Vidám Percek Méreg Ellen !

AntTheZ beküldte:

matyiabagoly beküldte:

Figyelem: Spoiler!

Frankenstein beküldte:

A filmet le is lehet tölteni

Erre en egesz eretnekseget tudok mondani.
KB. 15 eve nincs TV.-nk es nem is hianyzik.

Nekem csak kb. 4 éve nincs, de nem érzem azt a fene nagy veszteséget:)

Rallyefan81 beküldte:

(...)

Már messziről látom, ha Te posztolsz, Rallye!

Robb_HUN beküldte:

AntTheZ beküldte:

matyiabagoly beküldte:

Figyelem: Spoiler!

Frankenstein beküldte:

A filmet le is lehet tölteni

Erre en egesz eretnekseget tudok mondani.
KB. 15 eve nincs TV.-nk es nem is hianyzik.

Nekem csak kb. 4 éve nincs, de nem érzem azt a fene nagy veszteséget:)

Világéletemben hálás leszek a kereskedelmi tévéknek, hogy a rendszerváltás után leszoktattak a tévé előtti ücsörgésről, és rengeteg szabadidőt szabadítottak fel nekem, amit hasznosabban tölthetek el!

Bár csak poén lenne...

Szete58 beküldte:

Robb_HUN beküldte:

AntTheZ beküldte:

matyiabagoly beküldte:

Figyelem: Spoiler!

Frankenstein beküldte:

A filmet le is lehet tölteni

Erre en egesz eretnekseget tudok mondani.
KB. 15 eve nincs TV.-nk es nem is hianyzik.

Nekem csak kb. 4 éve nincs, de nem érzem azt a fene nagy veszteséget:)

Világéletemben hálás leszek a kereskedelmi tévéknek, hogy a rendszerváltás után leszoktattak a tévé előtti ücsörgésről, és rengeteg szabadidőt szabadítottak fel nekem, amit hasznosabban tölthetek el!

Én is így voltam vele...aztán felfedeztem hogy létezik ez az aimime műfaj...csederből vederbe tipikus esete

Amúgy ha már kicsit katonáskodunk,akkor legyen egy kis megunhatatlan Usztics

Még 2 történettel fárasztalak titeket,ha nem baj...talán olvastál már néhányan,de szerintem akkor is megéri 1x elolvasni őket
1:
Humoros történetek a világból;avagy a katonaság se mindig pokol
Jó szórakozást!
Katonaság és egyéb disznóságok -by Fóka-

