Tankos Apukák Fóruma #3

Staudegger_hun beküldte:

75 milliméteres M8 Howitzer.

"Mit kell itt ilyen szakmaiatlannak lenni, kályhacső vazze kályhacső!! "

Xizor111 beküldte:

Rallye már értem miért szereted a Rallyt.

Szete58 beküldte:

Figyelem: Spoiler!

Nem rakja. Múlt héten véletlenül a garnizonba hozták Marrákes helyett a heti postával az ottani nyomdába szánt új betűszedő szekrényt, s amikor lecígölték a kocsiról, leborult az egész, kész szerencse, hogy nem szorult alá senki. A káplár nagy káromkodások közepette összeszedette az összes ólombetűt, amelyek persze mind kiborultak a szanaszét repülő fiókokból, és még a port is átszitáltatta, nehogy környezetszennyezés vádjával hadbíróság elé állítsák, s Igoriba küldjék, s akkor derült ki, amikor pakolták vissza a fiókokba a patricákat, matricákat és az összes hóbelevancot, hogy a postán a hülye civilek tökéletesen elkeverték a küldeményeket, s a Marrákesbe szánt deszk helyett Párizsból a Magyar Királyi Nyomdának szánt szedőszekrény érkezett meg a helyőrségbe. Hogy Budapesten mit tudnak kezdeni az ottani nyomdászok a francia mellékjeles ólombetűkkel, az nem érdekel itt senkit, az ő dolguk, majd biztosan újraöntik őket, de a káplár nem talált a garnizonban egyetlen betűöntőt sem, pedig van itt kérem mindenféle náció, még szaxofonos is. A százados úr, aki írástudó ember, ekkor szerencsére felvilágosította, hogy ez az egész a marrákesi civil nyomdász büdös bagázs dolga, és hagyja őt békén, viszont a tábori postakocsi sofőrje továbbra is ott áll a tűző napon, mert nem tud beállni az árnyékba, ahova leheveredtek a tevék meg a tevehajcsár beduinok, és mindjárt felforr a feje után a hűtővize is. A káplár tehát gyorsan visszatetette a szedőszekrényt a kocsira, de mivel két légiós már akkor sérvet kapott, amikor leszedték az autóról, előtte kidobatta a fiókokból az összes olyan ólombetűt, amit nem ismert föl, az ilyen ő meg ű meg egyéb izéket, köztük a spáciumokat is, mert azokról sem tudta, hogy mire valók. Így már vissza tudta emelni a kocsira a böhöm szekrényt az a tizenkét szerencsétlen légiós, akinek utána még egyszer át kellett sepernie meg szitálnia az udvari homokot, de mégis örültek, mert legalább sérvet nem kaptak. A marrákesi nyomdászok viszont nem örültek, mert hiába próbálták az új, szépen metszett betűkkel kinyomtatni a meghívót a kormányzói bálra, a spáciumok nélkül nem ment, újakat meg nem tudtak öntetni, mert a betűöntő hasvízkórt kapott, amit rummal kúrált, így viszont nem tudott önteni. Csak a pohárba. Rumot. Végül a szedőinas jött rá, hogy a régi szedőszekrényből a spáciumokat át tudják tenni az újba, így mindenki boldog volt, csak a korrektorok nem, mert ők hiányolták a megszokott mellékjeleiket, amikkel viszont rajtuk kívül soha senki nem foglalkozott, hiszen mindenki mást csak zavartak, de ők nem mertek szólni, mert a főtördelő rájuk mordult, hogy ne nyavalyogjanak, mostantól változott a helyesírás. Az algériai francia azóta más, mint a Párizsban megszokott, a kiejtése szörnyű, de legalább olvasható. A kaszárnyában viszont ez senkit nem érdekel, mert itt nem járatnak lapokat, csak az orvos valami fűrészelős meg darabolós kiadványt, amit az Akadémiáról küldenek utána kéthavonta, meg a százados úr valami malackodósat, amit viszont mindenki olvasna, vagy legalábbis a képeit megnézné, de a százados úr mindig gondosan elzárja, és bár mindenki tudja, hogy az ágya alatti katonaládában rejtegeti, eddig még senki nem merte feltörni. Az udvaron összeszedett ólomöntvényeket a káplár egy hátizsákba rakatta, s elvitette két légióssal a raktárba, mert egy nem bírta fölemelni. Út közben az Őrmester Úr megállította őket, és szelíden megkérdezte tőlük – ekkor menekült el a környékről pánikszerűen az összes maradék majom, amelyik eleddig a kornyadt pálmafákon kókadozott –, hogy ugyan már, leánykáim, mit visznek maguk ketten egy kincstári hátizsákon, amire azok elejtették a zsákot, kis híján az Őrmester Úr lábára, de nagy szerencséjükre mégsem, így legalább elkerülték a kikötést. Előírásszerűen vigyázzba vágva magukat, a bokájukat keményen összecsattogtatva jelentették neki, hogy tele van ólommal, s a káplár úr utasította őket, hogy vigyék a raktárba. Az Őrmester Úr ekkor halkan megparancsolta nekik – az istálló egy szem megmaradt ablaka akkor tört ki, ráadásul három cserép is leesett a tetőről, amit azóta sem raktak vissza, mert a légiós, aki fölmászott velük a létrára, a hetedik lépcsőfokon rájött, hogy neki mégis tériszonya van –, hogy a raktár helyett inkább a tiszti házba, a szállására vigyék. Amikor azok ketten nagy nehezen, hangos fújtatások közepette újra felemelték a kincstári hátizsákot, még hallották, ahogy az Őrmester Úr távozóban a vékony bajusza alá dörmögi: „Pelote-ra jó lesz!”

Potrien beküldte:

Hohenstauf beküldte:

Ha nem voltak,akkor is...szülők vagytok,vagyunk,soha ne élje át egyikünk sem!!!

Toydolls2 beküldte:

Szép napot!

ritkanlathatoto...096721

Toydolls2 beküldte:

Szép napot!

A tragédia ellenére, ami engem is szíven ütött, mégis hoztam Nektek nézni valót.
Szóljatok, ha nem kellene, és törlöm!

ritkanlathatoto...096721