Cikkünk második részének középpontjában a jármű első és második bevetése, valamint háború utáni „újjászületése” áll.

A Varsói Egyetem főbejárata és az azt védő német bunker, 1944-ben. Muzeum Powstania Warszawskiego IS-80

A Varsói Egyetem, németek által hadianyag raktárként és részben katonai barakként használt, épületegyüttesének elfoglalására 1944. augusztus 26-án hajnali 4-kor megkezdett akció azonban már a legelején nehézségekbe ütközött. Az egyetem vaskapujához helyezett robbanótöltet nem bizonyult elég erősnek és csak egy második töltet felrobbantását követően tudta a „Jaś” sofőrje a páncélozott csapatszállítóval bedönteni az immár megroggyant kaput. A páncélosokból előretörő rohamcsapat tagjai így már betörhettek az egyetem területére, ahol lángszórók segítségével sikerült kiiktatniuk egy újabb német bunkert. Ezt követően páncéltörő gránátvetőjük segítségével gyorsan hatástalanítani tudták a felkelőket, az egyetemi könyvtár egyik felső emeleti ablakából, tűz alatt tartó német géppuskaállást.

Az egyetemi kampuszt ugyanekkor más irányokból megtámadó kisebb felkelő csapatok támadásai azonban nem bizonyultak eredményesnek, mi több a kezdeti meglepetésükből felocsúdó németek egyre hatásosabb gépfegyver tűzet zúdítottak az egyetemi könyvtár épülete előtti kis térre behajtó két páncélozott járműre és a Honi Hadsereg katonáira. Az intenzív tűzharcnak a könyvtár oldalában gyors ütemben felállított német könnyű páncéltörő ágyú megjelenése, valamint a minden bizonnyal a védők által riadoztatott német tankok közelgő moraja vetett véget. A német páncélosok jelentette veszély miatt a felkelők az egyetem területéről való gyors visszavonulás mellett döntöttek, elkerülve ezzel a bekerítést és a valószínűleg ezzel járó teljes megsemmisítést.

A homályos felvételen a Varsói Egyetem elleni támadásra készülő „Kubuś” és a rohamcsapat tagjai láthatóak 1944. augusztusának utolsó hetében

A sikertelen támadásban elesett a páncélozott járművekben utazó rohamosztag parancsnoka Adam Dewicz konspirációs nevén „Szary Wilk” (Szürke Farkas) őrmester és a fő- és mellékkapukat rohamozó egységek számos tagja. Dewicz őrmester emlékére a „Jaś” csapatszállítót ekkor keresztelik át „Szary Wilk-re”.

Az egyetem visszafoglalására tett első, sikertelen kísérlet „Kubuś” számos kisebb konstrukciós hibájára rávilágított, amelyeket a Honi Hadsereg mechanikusai lázas sietséggel próbáltak meg kijavítani az egyetem épületek visszafoglalására tett újabb kísérlet előtt. A szerelők mindenekelőtt egy új, páncélozott kémlelőnyílást alakítottak ki a sofőr számára, emellett új páncéllemezekkel erősítettek meg a géppuskás lövész helyét, valamint a járműbe való gyorsabb ki és beszállás érdekében kiszélesítették annak bejáratát, hiszen különösen a lángszórókkal és Molotov-koktélokkal felszerelt katonák számára volt nehéz feladat a „Kubuś” gyors elhagyása.

A Varsói Felkelés során a Honi Hadsereg katonái által használt „K-típusú” lángszóró. A kép jól érzékelteti milyen nehéz feladat lehetett a páncélozott csapatszállítóból való gyors kiszállás egy ilyen nagyságú fegyverrel. Muzeum Powstania Warszawskiego MPW-IN/167

A javításokat követően a „Kubuś” készen állt, hogy részt vegyen a Varsói Egyetem épületeinek visszafoglalására irányuló második támadásban. Az 1944. szeptember 2-án 16.00 órakor megkezdett akció előzetes terve szerint a „Kubuś”-nak az egyetem Oboźna úti oldalsó bejáratát támadva kellett volna megosztania a védők erejét. Ennek megfelelően 16.00 óra után pár perccel a csapatszállító megközelítette a kaput, majd a jármű géppuskása tűzet nyitott a Kémia Tanszék épületének emeleti ablakaiban található német állásokra. A németek viszonozták a támadók lövéseit, fokozatosan erősödő tűz alatt tartva a kapu környékét megakadályozták, hogy a rohamcsapat tagjai elhagyják a járművet és tevékenyen bekapcsolódjanak a támadásba. A kritikus helyzet feloldására a „Kubuś” utasítást adott a kapu bedöntésére, azonban a jármű alatt felrobbanó gránátfüzér egy csapásra irányíthatatlanná tette a járművet. A robbanás ugyanis súlyos károkat okozott az alulról gyengébben védett jobboldali elülső futóműnek és ebben a helyzetben a felkelőknek nem maradt más választásuk mint, hogy a továbbra is hatékony tűztámogatást nyújtó és lassan hátrafelé tolató páncélozott csapatszállító védelmében a környező lakótömbök felé vonuljanak vissza. Hasonló módon kudarccal zárult a „Szary Wilk” bevonásával az egyetem másik oldalkapuja ellen irányult támadás is. A Honi Hadsereg rohamát itt is sikerrel verték vissza a jól megerősített pozíciókból védekező német egységek.