Én az a korosztály vagyok,amelyik még másfél évig volt katona.Ebből következik,hogy túl vagyok a nyegyvenen,amikor már minden nap ajándék.Sőt,vészesen közeledem az ötven felé,ilyenkor az ember egyre inkább kezdi elhinni,hogy bizonyos kutyasétáltatós reklámok igaziak.Határőr voltam,azon belül is útlevélkezelő.A laktanya teljesen önellátó egységet képzett a falu szélén.Ez azt jelentette,hogy volt saját konyhakertünk,és disznókat is neveltünk.
Pesti panelgyerek lévén nem volt túl nagy tehetségem a konyhakert gongozásához,mezőgazdasági ismereteim valójában kimerültek a gyerekkori kötelező babcsíráztatásnál,vagy hogy néha megöntöztem a fikuszt.Mivel valamilyen perverz okból szinte csak pesti vagy nagyvárosi kölyköket vittek oda a határszélre,a többiek is hasonlóképpen voltak e téren kvalifikálva.Volt egy magas,kissé feminin -nem buzi,csak kissé feminin- jellegű,szemüveges srác,amolyan vérbeli,pesti entelleküel közöttünk.Mondom,hogy nem buzi,na ezt ma inkább úgy mondanánk hogy "szofisztikált" .Kerek szemüvege volt,mint John Lennonnak.Amikor az élelmezési logisztikát ellátó törzszászlós - tényleg törzszászlós volt,mert úgy nézett ki,mint egy fatörzs:vastag,érdes és mellesleg olyan bunkó.Szóval amikor a törzszászlós már sokadszor ordította le a fejét,hogy mit bénázik a palántázással,a srác szemében könnyek jelentek meg,művészies mozdulattal elejtett a szerszámot,és sírásba hajló hangon futva a körlet felé azt zokogta:"Nem tehetek róla,törzszászlós elvtárs,én ehhez túlságosan urbanizált vagyok!".Valószínűleg klisé szerűen az ágyra borulva zokogott,mint a filmekben a csalódott hölgyek.A törzszászlós elvtárs rendszere lefagyott az "urbanizált" szó hallatán,valószínűleg ez hiányzott a lexikális készletéből.Mi viszont remekül szórakoztunk az eseten,egészen addig,amíg a törzszászlós rebootlolt,és sztentori hangon ránk nem rivallt,futkosóval fenyegetőzve.
A disznótartásból úgy vettek ki a részem,ahogy odalenn az összes városi gyerek:az idősebb falusi katonák huncutul vigyorgó tekintetének és beszólásainak kereszt-tüzében Gellérthegy nagyságú disznószart-halmokat kellett lapátolnom a hetven fokos kánikulában.Ezen a ponton megjegyeznék egy igen fontos dolgot:Kánikula meg disznó kula nem jó párosítás,nekem elhihetik.Nem hazudok,akkora legyek döngtek körülöttem,először azt hittem hogy tollaslabdáznak a a disznók.Ha neked repül fáj,komolyan.Szóval sokat kellett dolgoznunk a saját húsadagunkért.A böllér feladatát is katona gyerek látta el, ő volt a szakácsunk is egyben,aki elvileg tenyeres-talpas paraszt gyerek volt.Olyan arca volt,mint egy normális embernek,csak fordítva.Ex-matematika szakos őrvezetőnk azt mondta rá:reciprok arc.Viszont nem volt a helyzet magaslatán,mivel általában mintegy másfél-két óráig tartott,mire sikerült kivégeznie a disznót.A disznóól közel volt a hálókörlethez.Tehát az onnan behallatszó zajok meglehetősen intenzíven voltak jelen.A disznókról tudni kell,hogy roppant intelligens állatok.De nem csak intelligensek,hanem szolidárisak is egyben.