Írta: HZS89

Doktrína

A háború végére a szovjet tüzérség doktrínája igen eltérővé vált a többi nagyhatalom tüzérségétől. A tipikus korabeli doktrína az volt, hogy a tüzérség a gyalogságot támogatja, hogy az át tudjon törni vagy pedig meg tudja védeni az állásait.

A szovjeteknél a tüzérség ezzel szemben maga volt a fő fegyver. Ennek megfelelően a szovjet haderő alkalmazását a tüzérség köré építették ki.

Szervezeti jellemzők

A legtöbb korabeli haderőben a tüzérséget ezred vagy hadosztály szinten koordinálták. A szovjeteknél viszont a tüzérség hadseregcsoport szinten volt koordinálva.

A szovjet haderőben a tüzérségi műveletek tervezése a front (hadseregcsoport) parancsnokságán kezdődött. A front tüzérfőnöke az egész hadseregcsoport tüzérsége felett rendelkezett.

A szovjet haderőben a tüzérség kommunikációs csatornái el voltak különítve a gyalogság kommunikációs csatornáitól. Ennek megfelelően egy szovjet lövészhadosztályban a tüzérfőnök nem a hadosztály parancsnokának felelt, hanem a hadtest tüzérfőnökének. A szovjet tüzérség vezetése a hadseregcsoport parancsokságán futott össze.

A szovjet haderőben a tüzérség szektorai általában nem estek egybe a gyalogság szektoraival, hanem úgy voltak kijelölve, hogy az a tűzerő összpontosítását és a művelet sikerét lehetővé tegyék.

A tüzérség bevetését koordinálták a gyalogság és a légierő fegyvereinek a bevetésével. Ennek érdekében a szovjet hadosztályokban a parancsnokságban a második pozícióban a hadosztályparancsok mögött a tüzérfőnök szolgált.

A hadműveletekhez általában nagy méretű tartalékot képeztek tüzérségi egységekből, hogy azt később a megfelelő helyen vethessék be.

A német haderőben ez máshogy ment. A német haderőben, hogyha nagyobb tűzerőre volt szükség, akkor tipikusan a német hadosztályok tüzérfőnökének a parancsokságát bővítették ki átmenetileg, hogy több tüzérosztályt tudjanak kezelni.

Alkalmazás

Egy német tüzérségi előkészítés általában nem tartott tovább fél óránál. Ezzel szemben egy szovjet tüzérségi előkészítés akár 3 órás is lehetett.

A szovjet tüzérségi előkészítéseknek az volt a célja, hogy szó szerint minden célpontot kilőjenek. Ezért minden célpontra egy vagy több löveget ráállítottak.

Emellett a szovjet tüzérség hatásához az is hozzájárult, hogy a szovjet haderőben a tüzérségi feladatokban nem csak a tábori lövegek, hanem minden löveg részt vett, függetlenül attól, hogy mennyire kicsi volt az űrmérete.

Ez azért volt lényeges, mert a háború alatt egy szovjet lövészhadosztály tipikusan 24-36 tábori löveggel rendelkezett. Ez mennyiségben és űrméretben is kisebb volt, mint egy német gyaloghadosztály 48 löveges tüzérezrede.

Szovjet 122 mm-es tarack

Viszont ha beszámítjuk az aknavetőket, a gyalogsági lövegeket és a páncéltörő lövegeket, akkor már többször annyi lövegnél tartottak a szovjet lövészhadosztályok. Egy szovjet lövészhadosztály a 24-36 tábori lövegen kívül rendelkezett 99 nehéz- és közepes-aknavetővel, 50 páncéltörő ágyúval és 12 gyalogsági löveggel. Ez így már közel 200 löveg.

A szovjet páncéltörő lövegek el voltak látva repeszgránátokkal is, ami révén nem csak páncélosok ellen harcra, hanem tüzérségként is alkalmazni lehetett azokat.

A németek viszont nagyobb hangsúlyt helyeztek a meglepetésre és arra, hogy ne legyenek kiszámíthatóak. Ezért amennyiben úgy ítélték meg, hogy az ellenfél védelme nincsen erősen kiépítve, akkor a meglepetés érdekében tüzérségi előkészítés nélkül támadtak. Emellett annak érdekében, hogy ne legyenek kiszámíthatóak a német gyalogság gyakran ködben vagy tüzérségi előkészítés nélkül támadt, vagyis szándékosan variálták a taktikát.

