Írta: HZS89

A német 1944 mintájú gránátos-ezred

1943-ban a német haderő számára már komoly probléma volt a létszámhiány, a legtöbb gyaloghadosztályt már nem tudták feltölteni az előírt szintre. Ezért 1943 végén átszervezték a német gyaloghadosztályokat, hogy azok alacsonyabb létszámmal is tudjanak harcolni.

A fő változtatás az volt, hogy az 1944 mintájú német gyalogezredekben (illetve akkor már gránátos-ezredeknek nevezték őket) a lövészzászlóaljak számát háromról kettőre csökkentették. Ez egyéb változásokkal együtt azt eredményezte, hogy az ezredek létszáma 38 százalékot csökkent.

Viszont ezt kompenzálta, hogy a tűzerő nőtt. A géppuskák száma 111-ről 137-re nőtt az ezredek állományában. Továbbá az ezredek állományában megjelent ezredenként 36 darab Panzerschrek páncéltörő rakétavető.

A tűzerő növelésének a részeként a német lövészszázadok kaptak egy-egy géppuskaszakaszt.

A Füsilier-zászlóaljak

A háború végén a német gyaloghadosztályok számára megpróbáltak biztosítani egy mobil tartalékot, amit Füsilier-zászlóaljaknak neveztek. Ezeket a felderítő-alakulatokból hozták létre és gyakorlatilag egy mobil lövészzászlóalj voltak.

A Füsilier-zászlóaljak általában egy kerékpáros-századdal rendelkeztek, ami mellett a többi két század gépkocsizó volt. A gyakorlatban viszont nem mindig tudták a gépkocsikat biztosítani és hadosztályok jelentős része nem kapta meg a Füsilier-egységét.

Szervezeti jellemzők: harccsoportok (Kampfgruppek)

A háború végén a német csapatok gyakran nem az előírt szervezeti formában harcoltak, hanem a lehetőségeknek és céloknak megfelelően összeállított harccsoportokban (Kampfgruppe). Egy Kampfgruppe mérete hadtesttől akár századig is terjedhetett. A legtöbb Kampfgruppe létszáma zászlóalj szinten volt.

A németek a harccsoportokat eléggé rugalmasan kezelték: különböző hosszúságú ideig állhattak fent és általában egy feladatra jöttek létre.

Az amerikaik megfigyelései kissé eltéretek ettől: szerintük a legtöbb Kampfgruppe ezred erősségű volt, általában egy gyalogezreden alapult, ami megerősítettek tüzérséggel és egyéb egységekkel.

A német páncélvadászosztályok a háború végén

A németek a páncélvédelmet hadosztály-szinten szervezték. Egy 1944 mintájú német gyaloghadosztály rendelkezett egy páncélvadászosztállyal az ezredek saját páncéltörő egységein túl.

Az osztály egy önjáró és egy vontatott századdal rendelkezett. Ezen kívül az osztály rendelkezett még egy légvédelmi századdal is. Az önjáró század vagy Sturmgeschütz rohamlövegekből állt, vagy pedig Hetzer vadászpáncélosokból.

A második világháború végén a német haderő 50 mm-es, 75 mm-es és 88 mm-es páncéltörő lövegeket alkalmazott. A nagyobb űrméretűeknek nagyobb volt a páncélátütése, ami miatt azok át tudták ütni az ellenséges harckocsik homlokpáncélzatát.

Ugyan a háború végén már az 50 mm-es páncéltörő lövegeknek elégtelen volt a páncélátütése, de a német ipar nem tudott annyi páncéltörő löveget gyártani, hogy a régebbi gyártásúakat ki tudják váltani. Ezért a német vontatott páncélvadász-századok még a háború végén is alkalmazták azokat.
Ahhoz, hogy a kisebb átütéssel rendelkező 50 mm-es páncéltörő lövegeket is hatásosan alkalmazni tudják, azokat az amerikaiak megfigyelése szerint a németek úgy állították fel, hogy oldalba lőjék a közeledő ellenséges harckocsikat.

