, ha nem jön közbe semmi családi dolog, feltétlen jövök!
De én ilyen helyzetben eléggé zavarba hozható vagyok...
Köszönöm!

rezsi70 beküldte:

HA NEM FOGSZ VELÜNK SZAKASZOZNI, AKKOR AZ ÖSSZES TITOKBAN KÉSZÍTETT KOMPROMITTÁLÓ FELVÉTELT KÖZZÉ TESSZÜK! [/size][/b]

Miért ne jönnék szakaszozni? Ne hülyékedj!
Amúgy meg az összeset???
Ez azért elég kemény zsarolás!!!
Na várjál csak...

Thothem beküldte:

Nazo!

Boldog születésnapot!

Csak egy dologra kell figyelnünk: Sose legyek több mint 1 hónappal öregebb mint te...

Edit:
Este 10 után valaki T6-7 szakasz?

Boldog szülinapot NAZO!

Az éjszakázás nem nekem való. 21 után kb. így nézek ki->

Caesar !! Tankba legyél bakker ne zavarban............

DarkRaven73 beküldte:

Kedves Cézárom!

Figyelem: Spoiler!

Bár a Vezetőséggel nem egyeztettem, de azt hiszem, Ők sem elleneznék, ha megkérnélek arra, legyél Te a T-F-K (1-2-sok) és a VTEPS klán közötti kapcsolat tartó, olyan diplomata féle

Mire gondolok? Nos hasonlóra, mint a Rongyos Gárdával való jó viszony
Nekem meg vannak ismerőseim a HAC-L klánnál, megpróbálok ott érdeklődni.

És talán negyed, vagy fél évente lehetne egy klánok közötti kis versengés, olyas féle, mint amit Katicánk és Jana szervezésével volt

Szerintem sokat tanulhatnánk És miért ne lehetne klánok közötti jó baráti viszony

Szívesen leszek diplomata, vagy póstás Laci!
De egyenlőre még azt sem tudom, mi hogy megy. Én még nem voltam más klánban, csak itt veletek. Ezért arra kérlek erre térjünk vissza később.
Gratula a T62-A-hoz. Emlékszem amikor írtad, hogy na megvettem a T34-85-öt, és elindulok ezen az ágon. És megcsináltad!!! Nagy gratula, és jó lövöldözést vele!!!

És a végére a legfontosabbat:


ISTEN ÉLTESSEN SOKÁ NAZO!!!

Caesar_cart beküldte:

És a végére a legfontosabbat:


ISTEN ÉLTESSEN SOKÁ NAZO!!!

Ennyivel nem úszod meg
Keresztapa+gyámság+évi nyaralások hogy az egyetmről még nem is beszélek !!

Sokat és boldogat, Nazo koma!

Caesar_cart beküldte:

Hellóóó mindenki!

Ez de kedves tőletek, ha nem jön közbe semmi családi dolog, feltétlen jövök!
De én ilyen helyzetben eléggé zavarba hozható vagyok...
Köszönöm!

Azt ugye vágod, hogy ez egy meglepetés buli lesz a tiszteletedre?
Ilyesféle rendezvényekre pedig az ünnepelt nem szokott hozni semmit.
Leginkább lőszert nem.....

Caesar_cart beküldte:

rezsi70 beküldte:

HA NEM FOGSZ VELÜNK SZAKASZOZNI, AKKOR AZ ÖSSZES TITOKBAN KÉSZÍTETT KOMPROMITTÁLÓ FELVÉTELT KÖZZÉ TESSZÜK! [/size][/b]

Miért ne jönnék szakaszozni? Ne hülyékedj!
Amúgy meg az összeset???
Ez azért elég kemény zsarolás!!!
Na várjál csak...

Ezt még lehet tetézni SH és csapat csata felvételekkel is
Úgy, hogy egyszer csak megkeresünk egy visszautasíthatatlan ajánlattal is
Na meg egyébb intelligence adatokkal, fényképekkel, hangfelvétellel a többit inkább nem sorolom