Abban, hogy a német tüzérségi előkészítések rövidebb ideig tartottak, az is szerepet játszott, hogy a német lövegek űrmérete nagyobb volt, ami miatt azok rövidebb idő alatt szét tudták rombolni az ellenfél állásait. Emellett a németek inkább az intenzitásra helyezték a hangsúlyt.

A szovjet tüzérség a háború folyamán egyre nagyobb mértékben erőltette a közvetlen irányzást. Azzal a módszerrel rövid idő alatt felismerhetetlenre lehetett lőni az ellenfél állásait.

A szovjet tüzérség számára a híradástechnikai eszközök hiánya igen nagy probléma volt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet tüzérség erőltette a közvetlen irányzást. Az 1941-43 időszakban a szovjet előretolt tüzérségi megfigyelők egyáltalán nem rendelkeztek rádióval és az esetek nagy részében még tábori telefonokkal sem.

A német tüzérség jobban el volt látva rádiókkal, bár ennek ellenére a német tüzérség a vezetékes hírközlést preferálta.

A szovjetek általában úgy próbálták kompenzálni, hogy nincs elég rádiójuk, hogy előre terveztek. A szovjetek órákra, vagy akár napokra előre tervezték a tüzérség alkalmazását. A szovjet tűztervek elég részletesek tudtak lenni.

Később a Vörös Hadsereg helyzete javult a híradástechnikai eszközöket tekintve, aminek alapvetően a Land-Lease volt az oka: a szovjetek a világháború alatt százeres nagyságrendben kaptak tábori telefonokat az USA-tól.

A német gyalogság 1943-ra megtanulta, hogy a szovjetek nem tudják teljesen eltitkolni, amikor nagyszabású tüzérségi előkészítésre készültek. Ezért a német gyalogság pont a tüzérségi előkészítés kezdete előtt visszavonult a második vagy harmadik vonalba, hogy a szovjet gránátok üresen hagyott állásokra essenek. Így túlélték, hogy a több tízezer gránátot lőttek rájuk.

Egy másik taktika, amit a németek a szovjet tüzérségi előkészítések ellen alkalmaztak, az a színlelt első vonal volt. A színlelt első vonal esetében kiépíttek egy vonalat a tényleges első vonal elé, hogy az magára vonja a szovjet tüzérség tüzét. Ilyenből akár többet is kiépíthettek, amiket légi felvételen nehéz volt megkülönböztetni a tényleges állásoktól. A színlelt első vonalakban gyakran hagytak néhány őrt, hogy úgy tűnjön, hogy tényleg használják a vonalat.

A szovjetek erre azzal reagáltak, hogy gyakran előre hozták a tüzérségi előkészítés kezdetét. Emellett lőtték a második vonalat is és ahhoz, hogy a német gyalogság ne tudja visszavenni az első vonalat, előrevetett osztagokat alkalmaztak.

A szovjet tüzérség egyik nagyon erős taktikája a színlelt előkészítés volt. Színlelt előkészítés során a szovjetek egy a tényleges előkészítésnél sokkal rövidebb tüzérségi előkészítést lőttek, de olyan intenzitással, hogy az meggyőzze a németeket, hogy az volt a tényleges előkészítés. A színlelt előkészítés után a németek előbújtak, hogy kivédjék a szovjet gyalogság rohamát. Viszont a valóságban ez után kezdődött a tényleges előkészítés, mivel a németek így felfedték az állásaikat.

Egy másik szovjet taktika az volt, hogy a német állások ellen küldtek egy ezredet rohamra. Az ezred ugyan megsemmisült, de ez által a német tüzérség felfedte az ütegeinek az állásait. A következő roham során a szovjet tüzérség kilőtte a német tüzérséget, majd áttörték a vonalat.

A szovjetek alkalmaztak egy további taktikát is, amit még az első világháborúban fejlesztettek ki a britek, mégpedig a tűzhengert. A tűzhenger a gyalogság és a tüzérség együttműködésének volt az egyik formája, A tűzhenger lényege az volt, hogy mire a tüzérségi tűz túlhalad a német állásokon, addigra a szovjet gyalogság már a németek felett legyen. A németek viszont ezt a taktikát lőszerpazarlásnak tartották.

