A társasház, ahol lakok, elég érdekes. Komolyan. Sok fura lakója van, akikből hármat most be is mutatnék.
A mami fekete pulija
Kezdeném a kutyás öregasszonnyal a nevét sajnos nem tudom, lehet jobb is így. Van neki egy fekete pulija - most abba ne menjünk bele, hogy szerintetek mennyire való lakásba egy puli - és szokta is sétáltatni, igaz, csak a épület területén belül. Ezalatt a parkolót és az azon túlnyúló füves-földes-fás részt kell érteni, mert el vagyunk ám kerítve a külvilágtól szép zöld kerítéssel. Póráz nincs, nem harapós a kutya, meg amúgy is állandóan egy teniszlabdát tart a szájában, amit a néni előszeretettel rúg el neki afféle harántköríves-idegbecsípődéses-combnyaktörés-rúgás kombinációjában. Komolyan mondom, valahányszor meglátom ezt a mozdulatot, azonnal eszembe jutnak az eü vizsgán tanultak, hogy miként fektessük stabil oldalhelyzetbe a delikvenst. Na nem mintha ez segítene a néninek ha beütne a krach, mert abban a labdarúgó testhelyzetben higgyétek el, megállna ő a saját lábán, mint az összecsuklott ruhaszárító. No de, amit nem szabad az ilyen öregasszonyokkal, az megállni beszélgetni.
Épp egy bevásárlásból gyalogoltam haza, két megrakott szatyorral a kezemben, amikor is a kapuból kiszúrtam a labda után loholó fekete szőnyeget, aztán a gazdáját is.
Baszki, pont a lépcső aljában áll. A kapu csattanására ő is meglátott engem. Mivel már nem fordulhattam vissza, legalábbis irtó hülyén nézett volna ki, lassú kimért léptekkel elindultam és csak Sam Jacksonra koncentráltam és az ő szavaira.
Ezékiel 25:17. Az igaz ember járta ösvényt, mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében, átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén...
- Látom vásárolni volt. - csapott le rám a denevér
- Kézcsók! Hát, amint látja a szatyrokból, bevásároltam, fel ne kopjon az állam.
Nem volt aki átvezessen az a rohadt völgyön...
- Nézze a kis drágát, hogy fut a labda után! - és lenyomott egy újabb harántköríveset
Íjjj bazmeg, nehogy eless nekem!
- Jah látom, mintegy fekete szőnyeg...
- Jaj ne is mondja, van nekem otthon egy...
Innentől pedig ki lehet találni. A kutya a mindenség középpontjában áll nála. Így eszik, úgy iszik, emígy fekszik, de hát úgy sem értem én, mert nem látom a kutyát annyit mint ő.
Akkor minek meséled bakker? Mikor már vagy harmadjára ecsetelte, hogy mennyire érti a puli, amit ő mond neki, hogyan szoktak beszélgenti, nem bírtam magammal. Ferdén ránéztem a mamira és azt mondtam, hogy
- Osztán tessék mán mondani. - majd közelebb hajoltam - Verset nem ír?
Tudjátok van az a pillanat, amikor a fellegekben vagy és éppen ecseteled a fene nagy boldogságod a hallgatóságnak, majd hirtelen kirántják alólad a szőnyeget és a seggeden végzed. Valami hasonló játszódhatott le a mamiban is. Ő szűkre húzott szemmel nézett rám én meg már kissé elhajolva, nagyra nyílt szemekkel rá, mindezt vagy negyven centi magasság különbséggel. Állítom, hogy ha a pulija ki lett volna képezve torkon harapásra, felemeli és hozzám vágja, de ezt biztos
nem beszélték meg egymással... 
Azóta csak távolról köszönünk egymásnak, bár pár napja gyanúsan közel merészkedett és megjegyezte, hogy a szuka pulijának, nem ártana egy kan.
- Tudja hogy megy ez, a tenyészkan válogatós... - majd gyorsítottam lépteimen a lépcsőn felfelé...
