Írta: HZS89

Rövidebb hatósugár

Abban, hogy a Littorio osztály egységei hatékonyak voltak, valószínűleg jelentős szerepet játszott, hogy az olaszok megtehették, hogy rövidebb bevetésekre tervezzék a hajóikat. Ennek az volt az oka, hogy például az amerikai és japán csatahajókat arra kellett tervezni, hogy képesek legyenek átszelni a Csendes-óceánt, ami hatalmas távolságot jelentett. Emellett a német csatahajókat úgy tervezték, hogy képesek legyenek az Atlanti-óceánon konvojokat támadni.

Ezzel szemben az olasz csatahajókat jóval rövidebb bevetésekre tervezhették, mivel a műveleti terület a Földközi-tenger volt. Ezért míg a német Bismarck osztályú csatahajók teljesen feltöltve 7800 tonna üzemanyagot tartalmaztak, addig az olasz Littorio osztályú csatahajók mindössze 4000 tonnát. Ezt a 3800 tonnányi különbséget pedig az olasz kihasználhatták arra, hogy a hajók más képességeit erősítsék meg.

A Bismarck osztály csatahajói teljesen felöltve 51 700 tonnásak voltak. Ezzel szemben az olasz hajók esetében a vízkiszorítás teljesen feltöltve 45 752 tonna volt. Viszont amennyiben az egységek nem voltak tele üzemanyaggal, úgy a különbség jóval kisebb volt.

Az osztályhoz tartozó Roma csatahajó

Nagyon erős nehézlövegek

Az olasz csatahajók jellegzetessége volt, hogy az Európában gyártott második világháborús csatahajók közül egyértelműen a legerősebb nehézfegyverzettel rendelkeztek. Ennek az volt az oka, hogy egyrészt a nehézlövegek száma is jó volt (kilenc) másrészt az olasz 381 mm-es lövegek kezdősebessége az európai csatahajók közül a legnagyobb volt.

Ennek következtében, amennyiben a Littorio osztályt összehasonlítjuk a Bismarck osztállyal, akkor az látszik, hogy a Littorio oldalsortüzének nagyobb volt a tömege és mellette nagyobb volt a lövedékek páncélátütő-képessége. Ezt ráadásul úgy érték el, hogy mellette az olasz csatahajóknak jelentősen kisebb volt a vízkiszorítása.

Az osztály lövegtornyai

Ebben jelentős szerepet játszott, hogy mint ahogyan már említésre került, az olasz csatahajókat rövidebb bevetésekre tervezték. Az előbbieknek ugyanis az volt az ára, hogy rövidebb volt a csőélettartam és kisebb volt a lövegtornyok lőszerkészlete. Míg a legtöbb második világháborús csatahajó esetén a nehézlövegek csőélettartama 200-300 lövés körül volt, addig az olasz csatahajók esetében ez az érték 130 volt. Emellett míg egy tipikus második világháborús csatahajó esetén a nehézlövegekre csövenként 100-120 gránát jutott teljesen feltöltve, addig az olasz csatahajók esetében ez az érték 70 gránát volt csövenként.

Emelt pozíciójú nehézfegyverzet

A Littorio osztály egyik jellegzetessége és innovációja volt, hogy a teljes nehézfegyverzetével kepés volt előre, a hajó orra irányába tüzelni. Ennek az volt az oka, hogy a hátulsó lövegtorony egy megemelt állásban kapott helyt.

A tipikus második világháború csatahajók a fegyverzet egy részét a hajó felépítménye elé, míg egy további részét mögé helyezték el. Ennek következtében a felépítmény akadályozta a lövegtornyokban elhelyezett nehézfegyverzetet abban, hogy minden irányba tudjanak vele célozni.

Az olasz csatahajók esetében viszont a hajók hátsó lövegtornyát egy megemelt állásban helyezték el. Ezen ok miatt a hátsó lövegtorony képes volt ellőni a felépítmény mellett elhelyezett másodlagos fegyverzet felett. Erre akkoriban egyik más haditengerészet hajói sem voltak képesek.

