Az U-5TS-t a Centurion és M48 Patton páncélzatának válaszául fejlesztették ki, mert a T-55-ös D-10-es 100mm űrméretű lövege nem tudta őket hatékonyan átütni és a britek is kifejlesztették a Royal Ordnance L7 105mm-es löveget a T-55-ösök ellen.

Az U-5TS 115mm-es leválóköpenyes, űrméret alatti szárnystabilizált páncéltörő lőszerének torkolati sebessége 1600 m/s volt és képes volt átütni akár 300 mm vastag hengerelt homogén páncélzatot is 1000 méter távolságból, ami több mint elég volt az újabb FV4201 Chieftain és M60 Patton harckocsik leküzdésére.

A T-62-es egy kéttengelyű lövegstabilizátort használt, ami még halálosabbá tette az U-5TS löveget. A stabilizátor segítségével a képzett harckocsizók képesek voltak elérni a menet közbeni 70%-os találati arányt 1000 méterről tankméretű célpontok ellen. A tűzgyorsaság 6-10 lövés volt percenként.

Mindezek ellenére a T-62-es nem volt annyira sikeres, mint a T-54/55, mert sokkal drágább volt, így hamarosan lecserélte a tankot a T-64-es a még erősebb 125mm-es 2A46 huzagolatlan löveggel és kompozit páncélzattal.

Írta: Muerte92