Macskabaszó
Mivel a tizediken lakom, szinte mindenkit láttam már a liftben, de van egy nyanya, akitől a hideg ráz. Állítólag orosz vagy ukrán, senki sem tudja biztosan, ahogy a korát sem, de még megy, ezért a százat szerintem még nem érte el. Alacsony, töppedt öregasszony, általában egy seszínű kardigánban, otthoni szoknyában és papucsban mászkál, tipikus mamiszagot árasztva magából. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem ahogy
NÉZ. Nem vagyok én félős gyerek, túl vagyok már jó pár dolgon, de ha ez az asszony rám veti a tekintetét, majd összefosom magam a lift sarkában, hogy rákezd valami ó-ukrán szemmel verésre. Apróra húzott, vizenyős szemei mögött esküszöm ott lapul az értelem, a gond csak annyi, hogy nem beszél magyarul. Bár mintha a köszönömöt ismerné, mert valami hasonlót, de mindig ugyanazt mondja ha kinyitom neki a lift ajtót. Persze lehet, hogy ha valaki lefordítaná annyit jelentene, hogy "
el a kezekkel büdös kölke, anyádig átkozlak" én meg tuti visítanék, mint a disznó.
Szerencsére eddig nem történt atrocitás, de ha meglátom az épületben császkálni, aznap este duplán zárom az ajtót és fokhagymát vacsorázok.
Jogos lehet a kérdés, hogy honnan a rész címe. Nos kérem onnan, hogy az épület körül rengeteg a macska és mind ugyanannak a személynek köszönheti, hogy még életben van.
Ennek az öregasszonynak. Néha látom az ablakból ahogy viszi tálban a kaját nekik, de pár alkalommal már a liftben is összeakadtam vele. Szerencsére le van fedve a tál és a szaga alapján nem is akarom megtudni, hogy mi van benne, bár elnézve az edény gazdáját, lehet, hogy az abnormálisan hosszú élet titka. Mindenesetre ha megkínálna, nem hiszem, hogy kéne ajtó a liftből távozáshoz. Azok a rohadt macskák meg... ha nem tartanék ennyire a szemmel veréstől, már megfojtottam volna mindet. Nyígnak, vernyákolnak és összetaperolják a kocsikat. Biztos van olyan ember, aki mosolyogva törölné le minden reggel az apró lábnyomokat a karosszériáról, de én nem vagyok ezek közül való. A legrosszabb az, amikor elkezdenek kúrni ezek a dögök. És nem ám öt meg hat percig, jó sokáig, ahogy azt a minőségi pornóhoz illik. Ráadásul mivel ezek sokan vannak, egy egész szex partyt lenyomnak és nem kevésszer, még a macskámaszutrát is fellapozzák! Azt a hangot leírni nem lehet, csak amit olyankor érzek. Mivel ez általában nyáron zajlik, a lakásban meleg van, ezért nyitva az ablak, hogy kapjak levegőt, de aludni már nehezen tudok.Egyszer annyira zavart a szexelő macskák hangja, hogy fektemben kiüvöltöttem az ablakon, hogy
Ne ugassál már, a kurva anyádat!, majd valaki felszólt egy erkélyről, hogy ő meg se szólalt.
Inkább becsuktam az ablakot és izzadva aludtam. Szóval hála az orosz-ukrán százkét éves vudu sámán kuruzslónak, vannak napok, amikor szenvedés kipihentnek lenni. A macskáit illető gondolataim pedig próbálom kordában tartani, valahányszor együtt liftezünk, mert még képes rá, és olvas a fejemben...