És ez azt jelenti,hogy ha az egyik disznót ölik és az visít,akkor a többiek is becsatlakoznak,lehetőleg decibelek tekintetében túlszárnyalva a szenvedő társukat.Szörnyű hangokat tud produkálni egy sertés,amikor ölik,csak hogy ezt a disznót nem ölték,hanem kínozták.Nos,a hádész legszörnyűségesebb bugyraiból kiszabadult elkárhoztatott bűnös lélek üvöltése eltörpül a szolidáris sertések együttes horror-kórusa mellett,amely úgy hatolt át a fejünkre szorított párnán.mint kés.Hiába is próbáltunk volta aludni még egy órácskát az esedékes ébresztőig.Mi önös érdekből konkrétan a böllér gyereknek szurkoltunk,de néha nagyon úgy nézett ki,hogy a disznó győz.Volt,hogy nem bírtuk már hallgatni a horrorfilmbe illő hangokat,ezért kimentünk megnézni ez az idióta barom.A disznó már több sebből vérzett,de még mindíg élt,sőt,szinte új erőre kapott.Mondom:Bazmeg,ez nem is gyílkolta,thai masszást adott neki.Éles hangján átkot szórt felénk disznó nyelven.A srác mindenhova szúrt,csak oda nem,ahol létfontosságú szervet érhetett volna.Olyan elszánt arca volt mint Russel Crow-nak a Gladiátorban,csak kevésbé Hollywood-komplatibilis kivételben.Konkrétan térden szúrta az a szerencsétlen állatot.
De végül a disznó csak kiszenvedte valahogy.Gondolom,megunta,feladta és inkább öngyilkos lett.Vagy a halállal megbékélő tibeti mantrákat dúdolva csendben elvérzett.Ami érdekes volt,hogy mi,katonák,ott a laktanyában mindig olyan disznóhúsos ételeket kaptunk,amik-hogy élelmiszer ipari szakkifejezéssel éljek- valamilyen rejtélyes okból kifolyólag disznóhúst csak nyomokban,ám disznó bőrt annál tartalmaztak.Soha,sehol nem találkoztam még ennyi sertésbőrrel.Kijött volna belőle az egész szakasznak egy-két hetente új pilótadzseki.
Elméleteket kezdtünk el gyártani,hogy miféle fura génytenyésztett,mutáns disznók lehetnek ezek.Mert hogy húst nem láttunk belőlük,csak bőrt.Kurva sok bőrt!Úgy gondoltuk,hogy van a disznó.De nem ám úgy ahogy itt,hogy csak csülök,itt a karaj,felsál,meg mittudomén.Nem.Itt a gerinc és rajta,bejgli szerűen feltekerve-tudod,mint a linóleum a TTL-ben -olyan cikra tíz-tizenöt négyzetméternyi bőr per disznó.
Egyik híres ottani étel volt az úgynevezett"dzsuvás káposzta",ami elvileg székelykáposzta néven lett kvázi anyakönyvezve,de a néhai Székely József vármegyei főlevéltáros -akiről az étel az 1800-as években elnevezték,mert hogy valójában semmi köz a székelyekhez- nem forgott,hanem magas fordulatszámon pörgött a a sírjában,mint valami erőmű turbinája,amikor ezt a szörnyű,rettenetes,űrlényre emlékeztető valamit székelykáposztának merészelték nevezni.A takonyszerű lében néhány káposztafoszlány társaságában a sertésbőr uralkodott.Csak bőr volt benne,rengeteg bőr.De ne legyek igazságtalan:nem csak bőr volt benne,hanem szőr is.Egyik katonatársam frappánsan el is nevezte a torok kéményseprőjének.Úgy álltak ki belőle a szőrök,hogy úgy nézett ki a tányér,mintha egy második világháborús mágneses tüskés tengeri tapadóakna figyelne benne.Csak ez még rezgett is.Komolyan mondom,egy David Cronenberg fim kellős közepén érezte magát az ember,de tényleg.Nem vagyok finnyás gyerek,délpesti gyerek vagyok.Én megeszem hidegen a pacalt.De azért az én arcomon is megjelent a szürke ötven árnyalata.Pedig akkor még a könyv meg a film még sehol sem volt.Meg a zöldé is,ami azt illeti.A szakasz arca konkrétan khaki szint öltött az egytálétel puszta látványától.Aztán rájöttünk:Lehet,hogy az a határőrség biológiai álcázó hadművelete volt.