Ennek következtében a Littorio-osztály hátsó lövegtornyai képesek voltak 320 fokos tartományban célozni. Így az olasz csatahajók képesek voltak a teljes tűzerejüket üldözés közben alkalmazni.

Látszik, hogy az osztály hajóinak a hátsó lövegtornya egy a főfedélzetnél magasabb állásban kapott elhelyezést.

Páncélzat

Az olasz csatahajóknak egy nagyon vastag és összetett övpáncélzata volt, ami hajó oldalát védte. A páncélzat egy külső, 70 mm vastag és egy belső 280 mm vastag acélrétegből állt. A két acélréteg közötti, 250 mm vastag rést cementhabbal töltötték ki. A cementhab egyrészt megakadályozta, hogy a víz behatoljon a rétegek közé, másrészt elnyelte a becsapódó lövedékek mozgási energiáját.

A belső acélréteg mögött további 150 mm vastag tölgyfaréteg és legbelül további 15 mm acél kapott helyet, hogy elnyelje a szétrepülő fémdarabokat. Az olaszok úgy számoltak, hogy az övpáncél képes lett volna kivédeni a hajó saját lövege által leadott lövést 16 kilométeres távolságból.

Torpedóvédelem

Egy további innovációja az olasz csatahajóknak a Pugliese-féle torpedóvédelmi-rendszer volt. Ez a rendszer jó védelmet adott az olasz csatahajóknak a torpedótalálatokkal szemben és lehetővé-tette, hogy a hajók törzse áramvonalas maradjon.

Viszont a Pugliese-rendszer mellette zabálta a belső teret és nehezen volt javítható is.

A második világháborús olasz csatahajók több torpedó-találat után is hazajutottak a flotta bázisaira, vagyis a tapasztalatok igazolták a jó tervezést.

Összegzés

Az olaszok az olasz gazdaság állapotához képest a három modern csatahajóval jelentős ütőerőre tettek szert. Ennek ellenére az olasz flotta nem tudta megnyerni a háborút.

Én személy szerint az osztályt azért tartom jó tervezésnek, mivel kisebb vízkiszorításból nagyobb tűzerőt kihozott, mint a német csatahajók. Emellett az osztály tűzereje nagyobb volt, mint a brit flotta új generációs csatahajói ellenében is és az új generációs európai csatahajók közül a brit csatahajók voltak a leglassabbak.

Amit leginkább felhoznak az osztály ellen, az az a tény, hogy a lövegek csőélettartama jelentősen kisebb volt, mint a többi korabeli csatahajónak. Ez az én véleményem szerint a tűzerő ára volt.

Ami miatt az olasz csatahajók még sem biztos, hogy a legjobb európai csathajók voltak az valószínűleg az a tény volt, hogy az olaszok le voltak maradva a radar fejlesztésében. 1941-ben a modernebb brit és német csatahajók már rendelkeztek radarral.

Emellett a franciák szintén nagyon jó tervezők voltak. A francia Richelieu-osztályú csatahajók tűzereje hasonló volt és mellett gyorsabbak is voltak az olasz csatahajóknál. Emellett az európai csatahajók közül a francia csatahajók rendelkeztek a legerősebb páncélfedélzettel, ami a nagy távolságban vívott harcban lehetett volna előnyös. Viszont a franciák szintén nem rendelkeztek radarral és a francia csatahajóknak nagyon gyenge volt a légvédelme.

Írta: HZS89

Források:

• https://www.navygeneralboard.com/five-great-features-of-the-littorio-class-battleships/
• http://www.kbismarck.com/genedata.html
• https://naval-encyclopedia.com/ww2/italy/littorio-class-battleships.php
• http://www.combinedfleet.com/b_underw.htm
• http://www.combinedfleet.com/b_armor.htm

Képek:

• https://www.navygeneralboard.com/wp-content/uploads/2020/02/Roma-class--980x583.jpg
• https://www.navygeneralboard.com/wp-content/uploads/2020/02/Littorio-guns.jpg
• https://www.navygeneralboard.com/wp-content/uploads/2020/02/Roma-high-turret-1024x458.jpg