Gordon L. Rottman szerint a vontatott páncéltörő lövegekkel a következő problémák voltak: a kisebb űrméretűeknek a háború végén már elégtelen volt a páncélátütése. A nagyobb űrméretűeket viszont nehezebb volt mozgatni és álcázni. Ezért nem véletlen, hogy a háború végén a német haderő inkább kiváltotta azokat páncélrémekkel.

Német 75 mm-es páncéltörő löveg

Német páncélvédelem a háború végén: a Panzerschreck

Az 1944 mintájú német gyalogezredekben a páncéltörő lövegek többségét Panzerschreck egységekkel váltották ki. A németek ezeket a páncéltörő fegyvereket igen nagy számban alkalmazták: egy 1944 mintájú német gyalogezred 36 darabbal rendelkezett.

Később a német haderő már felállított Volksgrenadier vagyis népigránátos-ezredeket. Ezeknek még több, ezredenként 54 Panzerschreck volt az állományában.

A Panzershcreck-et az amerikai Bazooka inspirálta, de annál jelentősen nagyobb volt a teljesítménye. Míg a Bazooka űrmérete 60 mm volt, addig a Panzerschreck esetében ez 88 mm volt. Ezért a német fegyvernek nagyobb volt a páncélátütő-képessége.

Panzerschreck és Bazooka egymás mellett.

A németek a háború végén a páncélrémeket hármasával alkalmazták. Ilyenkor a védelemre kijelölt frontszakaszon a páncélrémek számára 3 V alakú állást ástak, amik az ellenfél felé néztek. Ennek következtében a 3 csapatból legalább kettő tudott tüzelni a közeledő ellenséges harckocsikra.

A világháború legjobb géppuskája: az MG 42

1942-től kezdve megjelent a német csapatok arzenáljában egy új fegyver, az MG 42. Ez egy géppuska volt, ami a német gyalogság fő fegyverévé vált a világháború folyamán.

Ez a fegyver elsősorban a tűzgyorsaságával tűnt ki: míg a legtöbb világháborús géppuska tűzgyorsasága percenként 500-600 lövés körül volt, addig az MG 42 esetében ez 1200 lövés volt percenként.

MG 42

Ez azért volt lényeges, mert a géppuskák hatásának az elve nem a pontos célzáson alapúlt: a géppuskák gyakorlatilag területtüzet lőttek, amiben az volt a lényeg, hogy az ellenfelet minél több golyóval árasszák el. Ezért az MG-42 több találatot tudott elérni.

Volt-e értelme a gyalogezredek létszámának a redukálásának?

Az 1944-45 időszakban a német gyaloghadosztályok a létszám redukálása miatt harcértékben már nem voltak összemérhetőek a háború elején bevetett német gyaloghadosztályokkal (habár a létszám feltöltve így is a szovjet lövészhadosztályok létszáma felett maradt). Jó kérdés, hogy ennek volt-e értelme?

Ehhez azt kell megérteni, hogy a katonai szakirodalom szerint a támadás sikeréhez tűzerőben és létszámban háromszoros fölény kell. Vagyis a katonai szakirodalomban fellelhető ökölszabály alapján egy ezred egy zászlóaljat tud támadásban bizonyosan legyőzni.

Viszont ez azt is jelenti, hogy védekezésben egy ezred ellen egy hadosztály kell. Vagyis míg a háború elején bevetett német gyalogezredek a három zászlóaljukkal egy ellenséges zászlóaljat tudtak lerohanni, addig a háború végén bevetett német gyalogezredek a két zászlóaljukkal elvileg eséllyel védekezhettek maximum 6 ellenséges zászlóalj ellen.

Vagyis az 1944 mintájú német gyalogezredek elvileg hatszor akkora erő ellen képesek voltak védekezni, mint amit az 1940 mintájú gyalogezredek támadásban le tudtak győzni. Ez alapján a két zászlóaljas 1944 mintájú gyalogezredek elvileg sikeresen átállhattak a védekezésre. Így az 1944 mintájú gyalogezredek jelentős létszámot szabadítottak fel és mellette védekezésre használhatóak voltak.