Sokáig élt odalent a langyos, sós mocsár mélyén, amit a tenger hagyott hátra a legutolsó földrengésnél, hályogos szeme még csak az árnyékokat tudta megkülönböztetni, de csápjai viszont remekül működtek, azokkal tapogatta ki a lágytestű férgeket az iszapban. Lassan és megfontolva mozgott. Teltek az évek, az eonok, a mocsarat újra birtokba vette a tenger. Ekkor csápjait eltüntette és fogakat növesztett, majd a terület ismét kiszáradt, és ő egy vízzel teli, zselés burokban hibernálva töltött egy évszázadot a föld alatt. Mikor a víz ismét úr lett a világban ő feléledt, felhasította a burkát és kiásta magát a fenékre. Ott sötét volt, de lámpást csinált magának egy nyúlványa végén, és a zöldesen derengő fényhez csalt élőlényekkel táplálkozott. Lassan, fokozatosan emelkedett a felszín felé, kopoltyúinak széndioxid és kénhidrogén szűrése lassan oxigénkiválasztásra váltott, teste megnyúlt megerősödött, kemény pikkelyek jelentek meg rajta. A felszín közelében már ragyogott a nap és messzire lehetett látni a kristálytiszta vízben, meleg volt és nyugalom. Szerette ezt a közeget, de kíváncsisága a part felé terelte. Ott kipillantott a vízből, kapkodva, tátott szájjal nyelve a sűrű levegőt, de ez még sok volt neki, így félig a víz alá merülve, kopoltyúin szűrve a vizet nézelődött tovább. Csoda dolgokat látott, magas, zöld pengéhez hasonlatos füvet, lágyszárú, magasra törő fatörzseket dús koronával. Minden harsogóan zöld volt annak minden árnyalatában, és az ég oly valószínűtlenül kék volt, hogy ahhoz a lagúna vize csak szerény utánzat lehetett. Hártyásszárnyú órási rovarok döngtek a fák között cikázva, és Ő megbabonázva szemlélte ezt a csodát. Mind gyakrabban jött ide nézelődni, egyre bátrabban hatolt a part felé. Uszonyai megkeményedtek a homoktól, és fokról, fokra ügyesebben bánt velük mozgás közben. Egyszer csak kint találta magát a parton, testét simogatta a napsütés frissen kifejlesztett tüdejével élvezte a friss levegőt. Elsőre kígyószerű mozgással haladt, de csökevényes lábai is lassan megerősödtek az idő folyamán, és már gyalogolt, sőt futott. De ő repülni akart, mint azok a szivárványszárnyú csodák. És próbálta, és próbálta, és próbálta, majd amikor úgy érezte menni fog, felkapaszkodott a víz feletti sziklára és elrugaszkodott. A langyos ősóceánban aznap egy lusta, puhatestű csupa fog lény jót vacsorázott. A szivárványszín szárnyú, cikázó lények a Vteps-ek pedig mindebből semmit nem vettek észre...

Potrien beküldte:

Sokáig élt odalent a langyos, sós mocsár mélyén, amit a tenger hagyott hátra a legutolsó földrengésnél, hályogos szeme még csak az árnyékokat tudta megkülönböztetni, de csápjai viszont remekül működtek, azokkal tapogatta ki a lágytestű férgeket az iszapban. Lassan és megfontolva mozgott. Teltek az évek, az eonok, a mocsarat újra birtokba vette a tenger. Ekkor csápjait eltüntette és fogakat növesztett, majd a terület ismét kiszáradt, és ő egy vízzel teli, zselés burokban hibernálva töltött egy évszázadot a föld alatt. Mikor a víz ismét úr lett a világban ő feléledt, felhasította a burkát és kiásta magát a fenékre. Ott sötét volt, de lámpást csinált magának egy nyúlványa végén, és a zöldesen derengő fényhez csalt élőlényekkel táplálkozott. Lassan, fokozatosan emelkedett a felszín felé, kopoltyúinak széndioxid és kénhidrogén szűrése lassan oxigénkiválasztásra váltott, teste megnyúlt megerősödött, kemény pikkelyek jelentek meg rajta. A felszín közelében már ragyogott a nap és messzire lehetett látni a kristálytiszta vízben, meleg volt és nyugalom. Szerette ezt a közeget, de kíváncsisága a part felé terelte. Ott kipillantott a vízből, kapkodva, tátott szájjal nyelve a sűrű levegőt, de ez még sok volt neki, így félig a víz alá merülve, kopoltyúin szűrve a vizet nézelődött tovább. Csoda dolgokat látott, magas, zöld pengéhez hasonlatos füvet, lágyszárú, magasra törő fatörzseket dús koronával. Minden harsogóan zöld volt annak minden árnyalatában, és az ég oly valószínűtlenül kék volt, hogy ahhoz a lagúna vize csak szerény utánzat lehetett. Hártyásszárnyú órási rovarok döngtek a fák között cikázva, és Ő megbabonázva szemlélte ezt a csodát. Mind gyakrabban jött ide nézelődni, egyre bátrabban hatolt a part felé, uszonyai megkeményedtek a homoktól, és fokról, fokra ügyesebben bánt velük mozgás közben. Egyszer csak kint találta magát a parton, testét simogatta a napsütés frissen kifejlesztett tüdejével élvezte a friss levegőt. Elsőre kígyószerű mozgással haladt, de csökevényes lábai is lassan megerősödtek az idő folyamán, és már gyalogolt, sőt futott. De ő repülni akart, mint azok a szivárványszárnyú csodák. És próbálta, és próbálta, és próbálta, majd amikor úgy érezte menni fog, felkapaszkodott a víz feletti sziklára és elrugaszkodott. A langyos ősóceánban aznap egy lusta, puhatestű csupa fog lény jót vacsorázott. A szivárványszín szárnyú, cikázó lények a Vteps-ek pedig mindebből semmit nem vettek észre...

OH my mom !!

Szerintem.........
CSÍÍÍÍÍÍÍÍÍTEEEEEERRR