"Magyarországnak fejlett mezőgazdasága volt, már a 18. sz.-ban Európában elsőként!"


Hol volt fejlett a mezőgazdaság mikor echte jobbágyrendszer volt? Tőlünk fejlettebb termelési rendszerek voltak akkor már....De még így is a hasonló társadalmi viszonnyal bíró Lengyelország látta el fél európát és nyugaton (északon) már szabad paraszti rétegek voltak és hogy ez mennyire számít a kis Dánia példája mutatja meg majd később: velünk ellentétben a mezőgazdasággal került a világ élvonalába a XIX.sz-től...

"Jesszus. Dehogynem. Bármilyen pusztítást végzett a rendszer, mindig voltak akik készek és képesek lettek volna visszatérni a hagyományokhoz. "


Szerintem nem nagyon érted mire gondoltam...
Polgárság itt, 1867 után kezdett úgy ahogy kialakulni....de elkésett, felemás módon....vékony réteg volt nagyon és életmódjában, mentalitásában eléggé a nemességet másolta.....nem volt többszáz éves kapitalista/kereskedő tradiciója, mint a holland, angol meg hanza városok polgárságának....sem felhalmozott tőkéje, sem kapcsolatrendszere....

És ami a lényeg: a politikai elitet továbbra is a nemesség adta, így sem valódi demokrácia, sem valódi polgári társadalom nem jött létre 45-ig sem, mert nem volt kellő alapja!

Megragadt egy félfeudális szinten....nagy, szegényparaszti réteggel...

"Aztán, amikor kenyértörésre került sor akkor szépen magunkra hagyott mindenki, mint már annyiszor. (törökök, habsburgok stb.)"


Teljesen érthető és sejthető volt hogy "magunkra hagynak".....

Nem fognak kockáztatni egy világháborút miattunk, ráadásul már 10 éve le volt zsírozva hogy MO-ág szovjet érdekszféra és pont, nem volt mit tenni....ezt szembehányni felesleges....

Az egész alapvetően a társadalmi elégedetlenségekből alakult ki, fő mozgatórugója az volt, hogy a jelenlegi rendszer nem volt képes választ adni a lakosság problémáira, sőt, túlkapásaival, irracionális intézkedéseivel egyre fokozta a belső feszültséget. Az, hogy ez milyen rendszer is lett volna, az egy érdekes kérdés, hiszen pl.: a nemzetőrségek létrehozása, vagy az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérés szándéka ellentétes a szocialista ideológiával, ahol az ideológiai és kollektív alap mindig is felülírja a nemzeti és egyéni dolgokat.

Ráadásul mindezt alapvetően egy diktatúrán belül kezdett kibontakozni, ahol nyíltan nyilván senki nem a hatalom megdöntéséről, hanem annak megreformálásáról beszélt, beszélhetett. Azonban az elképzelések gyakorlati részei nem egy szocialista, hanem egy kapitalista berendezkedés képét rajzolták ki, ami alapvetően annak volt köszönhető, hogy a gyökereikhez, hagyományaikhoz próbáltak visszatérni az emberek, ahhoz, ami a háború előtt a maga módján, de működött, ami meg egy egyéni gazdálkodói kultúra volt, nem egy kollektív rendszer.

Elképzelések pedig elég kiforrottak voltak az egyes társadalmi rétegekben, nem véletlen, hogy belső társadalmi ellenállás egyáltalán nem alakult ki se akkor, se később. Persze ezeket nem nagyon tanították, tanítják. Próbálják zippelve leadni, mintha a pesti egyetemisták valahogy kirobbantottak volna itt bármit is a "fokozódó elégedetlenség miatt meg átragadt volna ez mindenre", miközben az események a teljes népesség elégedetlenségéből és változtatási igényéből adódtak, jó ideje az értelmiség között téma volt a mit és hogyan kellene, melynek része volt az is, hogy ne az orosz mondja meg, hogy itt mi legyen, majd mi magunk megoldjuk. Nem véletlen várták az emberek a nyugat segítségét. Nyilvánvalóan minden arra mutatott, hogy az orosz érdekszférától és a társadalmat vakságában és tudatlanságában megfojtó ideológiától próbáltunk elszakadni, hiszen a regnáló hatalom orosz mintára, az ottani folyamatokat másolva próbált vezetni az itt hatalmon lévő elit. Akit ugye az orosz ültetett a székébe.

Ha ez sikerül t volna nyugati segítséggel, akkor nem a szocializmust építettük volna tovább, azért ez elég világos volt, csak ott és akkor azt még senki nem tudta, hogy minek nevezze. Már csak azért sem, mert ugye a szocializmus reformja a kommunizmushoz vezet, ami elől éppen nagyon menekülőben voltunk, tehát semmiképpen se lehet azt mondani, hogy a követelések a kommunizmus eléréséért szálltak volna síkra, sőt sokkal inkább mutattak egy nyugati berendezkedésű társadalom irányába. Ezért hívjuk annak ami, és nem Műegyetemi felkelésnek az én értelmezésem sszerint.

Ennek a mondatnak nincs értelem

Egyrészt semmi esélyünk nem volt sikerrel megvívni ezt a szabadságharcot, ahhoz a Szovjetuniónak kellett volna önként lemondania az országról. Másrészt, mivel nem volt érdemi nyersanyag forrása az országnak, így kérdéses, mennyivel lennénk előrébb ahhoz képest, ahova jutottunk. A mezőgazdasági termékekre legfeljebb a 70-es évekig lett volna igény külföldön, ráadásul ebben az évtizedben jött a nagy olajár robbanás is. Szóval előrébb tartanánk? Mindenképp, viszont nem biztos, hogy ott, ahova szeretnénk képzelni magunkat.