Tankos Apukák Fóruma #3

Mély fájdalommal tudatom a tisztelt publikummal, hogy az április 12.-ei sörözés ugrott, 90%, hogy dolgoznom kell, annak új időpontja előre láthatóan május 24.-e 14°°.

Potrien beküldte:

Mély fájdalommal tudatom a tisztelt publikummal, hogy az április 12.-ei sörözés ugrott, 90%, hogy dolgoznom kell, annak új időpontja előre láthatóan május 24.-e 14°°.

OK, Őrmi, újratervezve.

... ilyen rendszertelenül inni borzalmasan egészségtelen... minden hétvégén kellene rendesen innod !!!!

sandorati beküldte:

... ilyen rendszertelenül inni borzalmasan egészségtelen... minden hétvégén kellene rendesen innod !!!!

Persze, persze. Csak nem mindig engedik az ápolók.

Szépséges jó reggelt!

Szeretném megragadni... - márminthogy úgy is mint alapító tag szeretném kérni hogy énekeljük el a Himnuszt... vagy a TSZ elnök ha belép-et... afeletti örömünkben, hogy a mi Goldman és Gustafsonunk újfent nagykorúvá vált.
BÖLDÖG SZÜLETÉSNAPÖT Szete és Potrien!



Konsztantyin Szimonov - Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár--
...szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény".
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy ?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Hóhó! Isten éltessen mindkettőtöket!

... ez még a múlt vasárnapi, de eszembe csak most jutott publikálni
ritkanlathatoto...es_470

EMBÖRÖK !!! PÉNTEK VAN !!!

Trebitsch-Lincoln Ignác, szül. Trebitsch Ignác, (az igazi) felébredt, kinyitotta a szemét, és mivel még érezte az asszony illatát, átnézett az ágy másik oldalára, de egyedül volt. A redőny résein beszűrődő napsugarak, amikben porszemek táncoltak csíkokat rajzoltak a szemközti falon lógó világtérképre, és kissé zúgó fejében képtelen gondolatokat indukáltak az elmúlt estével kapcsolatban. -A Távol és Közel-Kelet gyakran használt, de nem pontos kifejezések gondolta, mivel azok nem földrajzi, hanem napszaki kategóriák, a ráérek még, vagy már indulnom kéne haza a kocsmából témakörben. A hazadanolás már a hajnali terminusba esik, az árokba esés ennek a végén és a kora reggel határán van. -Akkor ezt tisztáztuk vakarta meg borostás állát, feltápászkodott, belebújt műbőr papucsába, összehúzta magán a kék csíkos vedlő frottír fürdőköpenyt és kicsoszogott a konyhába. Feltette a kétszemélyes kotyogót, bár már konstatálta, egyedül van. De tegnap este nem, vigyorodott el, ugyanis az Ilkovicsnál mellészegődött egy középkorú nő, azt mondta elment a vonata, és aludhatna -e nála. Kedves volt, meghívta egy kevertre, majd még ittak sört is, likőröket és sokat énekeltek, majd mivel kiderült, hogy alkalmi partnere a jegyre valót is elveszítette, kért tőle arra is pénzt. Későn kerültek ágyba, persze a vendég nem volt hálátlan, sőt annyira élvezte a dolgot, hogy már közben rágyújtott. A nő hajnalban eltűnt és mint kiderült, elvitte magával a papó fotelját, bár mintha este említette volna, hogy ott dolgozik az újpesti szemétégető mellett, és ott amúgy sincs hova leülnie. Azt a füles fotelt még a muszka sem vitte el, igaz benne ült a dédpapa, már ami megmarad belőle mikor a ház belövést kapott. A feje az eltűnt, de szereztek egy másikat az utcán, miközben szánkón húzták az egyszerű deszka koporsóban azon a negyvenötös, fagyos áprilisi reggelen a temető felé. Szóval kapott egy fejet, hogy meglegyen a készlet a nagy elszámoláskor, akkor majd ráér megkeresni, cserélgetni a sajátjára. Az öreg az ülőalkalmatosságot még az első nagy háborúból hozta haza valami francia kastélyból, azt monda nagyon régi, II. Lajos korabeli, de biztosan tévedett, mert az első Lajos az házmesterük volt a Bérkocsis utcában, a fia, a második Lajos meg kalauz a Beszkártnál és hatvannyolcban ment nyugdíjba, az meg nem volt annyira régen.