2:
Vásárlói vélemény
Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket.

Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt!
Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom.
Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt.
Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés…
Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…

Kedves Mustan, a második történettel feldobtad az unalmas estém! Köszönet! Bár azt hiszem nem fogok kelbimbót enni mostanában.

Mustan beküldte:

Még 2 történettel fárasztalak titeket,ha nem baj...talán olvastál már néhányan,de szerintem akkor is megéri 1x elolvasni őket

Figyelem: Spoiler!

1:
Humoros történetek a világból;avagy a katonaság se mindig pokol
Jó szórakozást!
Katonaság és egyéb disznóságok -by Fóka-

Én az a korosztály vagyok,amelyik még másfél évig volt katona.Ebből következik,hogy túl vagyok a nyegyvenen,amikor már minden nap ajándék.Sőt,vészesen közeledem az ötven felé,ilyenkor az ember egyre inkább kezdi elhinni,hogy bizonyos kutyasétáltatós reklámok igaziak.Határőr voltam,azon belül is útlevélkezelő.A laktanya teljesen önellátó egységet képzett a falu szélén.Ez azt jelentette,hogy volt saját konyhakertünk,és disznókat is neveltünk.
Pesti panelgyerek lévén nem volt túl nagy tehetségem a konyhakert gongozásához,mezőgazdasági ismereteim valójában kimerültek a gyerekkori kötelező babcsíráztatásnál,vagy hogy néha megöntöztem a fikuszt.Mivel valamilyen perverz okból szinte csak pesti vagy nagyvárosi kölyköket vittek oda a határszélre,a többiek is hasonlóképpen voltak e téren kvalifikálva.Volt egy magas,kissé feminin -nem buzi,csak kissé feminin- jellegű,szemüveges srác,amolyan vérbeli,pesti entelleküel közöttünk.Mondom,hogy nem buzi,na ezt ma inkább úgy mondanánk hogy "szofisztikált" .Kerek szemüvege volt,mint John Lennonnak.Amikor az élelmezési logisztikát ellátó törzszászlós - tényleg törzszászlós volt,mert úgy nézett ki,mint egy fatörzs:vastag,érdes és mellesleg olyan bunkó.Szóval amikor a törzszászlós már sokadszor ordította le a fejét,hogy mit bénázik a palántázással,a srác szemében könnyek jelentek meg,művészies mozdulattal elejtett a szerszámot,és sírásba hajló hangon futva a körlet felé azt zokogta:"Nem tehetek róla,törzszászlós elvtárs,én ehhez túlságosan urbanizált vagyok!".Valószínűleg klisé szerűen az ágyra borulva zokogott,mint a filmekben a csalódott hölgyek.A törzszászlós elvtárs rendszere lefagyott az "urbanizált" szó hallatán,valószínűleg ez hiányzott a lexikális készletéből.Mi viszont remekül szórakoztunk az eseten,egészen addig,amíg a törzszászlós rebootlolt,és sztentori hangon ránk nem rivallt,futkosóval fenyegetőzve.
A disznótartásból úgy vettek ki a részem,ahogy odalenn az összes városi gyerek:az idősebb falusi katonák huncutul vigyorgó tekintetének és beszólásainak kereszt-tüzében Gellérthegy nagyságú disznószart-halmokat kellett lapátolnom a hetven fokos kánikulában.Ezen a ponton megjegyeznék egy igen fontos dolgot:Kánikula meg disznó kula nem jó párosítás,nekem elhihetik.Nem hazudok,akkora legyek döngtek körülöttem,először azt hittem hogy tollaslabdáznak a a disznók.Ha neked repül fáj,komolyan.Szóval sokat kellett dolgoznunk a saját húsadagunkért.A böllér feladatát is katona gyerek látta el, ő volt a szakácsunk is egyben,aki elvileg tenyeres-talpas paraszt gyerek volt.Olyan arca volt,mint egy normális embernek,csak fordítva.Ex-matematika szakos őrvezetőnk azt mondta rá:reciprok arc.Viszont nem volt a helyzet magaslatán,mivel általában mintegy másfél-két óráig tartott,mire sikerült kivégeznie a disznót.A disznóól közel volt a hálókörlethez.Tehát az onnan behallatszó zajok meglehetősen intenzíven voltak jelen.A disznókról tudni kell,hogy roppant intelligens állatok.De nem csak intelligensek,hanem szolidárisak is egyben.