A Varsói Egyetem és környező utcák birtoklásáért folytatott harcok során kilőtt német SdkFz 142/1 StuG 40 az egyetem fő bejáratától nem messze. Muzeum Powstania Warszawskiego MPW-IP/1227

Szeptember első hetére egyre súlyosabb vált a felkelők katonai helyzete. A Visztula túlpartján lévő német állásokat fokozatosan felszámoló Vörös Hadsereg látványos módon tartózkodott a felkelők közvetlen megsegítésétől (Sztálin a lengyel nemzeti ellenállásban a kommunizmus, háború utáni Lengyelországban való, kiépítésének egyik legnagyobb veszélyforrását látta, ezért még angol és amerikai szövetségeseinek a kérésére sem volt hajlandó komolyabb segítséget nyújtani a Honi Hadsereg számára), a Varsóba vezényelt nehézfegyverzetű német egységek pedig fokozatosan megkezdték a felkelők kezén lévő városrészek visszafoglalását. Szeptember 2-ra elesett az Óváros, szeptember 6-án pedig a Honi Hadsereg parancsnoksága a Visztula menti Powiśle városrész részleges feladása mellett döntött, így fennállt az a veszély, hogy az egyetem elleni sikertelen második támadást követően a kerület egyik szerelőműhelyében javításra váró „Kubuś” ellenséges kézbe kerül. Ennek elkerülésére a Honi Hadsereg helyi parancsnoksága utasítást adott a jármű visszavonulás előtti megsemmisítésére. A feladatra Franciszek „Franc” Kowalewski őrmestert jelölték ki, akinek azonban nem volt szíve elpusztítani a páncélozott járművet, ezért a gyújtószerkezet kiszerelését követően sorsára hagyta azt a szerelőműhely belső udvarán.

A „Kubuś” abban az állapotban, ahogy a háború végét követően egykori műhelyének udvarán megtalálták. A páncélzat felső részén jól látszanak a golyók által ütötte lyukak. 

Az akkorra már a Belváros területére visszaszorított varsói felkelők október 2-án kapituláltak, a hadifoglyok és a civil lakosság elszállítását követően pedig a német csapatok – Hitler utasításának  megfelelően – megkezdték a megmaradt épületek szisztematikus lerombolását. A nagyrészt porrá rombolt várost végül 1945. január 17-én „szabadította fel a Vörös Hadsereg.

A „Kubuś” eredeti, a Lengyel Hadsereg Múzeumában kiállított példánya 1977-ben. Narodowe Archiwum Cyfrowe  40-9-198-6

A háború befejeztével megkezdődött a romok eltakarítása és Varsó lassú és fájdalmas újjáépítése. A  munkálatokban résztvevő egykori felkelők legnagyobb meglepetésükre ekkor szembesültek azzal, hogy a némileg viharvert, de különben épp „Kubuś” még mindig ott állt az egykori műhely romos épületének udvarán. A járművet nem sokkal később átvontatták a Lengyel Hadsereg Múzeumának udvarára, ahol több mint két évtizedig többé-kevésbé megfeledkeztek róla (a kommunista lengyel államhatalom ellenségesen viszonyult a Honi Hadsereg egykori katonáihoz, ezért senkinek nem volt sietős, hogy lépéseket tegyen a harci jármű állagának  a megőrzése érdekében). Csupán 1967-ban, a némileg  engedékenyebb belpolitikai helyzet tette lehetővé, hogy egykori  tervezőjének Józef „Globus” Ferniknek a vezetésével megkezdődjön a „Kubuś” alapos felújítása, amely ezt követően egyedülálló darabként elfoglalta megérdemelt helyét a múzeum gyűjteményében.

Az újból működőképes eredeti jármű 2015-ben. Fot. PAP/Tomasz Gzell

2004-ben Juliusz Siudziński elkészítette a „Kubuś” működőképes, hiteles másolatát, amely a Varsói Felkelés 50. évfordulójára alkalmából létrehozott Varsói Felkelés Múzeumának udvarán került kiállításra. Az eredeti jármű 2015-ben újabb, teljes körű renováláson esett túl, ennek részeként rekonstruálták a csapatszállító teljes hajtóművet aminek köszönhetően 71 évvel a felkelést követően újból Varsó utcáin gurulhatott végig ez az egyedülálló konstrukció.

A „Kubuś” 2015-ös felújítását bemutató (lengyel nyelvű) Discovery Channel epizód

Szerző: Dobrowiecki Péter

NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁS blog | Facebook oldal

Irodalomjegyzék:

• Komorowski, Krzysztof: Bitwa o Warszawę ’44: militarne aspekty Powstania Warszawskiego. Warszawa 2004.
• Satora, Kazimierz: Podziemne zbrojownie polskie 1939-1944, Warszawa 2001.
• Tarczyński Jan: Pojazdy Armii Krajowej w Powstaniu Warszawskim, Warszawa 1994.
• Tarczyński Jan: „Kubuś” Pancerka Powstańczej Warszawy, Warszawa 2008.