A gázturbinát Alfred Muller, egy német mérnök tervezte, a gyártást a Nibelungenwerke végezte Ausztriában, a csapat egy részét maga Ferdinand Porsche irányította. Noha a tervek szerint a Panther harckocsit szerették volna felszerelni gázturbinával, az egyetlen elkészült működő prototípust egy Jagdtiger páncélvadászra szerelték fel.

Fejlesztés

Érdekes módon a prototípust egy, a Henschel által gyártott Jagdtigerre szerelték fel, aminek a felfüggesztése keresztirányú torziós rudakból állt, nem a ritkább Porsche változatra, amin a torziós rudak hosszanti irányban álltak. A turbina, amit Porsche Type 305-nek nevezett el, egy egytengelyű turbina volt, a gázok áramlása tengelyirányú volt. A motortérbe hossziránt került beszerelésre, de még így is a legelső probléma, amivel szemben találták magukat a gyárban, az a gázturbina mérete volt, ami jóval nagyobb, mint az eredetileg beépített motoré.

A gázturbina egy forgószám csökkentő kapcsolás segítségével csatlakozott a tank eredeti váltórendszeréhez. A számítások során kiderült, hogy 900-1000 lóerős teljesítménye volt a turbinának, ami jelentős előrelépés volt a 600 lóerős Maybach motorhoz képest. Azonban voltak hátrányai is a szerkezetnek.

Problémák

A szövetséges légi fölény miatt az új járművek tesztelése kizárólag erdős területen történhetett meg, ahol a repülők nem láthatták meg azokat. A módosított Jagdtiger kipufogórendszere felfele állt a jármű hátsó részén. A kipufogógázok 650 Celsius fokosak voltak, amik a szemtanúk szerint kigyújtották a közeli fákat a tesztelés során.

Hiába volt egy briliáns találmány, túl későn készült el és így a Harmadik Birodalom nem vehette sok hasznát. A birodalomnak alig volt tartalék üzemanyagkészlete és a hasonló teljesítményű gázturbinák híresen sokat fogyasztottak. A Pantherre szánt gázturbina végül el sem készült a háború végéig.