Aknavetők

A keleti fronti harcok kitörésekor egy szovjet lövészezred és egy német gyalogezred elvileg ugyan annyi közepes aknavetővel (18 darabbal) rendelkezett. Viszont 41-ben a szovjet lövészezredekre jellemző volt, hogy a papíron lévőnél kevesebb fegyverrel rendelkeztek.

A szovjetek hamar rájöttek arra, hogy az aknavetők mennyire hatásos fegyverek és ezért 1942-ben hatalmas mennyiséget gyártottak.

A németek szintén rákényszerültek az aknavetők szélesebb körű alkalmazására. 1942-től kezdve egyre több német hadosztályban a gyalogsági lövegeket közepes aknavetőkkel helyettesítették.

Emellett a németek 1941-ben, amikor még ők voltak erőfölényben és a szovjet csapatok tömegesen adták meg magukat, százszámra zsákmányolták a szovjet 120 mm-es űrméretű nehéz aknavetőket. A németek azoknak a teljesítményével annyira elégedettek voltak, hogy 42-ben elkezdtek hozzá saját lőszert gyártani és hadrendbe állították.

A háború végén egy szovjet lövészezred már 27 közepes- és 6 nehéz-aknavetővel rendelkezett. A szovjetek, amennyiben lehetőségük volt rá, úgy létrehoztak aknavető-csoportokat (ideiglenes aknavető-zászlóalj). Ilyenkor egy szovjet lövészezred aknavető-alegységeit vezetékes-híradással bekötötték egy központra, ami révén 33 aknavetőcsövet tudtak ugyan arra a célpontra összpontosítani.

Szovjet 120 mm-es aknavető

A németek is fejlesztették az aknavető-alakulataikat: 43-tól kezdve ellátták azokat rádiókkal. Emellett a lövészzászlóaljaik közepes aknavetőinek a számát 6-ról 12-re növelték (amennyiben volt rá lehetőség).

A németek a háború végére kiselejtezték a könnyű-aknavetőket, azon az alapon, hogy azoknak túl kicsi volt a hatása, ami miatt nem érte meg azokkal foglalkozni.

A keleti fronton az aknavetők űrméretét tekintve általában a szovjetek voltak fölényben. A harcok kitörésekor, 41-ben a szovjetek rendelkeztek 120 mm-es nehéz aknavetőkkel, míg a németeknek 81 mm-es közepes aknavetőik voltak. 1944-ben már a németeknek is volt 120 mm-es nehéz aknavetője, de akkor a szovjetek már 160 mm-nél tartottak.

A német aknavető-egységek általában rögzítették a saját csapatok állásait. Így amikor a szovjetek elfoglalták a német gyalogság állásait, akkor pontos aknavető-tüzet kaptak.

A háború végén a németek az aknavetőket az első vonaltól távolabb helyezték el, tipikusan 4-5 ezer méteres mélységben. Így nehezebb volt azokra ellencsapást mérni és a támadó nem tudta azt azonnal lerohanni. Az aknavetők felé vezető utakon a németek páncéltörő fegyvereket helyeztek el.

Német 81 mm-es aknavető

Írta: HZS89

Korábbi cikkek, amik kapcsolatosak a világháborús szovjet tüzérséggel:

• https://www.wotinfo.hu/index.php/item/10910-a-nemet-es-mas-orszagok-tuzersegei-by-hzs89
• https://www.wotinfo.hu/index.php/item/10857-a-szovjet-tuzerseg-egyik-fo-modszere-a-masodik-vilaghaboru-idoszakaban-a-kozvetlen-iranyzas-es-egyeb-jellemzok-by-hzs89

Források:

• Gordon L. Rottman: World War 2 Infantry Fire Support Tactics
• Artillery Support in Europe (1946)
• https://tradocfcoeccafcoepfwprod.blob.core.usgovcloudapi.net/fires-bulletin-archive/1945/DEC_1945/DEC_1945_FULL_EDITION.pdf
• https://web.archive.org/web/20210912132124/https://www.poeland.com/tanks/artillery/doctrine.html
• https://www.flamesofwar.com/Default.aspx?tabid=110&art_id=1001
• https://www.lonesentry.com/articles/ttt/trench-warfare-eastern-front.html
• https://www.lonesentry.com/articles/ttt08/german-artillery-units.html