Alapvető szovjet problémák

A második világháború idején a modern hadseregek jelentős mértékben támaszkodtak a rádiókra, mint híradástechnikai eszközökre. A rádiónak ugyan több előnye is volt a többi híradási módszerhez képest, de volt egy nagyon nagy hátránya is: az ellenség is hallhatta.
Mivel a rádió üzeneteket egy megfelelően felszerelt ellenfél elfoghatta, ezért a második világháború idején a felkészültebb államok már jelentős erőfeszítéseket öltek az üzenetek titkosításába.

Ezen a téren 41-ben, a Barbarossa-hadművelet megindulásakor a szovjetek elég komoly problémákkal néztek szembe. Ennek az volt az egyik legalapvetőbb oka, hogy a szovjet haderő és úgy általában a szovjet állam nem rendelkezett megfelelő mennyiségben rejtjelező-gépekkel.

A rejtjelező-gépek hiánya miatt a szovjet rádióforgalmat túlnyomó többségét manuálisan, emberi munkaerővel titkosították. Ez a második világháború idején már elavult volt. Ennek az lett az egyik következménye, hogy a németek képesek voltak a szovjet üzenetek többségét megfejteni.

A manuális titkosítás nem csak azért volt problémás, mert kevésbé volt biztonságos, hanem azért is, mert hosszabb ideig tartott. Ezért ez a szovjet haderő vezetésének a lassúságához is hozzájárult.

A legjobb német információforrás: az NKVD rádióforgalma

A németek a szovjet hadsereg mellett más szervezetek rádióforgalmát is lehallgatták. Ezek közül a legjobb információforrás az NKVD volt, ami a szovjet belügy volt.

A 30-as évek Szovjetuniójában az NKVD egy hatalmas szervezet volt. Ők voltak alapvetően a belügy, de számos más tevékenység is hozzájuk tartozott. A német rádiófelderítés már a 30-as években elkezdte figyelni az NKVD rádióforgalmát. Akkoriban a megfejtett szovjet üzenetek 70 százaléka az NKVD-től származott.

A NKVD a világháború alatt is jó információforrásnak bizonyult a németek számára. Az NKVD üzeneteiből kiderültek katonai, gazdasági és politikai jellegű információk is.

Akkoriban az egyik legjelentősebb NKVD tevékenység a vasút biztosítása volt. Ezért az NKVD üzenetiből kiderültek információk a szovjet logisztikáról is.

Ahhoz, hogy az NKVD üzeneteit rendszeresen meg tudták fejteni a német hírszerzők, jelentős mértékben hozzájárult, hogy az NKVD hanyagul kezelte a titkosítást. Ennek az volt oka, hogy a rejtjelkulcsaikat gyakran hosszú időn keresztül változtatás nélkül használták, ami miatt a német hírszerzők képesek voltak azokat megfejteni. Az NKVD rádióforgalmát 44-ig jól tudták olvasni a német hírszerzők.

Szovjet eredmények

A szovjetek szintén végeztek rádiófelderítést, de kezdetben azt jelentősen akadályozta, hogy velük ellentétben a németek legfontosabb üzenetei rejtjelező-gépekkel titkosítva voltak.

Ez a szovjet probléma bizonyos mértékben csökkent, mivel 41 folyamán szovjet kézre kerültek német rejtjelező-gépek. A német Enigmák birtokában a szovjetek nekiláthattak a feltörésük kidolgozásához.

Egy másik tényező, ami miatt idővel lettek szovjet eredmények a területen, az volt, hogy a németek szövetségében lévő államok (pld: Románia) gyengébb titkosítást használtak, mint a német haderő.

A szovjetek becsületére legyen mondva, hogy ugyan a katonai titkosításuk problémás volt, de a diplomáciai titkosításuk feltörhetetlen volt.

A szovjetek az 1943-45 időszakban az üzenetek feltörése mellett jelentős erőfeszítéseket öltek a rádió-iránymérésbe is, amivel követni tudták a német csapatok mozgását. Ebben az időszakban már az is segítette a szovjeteket, hogy mivel már ők nyerték a csatákat, ezért egyre többször kerültek német titkosítási anyagok a kezükbe.

A Forschungsamt tevékenysége

A német rádiófelderítést végző szervek közül a legkevésbé ismert a Forschungsamt volt. Ez a német politikai vezetés saját rádiófelderítő szervezete volt. Ez annyira titokban működött, hogy a világháború alatt a szövetséges hírszerzés tudomást sem szerzett róla.

Ezt a szervezetet 1933-ban hozták létre és Hermann Göring alá tartozott. Hivatalosan a légierő része volt, de valójában egy független szervezet volt. Kezdetben diplomáciai vonalak lehallgatására és a lakosság figyelésére specializálódtak. A német rádiófelderítő szervek közül ez lett a „leggazdagabb, a legtitokzatosabb, a legnácibb és a legbefolyásosabb”.

Az FA általában nem kódolt üzenetek feltörésével foglalkozott, az az általuk feldolgozott információknak csak a 20 százalékát adta. Egyszerűbb volt a titkosítatlan kereskedelmi rádióforgalmat figyelni. A szervezet létszáma a háború folyamán elérte a 2000 főt.

A világháború alatt átváltottak a külföldi sajtó és a kereskedelem figyelésére, amiről a jelentéseiket az NSDAP vezetése felé továbbították. Ekkoriban a szervezet legnagyobb sikere a szovjet hadiipar lehallgatása volt.

Erről azt kell tudni, hogy a szovjetek a lehallgatás elkerülése érdekében amennyiben lehet, úgy a vezetékes híradást erőltették. Viszont mivel a Szovjetunió volt a világ legnagyobb területű országa, ezért nem lehetett mindent vezetékkel összekötni. Ezért a szovjet ipar üzemei tipikusan rádiókkal üzentek egymásnak. Az FA ezt a rádióforgalmat lehallgatta.

Írta: HZS89

Források:

• https://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/05/nkvd-operational-and-high-level-codes.html
• https://chris-intel-corner.blogspot.com/2014/07/compromise-of-soviet-codes-in-wwii.html
• https://chris-intel-corner.blogspot.com/2013/07/soviet-codebreakers-of-wwii.html
• https://www.cryptomuseum.com/index.htm
• http://www.ticomarchive.com/the-targets/fa-nazi-party
• http://chris-intel-corner.blogspot.com/2011/09/forschungsamts-biggest-success.html