És ez azt jelenti,hogy ha az egyik disznót ölik és az visít,akkor a többiek is becsatlakoznak,lehetőleg decibelek tekintetében túlszárnyalva a szenvedő társukat.Szörnyű hangokat tud produkálni egy sertés,amikor ölik,csak hogy ezt a disznót nem ölték,hanem kínozták.Nos,a hádész legszörnyűségesebb bugyraiból kiszabadult elkárhoztatott bűnös lélek üvöltése eltörpül a szolidáris sertések együttes horror-kórusa mellett,amely úgy hatolt át a fejünkre szorított párnán.mint kés.Hiába is próbáltunk volta aludni még egy órácskát az esedékes ébresztőig.Mi önös érdekből konkrétan a böllér gyereknek szurkoltunk,de néha nagyon úgy nézett ki,hogy a disznó győz.Volt,hogy nem bírtuk már hallgatni a horrorfilmbe illő hangokat,ezért kimentünk megnézni ez az idióta barom.A disznó már több sebből vérzett,de még mindíg élt,sőt,szinte új erőre kapott.Mondom:Bazmeg,ez nem is gyílkolta,thai masszást adott neki.Éles hangján átkot szórt felénk disznó nyelven.A srác mindenhova szúrt,csak oda nem,ahol létfontosságú szervet érhetett volna.Olyan elszánt arca volt mint Russel Crow-nak a Gladiátorban,csak kevésbé Hollywood-komplatibilis kivételben.Konkrétan térden szúrta az a szerencsétlen állatot.
De végül a disznó csak kiszenvedte valahogy.Gondolom,megunta,feladta és inkább öngyilkos lett.Vagy a halállal megbékélő tibeti mantrákat dúdolva csendben elvérzett.Ami érdekes volt,hogy mi,katonák,ott a laktanyában mindig olyan disznóhúsos ételeket kaptunk,amik-hogy élelmiszer ipari szakkifejezéssel éljek- valamilyen rejtélyes okból kifolyólag disznóhúst csak nyomokban,ám disznó bőrt annál tartalmaztak.Soha,sehol nem találkoztam még ennyi sertésbőrrel.Kijött volna belőle az egész szakasznak egy-két hetente új pilótadzseki.
Elméleteket kezdtünk el gyártani,hogy miféle fura génytenyésztett,mutáns disznók lehetnek ezek.Mert hogy húst nem láttunk belőlük,csak bőrt.Kurva sok bőrt!Úgy gondoltuk,hogy van a disznó.De nem ám úgy ahogy itt,hogy csak csülök,itt a karaj,felsál,meg mittudomén.Nem.Itt a gerinc és rajta,bejgli szerűen feltekerve-tudod,mint a linóleum a TTL-ben -olyan cikra tíz-tizenöt négyzetméternyi bőr per disznó.
Egyik híres ottani étel volt az úgynevezett"dzsuvás káposzta",ami elvileg székelykáposzta néven lett kvázi anyakönyvezve,de a néhai Székely József vármegyei főlevéltáros -akiről az étel az 1800-as években elnevezték,mert hogy valójában semmi köz a székelyekhez- nem forgott,hanem magas fordulatszámon pörgött a a sírjában,mint valami erőmű turbinája,amikor ezt a szörnyű,rettenetes,űrlényre emlékeztető valamit székelykáposztának merészelték nevezni.A takonyszerű lében néhány káposztafoszlány társaságában a sertésbőr uralkodott.Csak bőr volt benne,rengeteg bőr.De ne legyek igazságtalan:nem csak bőr volt benne,hanem szőr is.Egyik katonatársam frappánsan el is nevezte a torok kéményseprőjének.Úgy álltak ki belőle a szőrök,hogy úgy nézett ki a tányér,mintha egy második világháborús mágneses tüskés tengeri tapadóakna figyelne benne.Csak ez még rezgett is.Komolyan mondom,egy David Cronenberg fim kellős közepén érezte magát az ember,de tényleg.Nem vagyok finnyás gyerek,délpesti gyerek vagyok.Én megeszem hidegen a pacalt.De azért az én arcomon is megjelent a szürke ötven árnyalata.Pedig akkor még a könyv meg a film még sehol sem volt.Meg a zöldé is,ami azt illeti.A szakasz arca konkrétan khaki szint öltött az egytálétel puszta látványától.Aztán rájöttünk:Lehet,hogy az a határőrség biológiai álcázó hadművelete volt.