A kínai maffia
Sok kínai él a környéken mivel nincs messze a nagy kínai piac, így az épületünkben is van nem egy kici-szárga calád. Kicsit irigykedve nézek rájuk, mert kurva jól megélnek a piacozásból, de annyira, hogy szinte az összes kínai olyan böszme nagy kocsikkal jár, hogy nem egyszer elgondolkodtam már azon, hogy talán hasznosíthatnám valahogy logisztikai végzettségem a kínai piacon. Az már más kérdés a kocsikat illetően, hogy a jogosítványt is úgy vehették valahol, mert alig látszanak ki a kormány mögül és nem tudnak vezetni vagy szimplán nem tudnak vezetni. Kici ócó kínai nagy fekete ótóval parkol. El lehet képzelni, mikor én már kiálltam és indulnék el ő meg kínaiul tátogva magyaráz, hogy
tülelem nad fehél embel, nemszoká végzek. Nem kell zokni? Ócó! Ne próbáljátok ki. Ők nem is Y-ozni szoktak, hanem dodekaéderben parkolnak tizenöt perces rekordfutamidővel. Na, de a lényeg, hogy állítólag él a negyediken valami maffiafőnök. Meg nem tudnám mutatni, hogy melyik lehet az, nekem mind egyforma, talán csak a szemük áll másképpen ha kicsit be van baszva némelyik. Az egyik helyi őslakostól (idősebb úrihölgy) hallottam ezt a Blikk értékű információt és még jól szét is nézett maga körül, amikor hozzátette, hogy
- Aztán vigyázzon, fel ne bosszantsa őket!
Eztán felfelé menet azon gondolkodtam, hogy az évek során, lehet, hogy nem kellett volna annyira bántóan közeledni feléjük. Bár amikor a lépcső tetejéről visszanéz az egyik és látja, hogy cuccokkal alaposan megpakolva ügyetlenkedek felfelé a lépcsőn, nemhogy az az ajtót nem fogja meg, de még képes a lift ajtót is magára csukni és benyomni a gombot, hogy majd megyek a következővel, ott azért el tudok durranni. Még épp időben kaptam az a lift ajtaját, így nem húzódott el teljesen a fülke ajtó. Szegény srác nem hiszem, hogy értett egy szót is abból, amit mondtam (ehm..
mondtam) neki, de még ha értett is volna, volt köztünk vagy húsz centi és legalább ugyanennyi kiló is. A kulcsszavak azt hiszem a következők voltak: anyádért, ajtó, látod, Mao Ce-tung, a jó édes, ti mind, elhúzni... párat lehet kihagytam. Na mindegy, volt elég hely kettőnknek is ő a
negyediken szállt ki. Érted, a negyediken. Akkoriban még nem voltam tudatában a korábban már említett információnak, így nem tartottam attól, hogy lófejjel ébredek magam mellett... vagy kecskefejjel? Nem ismerem a szokásaikat.
De az is csúcs volt, amikor a nőcit nem érdekelte, hogy a kocsija útjában vagyok, ha ő eldöntötte, hogy megy, akkor megy. Nem tudom hogy gondolta, lehet, hogy vagy nézelődik vagy a pedálokat nyomkodja, elvégre nem rájuk vannak tervezve azok az autók. Ha nem ugrok félre, nekem jön. Amikor kiszállt, hölgy lévén vele kedvesebb voltam.
-
Ne haragudjon már kedves hölgyem, de nem látta, hogy kurvára az útban állok? - hevesen gesztikulálva mellé, hogy út, szem, szem, út, kormány, tü-tűű
- Csiang hong ngüan ygunia.... - kezdte a magyarázkodást
Közben végigmértem. Alacsony, de alaposan kiöltözött nő volt, mindenféle - de valszeg drága - vacakkal a teste minden pontján. Oké, ez esélytelen alapon ott hagytam, bár visszagondolva, ha halottnak tettettem volna magam, lehet hogy begipszel egy köteg Deák-bérlettel. Na majd legközelebb. Voltak még kisebb-nagyobb problémák, mint amikor a fiatal feleség cipelte haza részeg urát, aki azon röhögött ha én elkezdtem röhögni. Akkor együtt röhögtünk. Egészen addig, amíg nem találta poénosnak, hogy ő most benyomkodja a többi emelet gombját is. Akkor már csak ő röhögött. Aztán már senki sem.
Szóval most bogár van a fülemben. Ha tényleg lakik itt egy maffiafőnök a negyediken vagy másik emeleten, akkor már biztos hosszúra nyúlik a bűnlajstromom, elvégre olyan kis szorgosak ezek a kínaiak. Talán egyszer majd arra kelek, hogy alacsony, tetovált, késes triádok lesnek rám a plafonról. Hogy mit fogok akkor csinálni? Kevesebbet iszok...
Még vannak érdekes lakók...
Battlefield 2D style