Emellett a német gránátos-hadosztályok a 3 ezred 6 zászlóalján kívül számíthattak még a mobil Füsilier-zászlóalj támogatására, ami gyakorlatilag a hadosztály hetedik zászlóalja volt.

Az ellenfél: a szovjet gárdalövészezred

A háború végén a szovjet gyalogság legerősebb ezredei a gárdalövészezredek voltak. A háború folyamán a szovjet lövészhadosztályok 20 százaléka érdemelte ki a gárdazászlót, ami jobb ellátással, nagyobb létszámmal és erősebb fegyverzettel járt együtt.

A szovjet lövészezredek a háború végén is három lövészzászlóaljból álltak és ez így volt gárdalövészezredek esetében is.

Szovjet gárdaegység felsorakozik

A gárdalövészezredek viszont a három lövészzászlóaljuk mellé kaptak két géppisztolyos lövészszázadot is. A szovjetek a géppisztolyokat nagyon hatékony fegyvereknek tartották. Ezért a gárdaezredek kaptak két géppisztolyos lövészszázadot is, amiknek feladata az ellenfél lerohanása volt.

Mivel a géppisztolyoknak kisebb volt a hatásos lőtávolsága, mint a géppuskáknak, ezért a szovjet gyalogság taktikája az volt a háború végén, hogy gyorsan közelítsenek a német állások felé.

A csökkentett létszámú szovjet hadosztályok

1943 folyamán a németekhez hasonlóan a szovjetek is azzal szembesültek, hogy a hadosztályaik létszámát a nagyobb prioritást kapó (gárda) hadosztályokat kivéve nem tudták fenntartani. Ezért 1943 augusztusában bevezették a csökkentett létszámú hadosztályokat.

Szovjet gyalogság, 1943

Míg az 1944 mintájú német gránátos hadosztályok létszáma 12.5 ezer fő körül volt, a teljesen feltöltött szovjet gárdalövészhadosztályok létszáma pedig 10.5 ezer fő körül volt, addig a szovjet csökkentett létszámú hadosztályok létszáma tipikusan 5-8 ezer fő között volt.

A csökkentés leginkább a gyalogságot érintette. A leggyakrabb esetben a szovjet lövészszakasz lövészrajainak a száma négyről háromra csökkent. Így a szovjet lövészezred létszáma 2400 főről 2000 főre csökkent.

A legrosszabb esetben egy csökkentett létszámú hadosztály létszáma mindössze 4400 fő körül volt. Ebben az esetben az ezredek létszáma már inkább zászlóalj szinten volt. Ez 1944-től kezdve fordult elő egyre gyakrabban.

Írta: HZS89

Források:

• Gordon L. Rottman: World War 2 Fire Support Tactics
• Special Series 22: Company Officers Hadbook of the German Army
• https://tmg110.tripod.com/ger_iR.htm
• https://tmg110.tripod.com/ger_antitu.htm
• https://www.feldgrau.com/ww2-german-heer-unit-formations-and-organization/
• https://www.armyupress.army.mil/Portals/7/combat-studies-institute/csi-books/scouts_out.pdf
• https://www.lonesentry.com/articles/german-bazooka/index.html
• https://www.bergflak.com/pshistory.html
• http://www.lonesentry.com/manuals/german-infantry-weapons/mg34-machine-gun.html
• https://tmg110.tripod.com/RedA3.htm
• http://www.lonesentry.com/articles/redarmyguards/index.html

Képek:

• https://tmg110.tripod.com/Pictures/75mmAT.jpg
• https://www.bergflak.com/images/pz209.JPG
• https://tmg110.tripod.com/Pictures/MG42.jpg
• http://www.lonesentry.com/articles/redarmyguards/ib_red_army_guards_review_fig1.jpg
• https://tmg110.tripod.com/Pictures/RedA3.jpg