Írta: HZS89

Tömeg

Egy csatahajó védettsége arányban áll a páncélzat tömegével és annak elrendezésével. Ebben a tekintetben a világháborús német csatahajók kiemelkedőek voltak, mivel a Bismarck osztályú csatahajók rendelkeztek az európai csatahajók közül a legnagyobb tömegű páncélzattal.

Míg a Bismarck osztály esetében a páncélzat tömege meghaladta a 19 ezer tonnát, addig a brit King George V osztály esetében ez 13 ezer tonna alatt volt, a francia Richelieu osztály esetében pedig valamivel 16 ezer tonna felett volt. Nagyobb tömegű páncélzata a modern csatahajók közül csak a japán Jamato osztálynak volt, de azoknak a vízkiszorítása is sokkal nagyobb volt.

A Bismarck próbajáraton

A Krupp cementált páncél

A páncélzat tömege mellett a minőség is jelentős tényező volt. A különböző források szerint a német csatahajók páncélzata a brit páncélzattal vetekedve a legjobb minőségű volt. 340 mm vastag német páncél egyenlő volt 390 mm vastag amerikai Class A páncélzattal.

Az új generációs német cementált páncél jelölése KC n/A volt. Ennek az ellenálló-képessége az első világháborús páncélokhoz képest 25 százalékkal volt nagyobb elsősorban a nagyobb molibdéntartalomnak köszönhetően.

A jó alapminőség mellett az is tény volt a német csatahajók páncélzatával kapcsolatban, hogy viszonylag kicsi volt az egyes lemezek közötti gyártási-minőség különbség. Ezzel szemben például az amerikai csatahajók esetében előfordult, hogy ugyanahhoz az osztályhoz tartozó hajók is különböző vastagságú toronypáncélt kaptak, mivel azokat egyszerűen úgy sikerült legyártani.

1941, Kiel. Német csatahajón dolgoznak. Jól látszik a páncélöv

A lövegtornyok elrendezése – kritika

A legtöbb második világháború idején épült korszerű csatahajó háromlöveges, vagy négylöveges lövegtornyokat alkalmazott. Ezzel szemben a Bismarck osztály egyedül maradt a kétlöveges lövegtornyaival.

Ennek alapvetően az volt az oka, hogy a háromlöveges lövegtornyokkal tömeget (vízkiszorítást) lehetett megspórolni és lehetővé tette, hogy azonos vízkiszorítás mellett erősebb fegyverzetet helyezzenek el a csatahajókra. Például azt a németek is kiszámolták, hogy abban az az esetben, hogyha a Bismarck osztályt négy darab ikerlöveges torony helyett három darab háromlöveges toronnyal látták volna el, akkor a két verzió vízkiszorítása megegyezett volna, de úgy, hogy a háromlöveges lövegtornyok alkalmazása esetén a német csatahajónak eggyel több nehézlövege lett volna.

Elképzelés a Bismarck osztály háromlöveges lövegtornyokkal tervezett verziójával. Amennyiben 3-löveges lövegtornyokat alkalmaztak volna, úgy a vízkiszorítás megegyezett volna az ikerlövegtornyos verzióval, de eggyel több nehézlövege lett volna az osztály hajóinak

A németek alapvetően a redundancia miatt maradtak meg a kétlöveges lövegtornyoknál. Ennek az volt az oka, hogy amennyiben egy kétlöveges lövegtornyot csata közben kilőttek, akkor csak két löveg esett ki a harcból. Egy háromlöveges lövegtorony esetében viszont a veszteség másfélszer akkora lett volna.

Emellett a kétlöveges lövegtornyok révén a hajó elejére és hátuljára is ugyan akkora tűzerő jutott, ami az alkalmazás és a tűzvezetés szempontjából előnyösebb volt.

Páncélfedélzet - kritika

Az egyik kritika, ami elhangzik a német csatahajók páncélzatával kapcsolatban, az az a tény, hogy alacsonyan volt a páncélfedélzetük. Ez azért volt probléma, mivel ez által a páncélfedélzet a hajó kisebb térfogatát védte, mintha magasabbra helyezték volna.

