A történelem legnagyobb összecsapása 1939-ben robbant ki. Ebben igen nagy szerepe volt a csapatok tűztámogatásának, ami a veszteségek túlnyomó többségét okozta. Alább a német csapatok technikai előnyeiről olvashatnak, ami a gyors tűztámogatás volt.
A veszteségek okai
Kevésbé ismert tény, hogy a második világháborús csatatereken a veszteségek túlnyomó többségét nem a kézifegyverek, hanem a támogató nehézfegyverek okozták. Rádadásul nem is kicsi volt a különbség, a veszteségek több mint 80 százalékát okozták a nehézfegyverek.
Ezek közé alapvetően a géppuskák, az aknavetők, a gyalogsági lövegek és a tüzérség tartozott.
A németek ezek közül leginkább a géppuskákat tekintve voltak előnybe: a német géppuskák tűzgyorsasága kétszerese volt a tipikus korabeli fegyverekének, ami több találatot jelentett.
A géppuskáknak az volt a jelentősége, hogy azok adták a leggyorsabb tűztámogatást: míg a tüzérség válaszidője akár fél óra is lehetett, addig a géppuskákat 1-2 perc alatt elő lehetett készíteni.
Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy a német gyalogság le tudta rohanni az ellenfelet.
Német géppuska akcióban
1939-1940
A háború korai szakaszában egy német lövésszakasz 3 vagy 4 lövészrajjal rendelkezett, amiknek a fő fegyvere összesen 3 vagy 4 géppuska volt.
A legtöbb német lövészszázad ekkoriban 3 lövészszakasszal rendelkezett, de voltak olyanok is amik néggyel plusz 2 további géppuskával. Egy ilyen nagyobb század összesen akár 18 géppuskával is rendelkezhetett.
Ezzel szemben 1940-ben egy francia lövésszázad összesen 12 géppuskával rendelkezett.
Német előny 1941-ben: géppuskaszázadok
A Barbarossa-hadművelet kezdetekor egy előírás szerint felfegyverzett német lövészzászlóalj rendelkezett egy géppuskaszázaddal, ami a zászlóalj tűztámogatását biztosította. Ennek összesen 12 állványra szerelt géppuskája volt.
Német géppuska háromlábú állványon
Emellett a németek a géppuskáikat elég rugalmasan alkalmazták: a németek a géppuskákat gyakran leszerelték az állványról és golyószórókká alakították.
Egy szovjet lövésszakasznak 1941-ben 2-4 golyószórója volt. Egy német lövészszakasz 1941-ben 4 géppuskával rendelkezett, de amennyiben hozzá számoljuk a géppuskaszázad géppuskáit, úgy már 5-6 ilyen fegyverrel rendelkezhettek.
A német géppuskák
A háború kitörésekor a fő német géppuska típus az MG 34 volt. Ennek 900 lövés/perc volt a tűzgyorsasága és többféle módon is alkalmazható volt.
A típus lehetett golyószóróként is alkalmazni, amely esetben kettős-csigatárral látták el. Emellett állványra szerelve alkalmazhatták géppuskaként is.
A legtöbb második világháborús golyószóró kevesebb, mint 50 golyóval rendelkezett a tárában. Ezzel szemben az MG 34 kettős csigatára 75 lőszert tudott betölteni.
Német géppuska kettős-csigatárral
A szovjet DP-29 tárja 47 lőszeres volt, a brit Bren esetében 30 lőszer, az amerikai BAR esetében pedig 20 lőszer volt a tár kapacitása.
1942-től: az MG 42
A háború közepén jelent meg a fronton a német hadsereg új géppuska típusa, az MG 42. Ennek az volt az előnye, hogy egyszerűbben lehetett gyártani, ami miatt nagy mennyiségben gyárthatták.
A 42-es a gyártási darabszáma mellett a tűzerőben is felülmúlta az elődjét: míg a korábbi 34-es tűzgyorsasága 900 lövés/perc körül volt, a 42-es 1200 lövés/perc tűzgyorsasággal lőtt.
MG 42
Alkalmazás a háború későbbi szakaszában
Abban, hogy a német gyalogság hatásosan tudott védekezni, igen nagy szerepe volt a géppuskáknak.
Ennek alapvetően volt az oka, hogy egy német lövészraj tűzerejének a nagy részét a raj géppuskája adta. Mivel a géppuska (és a lőszer) mozgatásához és kezeléséhez elég volt 3 ember, ezért egy német lövészraj akkor is rendelkezett a tűezerjének a nagy részével, hogyha a 9 fős lövészrajból csak 3-an maradtak harcképesek. Vagyis a német lövészraj harmadlétszámon is tudott harcolni.
Egy német lövészraj fegyverzete a háború későbbi szakaszában
Források:
Képek:
2 hozzászólás
Csatlakozz hozzánk facebook-on is
Kövesd Twitch csatornánkat
Nézd meg archív videóinkat
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...