Még egy konditermes történet, igaz már tizenkét éves, de még nem meséltem.
Reggeli készülődés, Vien oviba, én konditerembe. Összekészítem a ruhákat a gyereknek, már nagycsoportos, egyedül öltözik, előkészítem magamnak is a szükségeseket a sporttáska mellé, sportgatya, zokni, cipő, törülköző stb. Konyha, reggeli kávé, Scitec ital, rázva, nem keverve. Vien jön. -Apa, bepakoltam neked, raktam be egy piros pólót is. Okos gyerek, az kimaradt volna. Bevágom az italt a táskába, cipőt fűzünk, kulcs, pá-pá, elindulunk. Lerakom a gyereket a búzavirág csoportban, séta a Eurogymbe. Az öltözőben a szokásos reggeli társaság, "vállalkozók", kidobólegények, pénzbehajtók, stricik, kőfaragók és balettáncosok. Csillogó, tar fejek, mindegyik akkora, mint egy ónémet komód, együttesen vagy harminc négyzetméter tetoválással. Illedelmesen köszönök, mégis csak én vagyok a legöregebb, meghúzom magam a sarokban. Öltözöm, nadrág, zokni sportcipő, póló. És most nagyon bután nézek magam elé. Póló stimmel, piros stimmel, de ezen Micimackó van. A méretet már meg sem említem, ez a Viené, a drága a sajátjával lepett meg. Csend lesz, döbbent tekintetek merednek rám. -A gyerek csomagolt, motyogom. Az egyik rabló szolidan megjegyzi: -Öreg, jó a toppod. A következő egy perc a frenetikus röhögésé, zörögnek bele a vasszekrények is. Lassan elcsitulnak az egyik bőrnyakú ad egy pólót, majd egy rizses csokit nyújt felém. -A pólót megtarthatod, ezt pedig a lányodnak küldöm.
Battlefield 2D style
"You've been thunderstruck."
TierX szinten ...