Ennek az volt az oka, hogy a német tervezők úgy gondolták, hogy a modern csatahajók nehézfegyverzete ellen egyetlen páncélréteggel nem lehet védekezni. Ezért alacsonyra helyezték a páncélfedélzetet, ami révén a hajó oldalán elhelyezett páncélövet átütő lövedéknek még egy páncélrétegen át kellett haladniuk. Ezért a hajó létfontosságú részeit egy helyett két páncélréteg védte.

Emellett az által, hogy a páncélfedélzetet a vízvonal közelébe helyezték, csökkentették annak a valószínűségét, hogy egy lövedék egyáltalán eltalálja azt.

Továbbá a német csatahajókat közelharcra optimalizálták, ami révén az alacsonyra helyezett páncélfedélzetükkel közelről kilőhetetlenek voltak.

Egy másik tényező az volt, hogy a német csatahajóknál nem csak a páncélfedélzet, hanem felette a főfedélzet is páncélozva volt. Ennek az volt a funkciója, hogy kint tartsa a légibombákat.

A Bismarck osztályú csatahajók páncélzatának elrendezése a gőzturbináknál. Több forrás szerint is a páncélzat elrendezése miatt a német csatahajók kis távolságból leadott lövésekkel szemben immunisak voltak.

Közelharcra optimalizált

Egy másik kritika a német csatahajók páncélzatával szemben az volt, hogy közelharcra optimalizálták azokat. Ezzel szemben több korabeli haditengerészet is nagy távolságú harcra fókuszált, különösen a japán és az amerikai.

Ennek alapvetően az volt az oka, hogy a németek az Északi-tengeren jellemző időjárásból indultak ki. Alapvetően az volt az elgondolás, hogy a látási viszonyok nem elég jók ahhoz, hogy lehetővé tegyék a nagyon nagy távolságból végrehajtott harcot.

Emellett az által, hogy a közelharcra fókuszáltak, a németek bizonyos mértékig kalkulált kockázatot vállaltak, ami szerepelt a tervezők szándékai között.

Egy bizonyos mértékig jogos kritika: az öv nem volt mély

A német csatahajók páncélzatával kapcsolatban volt egy olyan tényező, amivel bizonyos mértékig jogosan lehet azokat kritizálni: a páncélöv nem volt mély.

A legtöbb korabeli csatahajónál a páncélöv nem védte a hajó teljes oldalát, hanem csak azt a részt, amelynél a legvalószínűbb volt a találat, és amit mindenképpen védeni kellett. Ennek következtében a páncélöv nem folytatódott a víz alatt a hajó fenekéig. Ez az összes modern európai csatahajóra jellemző volt.

Ez hozzájárulhatott a Bismarck problémáihoz annak útján. Ugyanis a Dánia-szorosban lezajlott csata során, a Bismarck ugyan visszaverte a brit támadást, de kapott egy találatot a vízvonal alatt. Ez találat utat talált a gépházba, ami lelassította a hajót. Ez után a Bismarck már nem tudta lehagyni a Price of Wales-t.

Ezzel a problémával a német csatahajókat amúgy sokkal kevésbé kritizálják, mint az alacsony páncélfedélzettel. A hajó tervezésekor azért nem valósítottak meg mély páncélzatot, mivel a tervezők úgy gondolták, hogy a vízvonal feletti találatok valószínűbbek, mint a vízvonal alattiak.

Írta: HZS89

Források:

• https://www.kbismarck.com/proteccioni.html
• http://www.kbismarck.com/genedata.html
• https://wows.hu/index.php/item/73-tirpitz-csatahajo#2-oldal
• http://www.kbismarck.com/german-fire-effect-tables.html
• https://www.chuckhawks.com/armor_schemes.htm
• http://www.navweaps.com/index_nathan/metalprpsept2009.php
• http://www.combinedfleet.com/b_underw.htm

Képek:

• https://www.kbismarck.com/photo037.jpg
• https://www.kbismarck.com/photo076.jpg
• https://www.kbismarck.com/proteccion6.gif
• https://www.deviantart.com/tzoli/art/Modified-Bismarck-class-Battleship-393016561