2:
Vásárlói vélemény
Miután közölték velem, hogy a golyóim úgy néztek ki, mint egy öregedő rasztafári feje, elhatároztam, hogy fejest ugrok a dolgok közepébe és veszek egy ilyen krémet, mivel a korábbi borotválási próbálkozásaim csak csekély sikerrel jártak és majdnem elroppant a gerincem, amikor megpróbáltam elérni a problémásabb részeket.

Mivel kissé romantikus vagyok, úgy gondoltam, a tettet az asszony szülinapjára időzítem, hogy érezze a törődést. Jóval előtte megrendeltem a terméket, és mivel az Északi-tengeren dolgozok, úgy gondoltam, keményebb vagyok, mint az előző vélemények írói, akiket puhány irodai alakoknak tartottam… Ó, társaim a fájdalomban, micsoda tévedés volt!
Megvártam, míg az asszony az ágyba bújt, és miután homályos utalásokat tettem neki valami különleges meglepetésről, lementem a fürdőszobába. Kezdetben minden jól ment, felkentem a krémet és vártam, hogy valami történjen. Nem kellett sokáig várnom.
Először kellemes melegséget éreztem, melyet pillanatokon belül olyan intenzív, égető érzés váltott fel, amit csak úgy tudok leírni, minta ketten húzták volna a szögesdrótból készült alsógatyámat a farpofáim közé, azzal a feltett szándékkal, hogy a fejemmel kiüssem a plafont. Addig az éjszakáig a vallás nem játszott nagy szerepet az életemben, de akkor készséggel híve lettem volna bármelyik vallásnak, amelyik megszünteti azt a kegyetlen égető érzést a hátsó kijárat körül, amely pusztulással fenyegette a koronaékszereket is. Miközben azért küzdöttem, hogy ne harapjam át a fájdalomtól az alsó ajkamat, megpróbáltam lemosni a krémet, amivel csak annyit értem el, hogy egy szőrcsomó eldugította a lefolyót. Könnyektől elhomályosult szemmel támolyogtam ki a hallon keresztül a konyhába, és - mivel járni nem nagyon voltam képes - az utolsó métert kúszva tettem meg a hűtőszekrényig valami hűsítő fájdalomcsillapító reményében. Feltéptem a hűtőgép ajtaját, megláttam egy doboz jégkrémet, aminek letéptem a tetejét és magam alá helyeztem. A megkönnyebbülés fantasztikus, de csak időleges volt, mivel a jégkrém meglehetősen gyorsan elolvadt és az égető érzés hamar visszatért. A jégkrémes doboz kialakítása miatt ráadásul a kipufogót nem tudtam hűsíteni, ezért körbetapogattam a mélyhűtőfiókot valami más után kutatva, mivel biztos voltam benne, hogy a látásomat meglehetősen hamar újra el fogom veszíteni. Megragadtam egy zacskót, amiről később kiderült, hogy fagyasztott kelbimbó volt, kiszakítottam, és közben próbáltam olyan csendben maradni, amennyire csak tudtam. Fogtam egy marék kelbimbót és megkíséreltem párat beszorítani a farpofáim közé, de hiába. Azért nem működött a dolog, mert egy kevés krémnek sikerült feljutnia a végbelembe, ami olyan érzést okozott, mintha egy rakétahajtómű dolgozott volna bennem odalent. Kétségkívül – és egyben remélhetőleg is – ez volt az egyetlen pillanat az életemben, amikor arra vágytam, bárcsak megjelenne egy homokos hóember a konyhában, amiből látható, milyen mélyre lettem volna képes süllyedni a fájdalom csillapítása érdekében. Fájdalomtól elgyötört elmém csak azt az ötletet volt képes kiszenvedni magából, hogy egy kelbimbót óvatosan felhelyeztem oda, ahol még előtte semmi sem járt.
Balszerencsémre a konyhából kihallatszó furcsa nyögésekre felriadt asszony ezt a pillanatot választotta ki, hogy utána járjon a zajok forrásának, akit az a látvány fogadott, hogy a seggem az égnek mered, golyóimról epres jégkrém csöpög, és éppen egy szem kelbimbót tolok a lyukamba, miközben azt nyöszörgöm: Hú, de jó érzés…
Érthető módon megrázta a látvány és felsikított, és mivel nem láttam az érkezését, a hangtól önkéntelenül összerándultam, ami miatt a kelbimbó meglehetős sebességgel kilövődött belőlem éppen az ő irányába. Megértem, hogy nem éppen arra a különleges meglepetésre vágyott, hogy éjjel 11 órakor egy kifingott kelbimbóval lábon lőjék a konyhában, és az sem segített rajtam, hogy másnap a gyerekeknek meg kellett magyarázni a jégkrémben látható furcsa lenyomat keletkezésének körülményeit. Szóval, összességében a Veet eltávolítja a szőrt, a méltóságot és az önbecsülést…

Saját kútfő????


"Aztán rájöttünk:Lehet,hogy az a határőrség biológiai álcázó hadművelete volt."

Nem,
1.:biológiai kísérlet: meddig maradtok életben.
2.: ős-Survivor városlakóknak, Nagy Testvér nézte a műsort.

Szete58 beküldte:

Rallyefan81 beküldte:

(...)

Már messziről látom, ha Te posztolsz, Rallye!

Vajon miből Kapitányom?

Mikor egy 200 üzemórás 40tonnás , 500ezer fontos géppel 2 köbméteres kanállal 2 db rozzant 20 fontos talicskát pakolsz, miközben ott áll mellette egy lapátos ember.. Na azt hívják gazdasági fejlődésnek.
2:15-től

Szete58 beküldte:

[...]leszoktattak a tévé előtti ücsörgésről, és rengeteg szabadidőt szabadítottak fel nekem, amit hasznosabban tölthetek el!

Úgy mint, wot és wotinfo?

Rallynak Hallowen-re.

treffhetes10 beküldte:

Szete58 beküldte:

[...]leszoktattak a tévé előtti ücsörgésről, és rengeteg szabadidőt szabadítottak fel nekem, amit hasznosabban tölthetek el!

Úgy mint, wot és wotinfo?

Yessss!