Katjaton beküldte:

Konsztantyin Szimonov - Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Köszönöm, szinte hallom Darvas Iván "r" betűit.

Sokáig élt odalent a meleg, sós mocsár mélyén, amit a tenger hagyott hátra a legutolsó nagy földrengés után, hályogos szeme még csak az árnyékokat tudta megkülönböztetni, de izomtömlői, csápjai remekül működtek, azokkal tapogatta ki a lágy testű férgeket az iszapban. Teltek az évek, az eonok, a mocsarat újra birtokába vette a tenger. Ekkor csápjait eltüntette, uszonyokat, fogakat növesztett és ősrákokra, nautilusokra vadászott pár száz évig. Egy mágneses pólusváltás után a terület ismét kiszáradt, és ő a föld alatt, egy vízzel teli, zselés burokban hibernálódva töltött el egy évtizedet. Mikor az időjárás normalizálódott, az esők újra megindultak, és a víz ismét úrrá lett a világában ő feléledt, felhasította a burkát és kiásta magát a tengerfenékre. Ott sötét volt, de lámpást csinált magának egy nyúlványa végén, és annak a zöldesen derengő fényéhez csalt élőlényekkel táplálkozott. Vadászat közben lassan, fokozatosan emelkedett a felszín felé, kopoltyúinak széndioxid és kénhidrogén szűrése lassan oxigén kiválasztásra váltott, teste megnyúlt megerősödött, kemény pikkelyek jelentek meg rajta. A felszín közelében már mindent beragyogott a nap és messzire lehetett látni a kristálytiszta vízben, ami meleg volt és nyugodt a korallzátonyok mögött. Szerette ezt a közeget, de kíváncsisága a part felé vonzotta. Ott kipillantott a vízből, kapkodva, tátott szájjal nyelve a friss levegőt, de ez még sok volt neki, így félig a víz alá merülve, kopoltyúin szűrve a vizet nézelődött tovább. Csodadolgokat látott, magas, zöld pengéhez hasonlatos füvet, lágyszárú, magasra törő fatörzseket dús koronával. Minden harsogóan zöld volt annak minden árnyalatában, és az ég oly valószínűtlenül kék volt, hogy ahhoz képest a lagúna vize csak szerény utánzat lehetett. Hártyásszárnyú órási rovarok döngtek a mocsárciprusok között cikázva, és ő megbabonázva szemlélte ezeket a repülő csodákat. Idővel egyre gyakrabban jött a sekélybe nézelődni, egyre bátrabban hatolt kijjebb, a part felé, úszóhólyagjából lassan kezdetleges tüdő alakult ki, kopoltyúi mindjobban elcsökevényesedtek. Uszonyainak végei megkeményedtek a homoktól, és azokra támaszkodva, fokról, fokra ügyesebben bánt velük mozgás közben. Egyszer csak kint találta magát a parton, testét simogatta a napsütés, friss tüdejével élvezte az oxigén dús sűrű levegőt. Elsőre kissé kígyószerű mozgással haladt, de utóbb csökevényes lábai is kifejlődtek, megerősödtek, már gyalogolt, sőt futott, de ő repülni akart, mint azok a szivárványszárnyú csodák. És próbálta, és próbálta, és próbálta, és futott, és ugrott, és szökellt nagyokat, majd amikor úgy érezte menni fog, felkapaszkodott a tengerparton egy víz feletti sziklára, nekifutott és elrugaszkodott, széttárta végtagjait, szemét a horizontra szögezte, boldog volt. A langyos ősóceánban egy lusta, dülledt szemű, kemény pikkelyekkel tarkított csupa fog dögevő lénynek aznap szerencséje volt, finomat vacsorázott, ami csak úgy hirtelen az égből pottyant elé.

Lánctalpak itt is... szerintem csodálatos
www.facebook.co...YyNzM/

... friss, még szinte meleg...
ritkanlathatoto...es_193

Nem csak Te Sgt. Potrien... mármint Darvas Iván ékes magyar beszédét, énekét.